Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-104
258 104. országos ülés májns Ift. 1882. belőlük kiirtani soha, ezt nem fogja kiirtani sem a szurony hatalma, sem a szelídebb irány, a dédelgetés politikája, {Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen előttünk áll Lombárd-Veleneze példája, mely az oda dobott milliókra, melyekből kibontakozni valóságos sysiphusi munka leend, az olasz egységhez való készséges csatlakozással felelt. — Ha tehát a t. képviselő urak ezen politikát kezdik elitélni, bár implicite a túloldalon is, ez a tarthatatlanságnak kétségtelen jele. Azonban a történelmi hűség szempontjából kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a ministerelnök ur következetlenséget ez alkalommal sem követett el. Emlékezzünk csak vissza tegnapi beszédére, melylyel a megszállási politikát védelmezte és pedig nagy tűzzel, az úgynevezett boszniai tüz lángjával. Elmondotta, hogy kár lesz nekünk ezen politikát nem követni, mert hiszen ama tüzet, a mely ama tartományokban felcsillámlott, ott a tüz helyén kell elfojtani és nem engedni, hogy a láng ide Magyarországba átcsapjon. Ha t. ház, tapasztalásból azt tudjuk, hogy a tüz kitörésénél a szomszéd népek magatartását az határozza meg. hogy minő irányban fúj a szél, hogy merre vonul a láng, nehéz lesz azt bizonyítani, hogy a boszniai láng erre csapott volna, mert hiszen erre még ezen népek részéről kisérlet sem történt. De feltéve, azonban meg nem engedve, hogy ezen láng Ausztria felé csapott volna, mit kellett volna tenni a tüz elnyomására? Hisz a tüzet eredete helyén azok oltják tulajdonkép, kik közvetlen közelében vannak, a távolabb lakók pedig ily esetben házaik tetejére vizes pokróczokat alkalmaznak. Ezen bosnyák politikát védte a ministerelnök ur a delegatio rendkívüli ülésszakán is azon kijelentésével, melyet akkor tett, midőn az ottani hazafias ellenzék a törvény, a jogosság czímén megtagadta azon tételeket, melyek befektetéseket czéloznak és a ministerelnök ur azt monda ugyanis, hogy bármely ország rendjének fentartására szükséges katonaság elszállásolásáról gondoskodni administrativ intézedés és hozzátette, nem érti az ellenaék magatartását, mely hasonló költségeket Dalmatiára vonatkozólag nem kifogásolt. Azt kérdem erre a t. ministerelnök úrtól, hogy vájjon a monarchia népeinek az összbirodalom terbeiben és jogaiban való közös részesülése vagy általán államjogi szempontokból, mely országoknak tekinti a megszállott tartományokat, azonosítja őket a monarchia többi országaival ? Mert ha ez igy van, akkor az államjogi különbözet megszűnik Magyarország és Bosznia közt és ekkor nem marad egyéb hátra, mint hogy a t. ministerelnök ur ma már boszniai és herczegovinai ministerelnöknek neveztesse magát, holott ezen államjogi különbözetnek még az aimexio esetén is fent kell maradnia. Hát annyira mentünk azon ígéret valósításában, a mely 1867-ben Magyarország önállóságának és függetlenségének fentartását ígérte, vagy talán a ministerelnök ur és kormánya az által véli elérni Magyarország függetlenségét, ha a magyar néptől adóvégrehajtásokkal elprédált javakból, a hazai ipar ós kereskedelem, a népnevelés czéljaitól elvont összegek árán 27,000 frtért vásárol egy egy morlák-rekrutát, ki az első kedvező alkalommal fegyverét ellenünk fogja kilőni. Mit szóljak a kaszárnyákról ? Építhetünk kaszárnyákat Boszniában akárhányat, könnyen bekövetkezhetik az, hogy egy újabb európai mandátum folytán épugy ott kell hagynunk azokat, mint az olasz várnég)'szögeí. A magyar magánjognak nem egyik alapelve-e, hogy a ki idegen földön épít, másnak épít, pedig ezen elvnek a nemzetközi jogban is természetszerűleg benn kell foglaltatnia, {Ugy van a szélső baloldalon.) Távol van tőlem ez alkalommal és itt bárkinek hazafisága ellen demonstrálni", szavaim csak a politikai és erkölcsi bátorság azon fogyatkozására vonatkoznak, mely a tény| leges állapottal szemben még azon bátorságot sem fejti ki, hogy ott, a hol kell elmondaná, hogy a lovalitás mértéke kimerüli. {Ugy van! szélső halfelöl.) Hogyha valaha, ugy most volt alkalom és kötelességszerű ezen kijelentés, midőn a delegáíióktól oly áldozatok kívántattak, melyeket az országos bizottság a törvényesség czímén elodázhatott volna. Ezt azonban nem tette, hanem kiterjesztette saját hatáskörét. Ha ez igy megy, tovább is, elérjük azt, hogy Magyarország törvényhozó testülete a közös kormánynak vagy közös hadügyérnek játékszerévé aláztatik. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a t. ház türelmével vissza nem élek, {Halljuk! Halljuk!) legyen szabad a megszállási politika költséges és Magyarországra nézve veszélyes voltát rövid statistikai adatokkal kimutatni. {Halljuk! Halljuk!) E czéíból nincs egyébre szükségem, mint hogy Magyarország belszükségleteinekhomogén kiadásai { és az occupátió költségei közt rövid összehasonj lítást tegyek; úgymint: a közös hadügymioister 23 milliós előterjesztésében a 3-ik czím alatt az élelmezési intézetek félévi kezelési költségeire 60,000 frtot, ugyancsak félév alatt elhasználandó puska- és ágyúlőszer pótlására 147,700 frtot kért a delegátiótól. Ezen tételeket illetőleg összehasonlítással nem élhetek. A 6-ik czím alatt a katonai közigazgatás által elkészített utak tatarozására szintén félévre 35,400 frt, az elszállásolási építmények karbantartására 149,000 forint kéretett akkor, midőn Magyarország és társországaiban a közutaknak nemcsak fentartása, de újból építése 2.976,000 frtot igénvei.