Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

ggg 104. országos ülés mäjns 16. 1S82. osztrák politikusok megfogatni engedték magukat. {Helyeslés a szélső' baloldalon.) Az osztrák katonai párt könnyű dicsőséget szerezni, Dalmátia számára Hinterlandot és hazánk szabadságvágyának fékezésére szolgáló új határ­őrvidéket remélt magának ottan alkotni; ellenben teremtett Hinterlandot a forradalom számára és a muszka számára egy oly archimedesi-pontot, a honnan bármikor kivetheti az osztrák biro­dalmat sarkaiból s hazánk lételét is veszélyez­tetheti. Átlátta ezt hazánk józan népe, átlátta tör­vényhozása is pártkülönbség nélkül; de a kor­mányelnök ur haza taktikázta a nemzeti képvise­letet s távollétében létrejönni segítette azon merényletet, azon bosnyák államcsínyt, a mely a hóditóra nézve sokkal nagyobb veszélyeket rejt méhében, mint a meghódítottakra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Senki sem kételkedik abban, hogy szövetséges államaink roppant hadserege le fogja győzni, még osztrák tábornokok vezénylete alatt is, a krivoscsiai és herczegovinai forrongást; de a muszka akkor fogja e tartományok elkeseredett és gyűlölettel eltelt népét fellázítani, a mikor épen akarja. El lehetünk arra készülve, hogy nem csak egj nagy hadsereget kellend ottan tartanunk, hanem minden második, harmadik év­ben mozgósítanunk és a milliók kiszámíthatlan mennyiségét kell elfecsérelnünk s mindezt ten­nünk kell a nélkül, hogy ama tartomáuyokat jövőben megtarthatnók, hogy bárcsak arra lehetne kilátásunk, hogy az arra elköltött roppant össze­geknek bárcsak kamatját visszakaphatnék. Sőt a muszka kedvétől függ előidézése egy oly kényszerhelyzetnek, a midőn mi kénytelenek leszünk ama roppant pénz- és véráldozatok árán elfoglalt tartományokat minden befektetéseink, minden erődítéseink feláldozásával önként oda­hagyni. Ha az osztrák vezényletnek 80,000 emberre vau szüksége, hogy pár ezer, szerte barangoló, a hadviselés legkezdetlegesebb fogalmai szerint harezoló herczegováczot 3 hónapi herczekurcza után legalább némileg megfékezze : akkor összes 800,000 katonánk sem lenne elégséges ezen urak­nak arra, hogy egy oly mozgalmat megfékezze­nek, a melybe Montenegró és Szerbia is be­vonatnék. Már pedig a muszkának ezt könnyű elő­idézni s ez esetben csak mutatni kellene magát Galiezia és Románia felől, hogy mi kénytelenek legyünk Boszniában és Herczegovinában levő haderőnket — még mielőtt annak visszavonulási útját elvágnák — nyakra-főre kivonni. Es a szégyenletes kitakarodás sem mentene meg a veszélyessé váló erőmegosztástól, mert futó bosz­niai hadseregünk hátán hozná a bosnyákokat és I vérszemre kapott fajrokonait. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) lm, ilyen háttere van azon osztrák politiká­nak, mely a következmények meggondolása nél­kül, megfogatni engedte magát az ellenei által kivetett csalétken. A mint az erőszak és az er­kölcstelenség minden ténye, ugy a boszniai osztrák civilisatiónak szokásos barbár eljárása is keser­vesen bőszülj a meg magát. Fájdalmas a dologban csak az, hogy a kormányok vétkeiért az ártatlan népek bűnhődnek. S a mit Andrássy Berlinben és Tisza Bécsben kifőztek: azt hazánk eddig vagy 5000 fiának életével és kölcsönvett 80 mil­lióval volt kénytelen megfizetni. De ők most sem okultak a gyászos esemé­nyek intő példáiu, ők a bosnyák baklövést ad absurdum akarják vinni. ügy de a képviselőháztól függ, hogy ezen őrületes önmegrontásnak és czéltalan önsanyar­gatásnak határt vessen és a vakon vészbe roha­nókat feltartóztassa. Tagadjon meg minden Bosz­niára kért pénzt és ujonezot (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) s akkor be vau vágva útja e veszélyes üzeímeknek s elo fog állani Bosznia kiürítésének kényszerhelyzete. Erre azon ellenvetést szokták tenni, hogy a katonai becsület nem engedi meg ama fellázadt tartományok kiürítését. A katonai becsületre Solferinonál, König­grätznél és a Bochesek első lázadásánál kell vala féltékenyeknek lenniök (Tetszés a szélső' balon) és akkor, a midőn a muszka a Dunán és a Balkánon átlépett népirtó mongol hadjáratot folytatni; a midőn két hadtest felállításával támogatott komoly közbeszólás elégséges lesz vala a muszka min­denhatóság megfékezésére. De hiszen a katonai becsületnek eleget tet­tek az osztrák fogalmak szerint, hisz ama tar­tományok népe elhullott vagy elvándorolt, ott seregeiiik a puszta, uépfosztott sziklákat őrzik. Ezeket könnyen el lehet hagyni, avagy talán azért őrizteti egy nagy hadsereggel a hadügy ér ur, hogy legyen alkalma azok befásítására néhány millióeskát beruházni. Aztán ha Angliának nem derogált Ggy rósz politikát a Transwall és Afganistán kiürítésével helyrehozni, nekünk se fog kisebbségünkre szol­gálni, ha haderőnket kivonjuk azon tartomá­nyokból, melyeknek népe iszonyodik tőlünk ; s azokat vagy visszaadjuk tulajdonosa a töröknek, vagy ha czélszerűbbnek vélik, önállósítjuk egy dinastiánkhoz tartozó fejedelem alatt, a mi sokkal inkább elősegítené keleten a polgárosodott állam­alakulást és reánk nézve veszélytelen csoporto­sulást, mint az a civilisatio, a melyet tűzzel-vassal, bitófa és golyó segélyével akarnak ott honosítani a nálunk kitanult osztrák Beamter urak. (Derült­ség a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents