Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

234 lOií. országos aitís május 15- 1882. viszonyaink között ilyen drága eszközt akarunk alkalmazni a farkasok elkergetésére Boszniában, (Derültség a szélső baloldalon) talán csak mégis meggoadolandó volna, hogy nem aikalmazhat­nók-e ezt az eszközt a saját territóriumonkon, a hol nem kell sem a török szultánnal, sem senki mással szembe állanunk s a hol tudjuk, hogy szintén nem kevésbé vannak farkasok, a mik el­kergetendők volnának. (Élénk derültség a szélső haloldalon.) T. ház! Negyedik éve már, hogy pacifi­káljuk Boszniát és már minden jól kezdett menni. Megnyugtathatták a delegátiók tagjait, a kiknek lelkiismeretét igenis könnyű volt megnyugtatni, hogy minden rendben van, míg egyszerre, a miként constatálva lett, a midőn a fák levelei még aem is hajtottak és már minden megmozdult Boszniá­ban és nekünk is mozgósítanunk kellett 70—80,000 embert. Ez az occupationális politika t. ház, nagyon hasonlít a jó gyümölcstermő fához, a mely egy évben nem csak egyszer, de a mint látjuk, ebben a vidékben másokszor is terem gyümölcsöt (Derültség a szélső' baloldalon) s a magyar nép a maga melodieus dallamában csak­ugyan elmondhatja ama népdalt, a melynek kezdő sora igy szól: „Kétszer nyílik az akáczfa virága". (Derültség a szélső baloldalon.) Ha emlékezetem nem csal, a mithologia Saturnusról azt mondja, hogy az saját gyerme­keit felfalta, Ez a bosnyák occupátíót intéző titkos szellem is hasonlóképen cselekszik, mint a mithologia Saturnusa s hogy csak a nagyob­bakat és a nevezetesebbeket említsem, felfalta először is volt pénzügyministerünket Széll Kál­mánt, utánna a volt külügyministert Andrássy grófot és most legutóbb a közös pénzügyminis­tert Szlávy urat. Félünk tőle, hogy most már az igen t. ministerelnök urat is fel fogja falni, (Élénk derültség a szélső balon) habár az igen t. ministerelnök ur igen jó és engedelmes fia eme Saturnusnak; de ez Saturnusra nézve is meg­gondolandó lesz, mert mint tudjuk, a minister­elnök ur ige a nehéz falat, hátha megterhelné a gyomrát. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Hiába kérdeztük és kérdezzük mi a t. kor­mányt, hogy mi tulajdonképen a végczéíja Bosz­niával. Szorosabbra öleljük-e magunkhoz ezen újdonsült testvéreinket? De hiszen a t. minister­elnök ur mondta a minap, hogy nom szeretne ott lenni, a hol Ljubibratics ölelkezik. (Élénk derültség.) A kormány félhivatalos lapjában az „Ellen­őrben" ki volt adva nem rég a jelszó, hogy addig maradunk Boszniában, míg érdekeink kí­vánják. Ez bölcs mondás és emlékeztet Kant Immánuelnek, a nagy bölcsésznek azon tételére, mely rendszerének sarkkövét képezi, hogy t. i.: „A dolgok ugy, a mint önmagukban vannak, meg nem ismerhetők." (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház, valóban elszomorító dolog és el­szomorító szerep jutott ezen országgyűlésnek, mint a törvényhozás egyik tényezőjének. A valódi czélt mindig eltitkolták, álürügyek alatt követeltek pénzbeli áldozatokat, a valódi czélt nem mondották meg, mindig csak megtörtént dolgokat kellett registrálni, mindig utána sánti­káltak az eseményeknek. Elismerem, hogy a diplomatiának joga van az actió időpontjának és eszközeinek megválasztására, de állítom meg­győződésem szerint, hogy a diplomatia nincs jogosítva oly politika követésére, mely a nemzet képviselőtestületének véleményével és a nemzet akaratával határozott ellentétben áll. (Helyeslés a hal- és a szélső' baloldalon.) Parlamentáris, al­kotmányt élvező népek jogosítva vannak, de egyszersmind képesítve is, hogy sorsukat ön­maguk intézzék és tiltakozzanak az ellen, hogy egy-két férfi, legyenek azok bármily geniálisok —magukat providentiális politikusoknak tartva — a nemzetet akarata ellenére boldogítsák. De hát hiába való minden, tudom, hogy a példaszó beteljesedik rajiunk, hogy falra hány­juk a borsót; önök megszavazzák ezt is és aztán megszavaznak rendületlenül akárhány milliót. Hogyis ne, hiszen önök pártján vannak a tekintélyek: pl. az előadó ur, a ki valósággal „láng"-ol Boszniáért, (Derültség a szélső baloldalon. Egy hang a jobboldalon: Ez nem sült el!) ott van Jókai a nemzet első költője, ki s^Intéa lelkese­dik érette és kimondotta a jelszót, hogy követni fogja a többség u kormányt bárhová, a mig többséggel rendelkezik, egész azon perczig, a midőn már csak a ház eluökének szavazata dönti el a kérdést. Jókai képviselő ur merő sarcasmusból megírta nekünk már régebben és nagy élvezettel olvastuk regényét „Az új földes urak Magyarországon" és most el akarja játszatni velünk az új földes urat tragikomikus módon Boszniában. Falk Miksa képviselő ur, (Halljuk! Hall­juk!) ki arról nevezetes, hogy mindig helytele­níti, mint a mai „Egyetértés" kijelentette, de azért megszavazza. (Derültség a szélső balolda­lon.) Éber képviselő ur pedig feltalálta azon stratégiai positiót, melynek eddig fel nem talá­lása volt valószínűleg oka azon vereségnek, mely az osztrák hadakat érte, de ezentúl nem fogja érni, mert a positió feltaláltatott. (Derült­ség a szélső haloldalon.) Most jövök ad fortissimum virum, jövök a pénzügyministerre, kinek előde megijedt már azon költségektől, a melyekbe a tényleges occu­patió került és ott hogyta a ministeri széket* A pénzügyminister ur már sokkal bátrabb állam­férfi, mert hiszen a költségvetési viták alkalma-

Next

/
Thumbnails
Contents