Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés májas 15. 1S82. 237 sem lehet s ha erről mesél az ember, el nem hiszik. Én csak egy példát mondok. (Halljuk!) A törökök uralma alatt a szerb felekezeti iskolákon az a felirat állott: „szerb iskola". Ezt az osztiák administrátió borzasztó gyanúsnak találta, holott a török azt nem találta gyanúsnak. És mit tett most ? Bizonyos pompával és a politikai közegek hozzájárulása mellett kimentek minden községbe és eltávolították ezen felírásokat, azok helyébe pedig oda tették: „görög keleti hitfelekezeti iskola", mert a boszüia-herezegovinai administrátió előtt a „szerb" megnevezés annyit jelent, hogy „felségárulás". A szerbek üldözése vörös fonalként húzódik át egész Bosznia adminisírátióján. De t. ház, hosszú volna mindent előadni, a mi esztelenséget ezen administrátió elkövetett. De van egy kérdés, melyet, ha nem tudott Ausztria megoldani, akkor a berlini mandátum bevallott czélja: ott rendezett, civiiisált állapotokat teremteni, lehetetlenné vált. És ez a kérdés az agrár-kérdés. Nemsokára az occupátió után alkalmam volt itt e házban ebben a kérdésben felszólalni és ezen egész kérdést jellemezni. Ismervén ezeket a viszonyokat, csodálkoznom kellett akkor, midőn a volt közös pénzügyminister Szlávy József a delegátióban azt mondotta, hogy az agrar-kérdés aem lehet oka a felkelésnek, mert hisz haszonbérleti viszonyok fennáilanak Dalmátiában is, Boszniában is. Magyarországon és másutt is fennáilanak. Csakhogy az a különbség, hogy Boszniában ezen viszony usurpáiió folytán keletkezett. Hosszú volna ítí a részleteket előadni, csak egy-két szóval akarom ezen kérdést érinteni, hogy azt a magyarországi agrar-viszouyokból vett példával illustráljam. Tegyük fel í. ház, hogy a magyar nemességnek, a nagy földesuraknak sok úrbéri, de kevés vagy épen semmi ailodiális majorsági földei voltak. A háborúk következtében a nemesség elszegényedett volt. A jobbágyot bántani, ezen viszonyt megváltoztatni nem volt szabad; tehát a szomszéd jobbágyokat fegyveres erőszakkai, álszerződésekkel kény szeri tették, hogy bizonyos combinatorium mellett lépjenek haszonbérleti viszonyba és akkor eljött volna az idő, hogy az államkincstár a valódi földesurat kármentesítette volna és akkor egyszerre ezeket a jobbágyokat haszonbérleti viszonyba kényszerítik. Persze Magyarországon ilyen valamit nem képzelünk, de Bosznia és Herczegovinában tényleg ugy történt, mert az egyik földesúr volt török, a másik odajött és kényszerítette a jobbágyot, hogy lépjen szerződésre, adott neki vetőmagot, épített házat és a mi fő, védte őt az u. n. fukara, a mi a. magyarországi fogalom szerint olyan valami, mint a bocskoros nemes. Ez a keletkezése az agrar-kérdésnek. De ezt csakis azért hozom fel, hogy nem áll az, miszerint ezen haszonbérleti viszony tisztán magánjogon alapuló viszony, hanem az a közjognak tárgya, tehát hogy egészen jogos volna ezen tartományokban a földtehermentesítést keresztül vinni. De t. ház, ha nekünk nincs erre pénzünk, legyünk őszinték, mondjuk meg és ne azt mondjuk, hogy az a viszony jogos és hogy nem kell a földtehermentesítést keresztülvinni, hanem mondjuk meg, hogy nincs rá pénzünk. S ha csak ez az egy ok léteznék is, t. i. hogy nem vagyunk képesek a íöldtehermentesítést Bosznia és Herezegovinában keresztülvinni, ez is elég volna arra, í hogy e tartományokat odahagyjuk, mert hisz talán csak nem fogjuk e tartományokat mindig ostromállapotban tartani és a meddig az agrárkérdés megoldást nem nyer, addig mindig lesz felkelés ép ugy, mint a törökök alatt volt. De más tekintetben is a mi helyzetünk Bosznia és Herczegovinában valami borzasztó. Borzasztó szerepet játszunk Európa előtt, azon népek előtt és önmagunk előtt; Európa ránk bizta, hogy ott rendezett, civilizált állapotot teremtsünk, mi pedig tüzzel-vassal pusztítjuk ezea orstá*okat és hulla és romok közt teljesítjük az eiírópai mandátumot. Borzasztó helyzet ez, t. ház, mert mondhatni, hogy azon rövid idő alatt, mióta e tartományokat megszállva tartjuk, több gyűlöletet arattunk ott, mint a török ötszáz éven át. (Derültség a szélső baloldalon.) Ma Bosznia és Herczegovinában nincs gyűlöltebb állam miut Ausztria-Magyarország, de az egész Balkán félszigeten is leggyülöltebb a mi monarchiánk. De legszomorúbb az, hogy ezen gyűlölet Magyarország, a magyar faj ellen gerjesztetik. (Ugy van.! a szélső baloldalon.) És kérdem, vájjon Magyarországnak, a magyar fajnak érdekében van-e, hogy ellene gyűlölet támadjon? Én mindenkor azon véleményben voltam és vagyok most is, hogy Magyarországnak, a magyar fajnak eminens érdeke azon népek önállósága, függetlensége, szabadsága, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sokszor mondatott itt, hogy hisz mi nem vagyunk azon népek ellensége;", sőt kívánjuk azok szabadságát, függetlenségét, de egy feltétel alatt: hegy ne legyenek Muszkaország eszközei. (Ugy van! a jobboldalon.) És ezzel kapcsolatban maga a t. ministerelnök ur egy alkalommal koczkáztatta azon frázist, hogy hisz ő nem ellensége a szlávoknak, de a pánszlávoknak. (Ugy is van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, legyünk tisztában a dologgal és ne űzzünk szójátékot. (Halljuk!) Azok, a kik a keleti szlávoknak orosz sympathiáj ját rósz névea veszik, önmagukkal ellentétben