Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

űjg^, 104 országos ülés május 16. 1S82 és oly fényűzéssel, hogy csak az egy serajevói laktanyára 1 millió 600 ezer frtot akarnak kiadni s mindezt mások számára, mert azon közlekedési vonalakat s katonai épületeket majd ott kellend hagyni ellenségeink használatára. A mi a tervelt erődítések építését illeti, erre rézve kénytelen vagyok kijelenteni t. ház! hogy azt valódi eszeveszettségnek tartom, ügy látszik, hogy a katonai kormányzat összeesküdött hazánk tönkre tétele és idegen kezekbe való játszására, {ügy van! a szélső baloldalon.) A muszka-török háború egészen megváltoztatta a mi védelmi vonalunkat, mi most a muszkák és szövetségeseik támadását nem annyira észak, mint inkább kelet és délfelől várhatjuk. A Kárpátok kelet és délfelé nyiló szorosai képezendik egy orosz invasio ntait; s daczára ennek egész Erdélyben nincsen egy számbavehető erődünk, a mely csak pár napig fentarthatoá az ellenséget; Gyula-Fehérvár ma már erődszámba nem jön, az téglafalaival két napi ostromnak sem képes ellent állani. Határszéli szorosaink' erődítésére a legcsekélyebb figyelem sem fordittatik, nincsen ott egyetlen sáncz vagy karozat, a mely azok védelménél támpontot nyújtana ; nyitva állnak azok az ellenség előtt, mintha hívogatnák a könnyű prédára. Pedig azok a katonai munkaerő felhasználásával csekély anyagi áldozattal bevehetetlenekké, megközelítbetlenné tétethetnének. Ott van Háromszéken a régi várhegy dombja, mely a térség közepén felemelkedő és víz által körülfogható oly hely, melyet a természet vártalapzatul teremtett s hol a boszniai erődítésekre kidobni szándékolt összeg negyedével egy második Komáromot lehetne építeni, mely keleti és déli határszéli szorosaink védelmének kulcsául szolgálna s az ellenségnek előnyomulását leheti enné tenné; ott van a minden oldalról magas havasok lánczolata által elzárt s csak három szoroson át megközezelíthető Csík, mely csekély költséggel egy roppant tábor-erőddé alakíttathatnék át. A katonai kormány mindezt figyelmen kivül hagyja; hazánk védképességének fejlesztésére, határaink biztosítására egy fillért sem fordít, (Igaz! a szélső baloldalon) hanem Bosznia megerődííésére most előlegként 6 millió frtot követel, hogy a most megkezdendő erődítések bevégzésére később még többet kicsikarhasson. Pedig arra nézve, hogy elnyomott országban levő erődítvények, bárminő erősek legyenek is, meg nem tarthatók, szomorú tapasztalatokat szerezhetett a katonai kormányzat Lombardiában, hol a bevehetetlennek tartott várnégyszöget kiüríteni s minden kárpótlás nélkül kellett az ellenségnek kiszolgáltatni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez az eset ismétlődni fogna Boszniában és Herczegovinában is, mert az első komoly összeütközés esetében a muszkával vagy bárkivel, azokat az építendő erődöket, utakat, erődített laktanyákat és katonai raktárakat, mind ott kellend hagyni a nélkül, hogy azokért bárkitől csak egy fillér kárpótlást is követelhetnénk. Most, a midőn a hazától újabb vér- és pénzáldozatot követelnek, most, a midőn azt deficites költségvetésünkkel szemben csakis kölcsönpénzből vagyunk képesek fedezni: igenis helyén van kutatni az okokat, a melyek ama forrongást előidézték. Az osztrák civilisatori buzgalom mellett határozottan az újonezozás elrendelése idézte elő ezen kitörést, a melyben több derék katonánk vérzett el, mint a hány ujonezot szedni akartak és több pénzt pazaroltak el, mint a mennyit Boszniáért és Herczegovináért örök áron kapni lehetne. {Derültség a szélső baloldalon.) De hát ki rendelte el ezen ujonezozást? erről nekünk nincsen tudomásunk, legalább hivatalos ; már pedig alkotmányos országban az országgyűlés tudomása nélkül ilyennek történni nem szabad. Tagadhatlanul itt egy oly flagrans alkotmány- és törvénysértéssel állunk szemben, a melyért bármely alkotmányos országban a kormányt szigorú felelősségre vonnák és csúfosan elkergetnék. Nálunk a személyes uralom e gyászos korszakában az alkotmány e védelmét nem lehet igénybe vennünk, a vád alá helyezés ez idő szerint keresztülvihető nem lévén, nem marad más mód, mint a költségek megtagadása által gördíteni akadályt ez őrületes kaland folytatása elibe. Ezt annyival inkább tennünk kell, mert a delegátió kétségtelenül túllépte hatáskörét s a törvényhozás eminens jogait ragadta magához, a mint az kétségtelenül be lett bizonyítva. Rohamos léptekkel halad, hogy centrál-parlamentté nője ki magát, ennek már külsőleg is kinyomatát találjuk az osztrák-magyar bank előterjesztésben, melyen a a kétfejű sas terpeszkedik és a külföldi követségek és consulatusok kétfejű sasos czímereiben és pecsétéiben. Az előttem felszólaltak közül az előadó ur beszédéből mitse hagyott nekem Eötvös Károly barátom s igy csakis a ministerelnök ur rövid felszólalására kell szorítkoznom. Mindenesetre jellemzőnek találom azt, hogy az a ministerelnök, a ki e nagy fontosságú, a nemzetre újabb vér- és pénzáldozatokat rovó költségelőirányzat indokolására egy árva szót sem talált illőnek előre bocsátani, az a ministerelnök ur, kiből tisztelt barátaimnak erélyes követelése se tudott egy szót kiszorítani, azonnal önként sorompóba ugrott, mihelyt Polit képviselőtársam kétoldalú erős vádjait hangoztatta. Az, a ki a mi abnormis helyzetünkkel és szomorú parlamentáris viszonyainkkal ismeretlen,