Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

108. országos ülés május 15. 1882. 241 krizis? Akarnak-e kiirthatatlan gyűlöletet terjeszteni az egész keleten? Akarjuk-e azon népek szabadságát elnyomni, akarunk-e eszköze lenni Ausztria hódítási terveinek? T. ház! Én ezen szerepet dicsőnek nem találom és én azt gondolom, hogy épen eminens magyar érdek mielőbb szabadulni ezen helyzetből. Ha Bosznia megszállásában magyar érdek forog feun, hát mondja meg a kormány. Ha a kormány azt mondja, hogy az oecupátió az Oroszországgal való nagy háborúnak bevezetése — jó van, viseljük a nagy háborút Oroszországgal, ha elég erősek vagyunk. De én azt hiszem, hogy az Oroszországgal való háború épen a magyarra nézve kétélű fegyver. Mert roszul fog állni Magyarország akár győztes legyen az orosz, akár le legyen győzve s talán még roszabbul fog állni, ha az orosz; lesz legyőzve. Az ugyan paradoxonnak látszik, de nagyon világos. Mert ha Németországgal egyesülünk — minthogy egyedül csak nem fogunk megküzdeni Oroszországgal, az ki van zárva|— ha mi Németországgal együtt győzedelmeskedünk Oroszország felett, akkor nagyszerű illusió volna azt gondolni, hogy Magyarország mostani szervezete ugy maradna; illusió volna azt hinni, hogy azon nagy, egységes Németország abba hagyná azon terveket, melyekkel a német Ausztria századokon át kisértgetíe a magyarokat. Tehát ez kétélű fegyver és ne kívánjuk, hogy bekövetkezzék. A mi minket, a szlávokat illet, utoljára, ha le is győzik a szlávokat, 80 millió szlávot nem nyerhet el a német, de hogy fog állani a magyar azon nagy Németországgal szemben, az nagy különbség. A mi minket magyarországi •szlávokat illet, lehet, hogy oly nagy változás után jobban, lehet, hogy roszabbul fogunk járni, De mi nem vágyódunk ezen nagy átalakulásra, Mert mi jól emlékezünk, hogy őseink itt e hazában boldogak voltak. Emlékezünk arra, hogy mily boldogok voltunk addig, míg a fajuralom államelvre nem emelkedett. T. ház, én ezen magyar faj-politikát valóban nem tartom szerencsésnek. A magyarnak széles e világon nincs testvére, nincs rokona, nincs barátja. Hát miért ne igyekeznénk ezen nemzetiségek barátságát megnyerni, kik velünk együtt élték át ezer éven keresztül a jó és rósz napokat, a kik ezen hazáért életet és vért áldoztak ? (Közbeszólás a szélső balról: 1848-ban!) T. ház! Ez a valódi, helyes politika Magyarországra nézve, nem pedig az, hogy Ausztria népeire támaszkodjék. Itt kellene nekünk egy erős közepes államot teremteni és akkor biztosítva lennénk minden veszély ellen. A mint mondám t. ház, a bosnyák ügy zsákutczába vezetett bennünket. Szerencsétlenség az a szerbekre, de szerencsétlenság a magyarokra nézve is. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) MagyarKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. V. KÖTET. országnak Bosznia és Herczegovina nem kell, mert Magyarország hódítani és más népeket elnyomni nem akar (Igaz! Ugy van! a szélső balon) és ha Ausztria ezt akarja, nem követelheti Magyarországtól, hogy az ő hódítási terveit elősegíteni igyekezzék. Más módon kell nekünk keleti politikánkat érvényesítenünk. (Halljuk!) Igyekezzünk megnyerni azon népek barátságát, vessük latba tekintélyünket, hogy megnyerjük számukra a szabadságot. (Helyeslés a szélső balon.) Én t. ház, a tiszta magyar politikát két ssóba foglalom össze. (Halljuk!) Barátság a keleti népekkel, méltányosság, igazság az itteni nemzetiségek iránt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a valódi magyar politika. És mivel ezen törvényjavaslat mindkét irányban Magyarország érdeke ellen vétkezik; én ezen törvényjavaslatot ugy szerb, mint tiszta magyar szempontból el nem fogadhatom. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Péchy Jenő jegyaö: Tisza Kálmán! (Közbeszólások a szélső baloldalon : Olcsó dicsőség! Holnap! Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy pár képviselő úrtól hallottam, a zaj közben is eljutott hozzám, hova ugy h szánva volt, hogy „olcsó dicsőség". Nem tehetek róla, ha felelni önöknek t. képviselő urak és bebizonyítani állításaik tarthatatlanságát: olcsó dicsőség; (Derültség jobhfelöl) mert én nemcsak Polit képviselő urnak, de, habár az idő előrehaladott volta miatt rövidebben, mint szeretném, egy pár szóval önöknek is kívántam válaszolni. (Felkiáltások a szélső balról: Holnap!) T, ház! Valóban nem tudom, hogy minőnek képzelik önök, abstrahálva személyektől, a ministert. Ha nem beszél mindjárt, azon perczben, mikor valamely képviselő kívánja, megtámadják és azt mondják, hogy becstelenség; (Ugy van! jobbfelől) ha beszélni akarok azután, akkor azt mondják: „Holnap". Hát igen kérem, méltóztassék ebben az eddigi méltányosabb szokást megtartani. (Helyeslés. Halljuk! jobbfelől.) A mi a tárgyat illeti, a közvetlenül előttem szólott képviselő urnak beszédével nem szándékozom sokat foglalkozni. A mit a concret esetre vonatkozólag felhozott, maga utalt arra, hog3

r más bővebben fogja kifejteni; akkor lesz tehát mód és alkalom bebizonyítani, hogy mennyire nem állnak, a miket erre nézve vádképen felhozott. Egyet azonban meg kívánok jegyezni és az az, hogy én sem akkor, mikor ő — nem tagadom, némi nyugtalanságot költve ugyan bennem — bizalmat nyilvánított irántam, sem most az orosz háborút, mint czélt, mint olyat, mire törekedni kell, nem tekintettem; tehát reám nézve legalább mindaz, a mit ez irányban mondott, hatás nélkül maradt. De azt ismétlem mégis 31