Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés májns 15. 1882 243 Eötvös Károly (közbeszól): Az a baj, hogy nem tudjuk! Tisza Kálmán ministerelnök: Én nem tudom, még mikor volt szokás a képviselő urakat és épen ellenzékieket, de akárkit is, a kormánypártiakat is, oda hivni, a hol ezen tanácskozások folynak. Talán majd önök teremtenek egy jövő' aerát, a mikor oda fogják hozni; hanem azért, mert nem az történik, a mit Polit képviselő ur vagy más képviselő akar, azt mondani, hogy a kormány neai meri megmondani, mi az ország érdeke, ez jogosultságot nem ad, mert a kormánynak nem az a kötelessége, hogy meg merje bátran mondani azt, a mi Polit Mihály t. képviselő urnak vagy másnak a nézete, hanem mondja meg azt, a mi a saját nézete. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Áz országé!) Tessék végig hallgatni: saját nézete és ezen nézete szerint az ország érdeke. Eötvös Károly (közbeszól): Tessék tehát megmondani! Tisza Kálmán ministereiaök: Én ugyan nem nagyon bánom a közbeszólásokat, legfeljebb csak azt sajnálom, hogy ezzel az idő telik. De t. ház, azokra vonatkozólag, a mik itten ma a deiegátiónak compeientiájára nézve felhozattak, a t. előadó ur nyilatkozata után és az után, a mit más helyütt én is nyilvánítottam, nyilatkozni nem fogok. Meg vagyok győződve, hogy lesz ennek helye és alkalma akkor, a midőn olyanok fognak a dologhoz hozzászólani, a kik a mai szónokoktól talán igen sokban és annyiban is eltérnek, hogy nem mellékesnek tekintik ezen részét a kérdésnek, hasiem a mennyiben legalább eddigi felszólalásuk szerint iehei; ítélnem, épen a competentia kérdésére fogják a fősúlyt helyezni. Erre nézve tehát azon alkalommal fogok nyilatkozni, (Zaj a szélső balon) értem a fő súlyfektetést azon szempontból, hogy azon alapon fogják esetleg, eddigi eljárásuk szerint Ítélve, az összeget megtagadni. Mert, hogy az általános politika feletti vitáról lemondjanak, azt én sohasem képzeltem és nem is képzelem. T, ház! Mindenekelőtt sajnos, de ismételten hivatkoznom kell arra, hogy a múltban történtek sohasem ugy adatnak elő, a mint történtek. Igy példäul egy képviselő ur azt mondotta, hogy 60 milliót kértek erdélyi erődítésekre. Már bocsa- j natot kérek, ezt sohasem tették. Kértek 60 milliót akkor, midőn egy kis összegben az erdélyi erődítések is fel voltak véve, de hogy csak erre kértek volna 60 milliót, ez egyszerűen a tényekkel ellenkezik. Másodszor azt mondja egy képviselő ur

s hogy én 1878-ban kifejeztem azon nézetet, gondolom, szóról szóra idézett — hogy nem ezélja u magyar-osztrák diplomatiának a hatalmi viszonyokat délkeleti határainkon megzavarni és hogy később, midőn újra kérdeztettem, azt mondtam volna, hogy ez alatt nem azt értettem, hanem hogy a kényszerűség előtt meg kell hajolni. Ezt is kénytelen vagyok helyreigazítani, mert azon 1878-iki nyilatkozatom után, midőn némelyek abból azt magyarázták ki, hogy eiinélfogva tehát soha semmiféle viszonyok között nem fogunk azon tartomáoyokba vagy másbová bemenni, rögtön önmagamtól tiltakoztam szavaim ezen magyarázata ellen. Nem hagytam fenn tehát kétséget az iránt, a mi nézetem ma is, hogy igenis nem volt, nem lehetett okunk oda törekedni, de jöhetnek, valamint jöttek is körülmények, melyek kényszerítettek bennünket megtenni azt, a mit tettünk. Külöabea t. ház, most csak igen röviden — mert lesz még alkalmam e tárgyhoz szólni — vagyok bátor előadni azt, a mit hasonlóan megmondtam már több izben, hogy indoka a bemenetelnek nem volt egyéb, mint az, hogy ha ott az újra meg újra támadó tűz kiüt, oly helyzetben legyünk, hogy azt a tűzhelynél nyomjuk el, nem pedig akkor, midőn már hazánkba átcsap. (Nyugtalanság a szélső bal felől!) Nem tudom, mit vétettem a parlamenti illem ellen, hogy ugy felzúdulnak reám. Megmondtam ezt sokszor, mondom ma is s megmondom azt is, hogy bármily súlyos legyeis az áldozat, melyet most is hozunk, épen a mai körülmény is azt bizonyítja, hogy ez a számítás nem volt téves, mert a mi nyugtalanság ott ma még némileg van, de volt nagyobb mérvben is, az ott — mindenki tudja — nem most van először. Mindenki tudja, hogy újabb időkben ott kezdődtek a nyugtalanságok, amelyek nagyobb és nagyobb térre elharapózva, eredményezték 1877-ben az orosz-török háborút s a mely okok előidézték azt akkor, előidézhették volna most is; nekünk pedig ismét néznünk kellett volna, a mig elterjed nagyobb mérvben s vagy igazán meghozta volna a keleti kérdés megbomlasztását, vagy esetleg — megeshetett volna — hazánk határain belül is kellett volna tüzet oltani a helyett, hogy odakünn oltsunk azt. (Ugy van! Ugy van ! jobb/elöl. Mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő urak könnyű helyzetben vannak ez irányban, könnyű helyzetben azért, inert egy követett politikának terhei, bajai, nehézségei kézzelfoghatók, de azt, a mi bekövetkezett volna, ha e helyett más politika köveítetik, kézzelfogliatólag kimutatni nem lehet. De ismétlem, mert majdnem szemrehányókig hozatott fel: teljes lelki nyugalommal vagyok ma is az iránt, hogy eze.i politika kivitelében segédkeztem, mert meggyőződésem szerint nagy bajok hárittattak el ez által. De a nélkül, hogy ennek vitatásába bocsátkoznám, ismételve kell mondanom azt, hogy akármi legyen is valakinek a nézete, igen kérem azokat, a kik nem mindenkép 31*