Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-102

102. ftrszágos 61< levéltár rendezésére vonatkozó XLV. t.-czikk, melyben lényegileg kimondatott azon fontos államjogi elv, hogy mindazon oklevél és irat, a mely a magyar államot egész összeségében, tehát a királyt és koronát, a nemzetet és a haza földjét, a közálladalmat, annak jogait és intézményeit, az anya- és társországok összetartozására és a Lajthán-túli osztrák államokkal való nemzetközi viszonyait stb. illeti, bárhol legyen, annak helye csakis az országos levéltárban lehet. Ezt követték az európai államok, a mint azt ezen század történelme bizonyítja, hogy minden előhaladottabb, műveltebb és szabadabb állam, pl. Francziaország, Belgium, Svájez, Németország mindenütt állami levéltárakat szervezett, a melyek alkatrészét nagyobbrészt a régi idők és viszonyok folytán kifejtett egyházi hatóság alatt állott, káptalani, eonventi és más ily biztos helyen elhelyezett levéltárak alkották. E részben a magyar országgyűlés, fájdalom, közbejött rendkívüli viszonyok folytán nagyobb és tüzetesebb előhaladást nem tett. Mindazon által az 1867-iki kiegyezés mán kelt országos törvényekben ennek nyomát találjuk; mindenekelőtt ugyanis mindjárt 1868-ban hozatott a III. törvényczikk 5. §-a, a mely arról intézkedett, hogy minden országos törvény egy példánya az országos levéltárba letétessék, valamint később igen természetesen számos intézkedések keletkeztek, így szintén az állami levéltár eszméjére vonatkozólag •— a mely addig mindig mint országos levéltár: „Landesarehiv" különböztettetett meg — történtek felszólalások a képviselőházban 1868—1869-ben, mig elvégre 1870-ben azon indítvány tétetett: hogy utasíttassák a kormány, hogy mindkét eancellaria Magyarországot érdeklő okiratait Bécsből szállíttassa le és az országos levéltárban helyeztesse el. Eanek később foganatja is lett azon hozzáadással, hogy utasíttatott a kormány, miszerint ezeknek kellő berendezéséről és elhelyezéséről intézkedjék. Miután ezek leszállítása megtörtént, 1871-ben szükségesnek látta az országgyűlés egy részint történelmi társulati, részint akadémiai tagokból összeállított bizottság kiküldését azon megbízással, hogy az országos levéltár rendezése érdekében javaslatot terjesszen be. Ezen bizottság 1872. nov. 21-én javaslatát be is terjesztette s abban határozottan kimondatni óhajtotta, hogy egy magyar államlevéltár felállítása sürgős szükség, ennek részleteit is körvonalozta és a belügyminisrert egy ily szellemíí törvényjavaslatnak beterjesztésére utasíttatni kívánta, Ezen javaslat azonban az országgyűlés által akkor nem fogadtatott el, mert abban ezen eszmén kivüi, hogy magyar állami levéltár legyen, csak az voit kifejezve, hogy különösen a Bécsben levő, Magyarországot illető számos okiratoknak csak egy catalogusa májas 13. 1882. 205 készíttessék g szükség esetében a nevezetesebb okiratok hiteles másolatban tétessenek le az itteni levéltárban. Hogy mily fontos egy ily magyar állami levéltárnak megalkotása, azt hiszem, azok előtt, a kik Magyarország jogai, államjogi helyzete és a számos szerződések iránt érdeklődnek, nincs szükség tovább fejtegetni; elengedb'nek tartom kiemelni azt, hogy Magyarország eddigelé mindazon fontos, eredeti és hiteleB okiratokkal, melyek államjogi létezésére, önálló szervezetére kiváló befolyással vannak, közvetve a forrással nem rendelkezik, azoknak legnagyobb része mig jelenleg is mindig, daczára a szerencsés kibékülésnek, a mely 1867 óta datálódik, (Közbeszólás a szélső baloldalon : Nem volt az szerencsés kiegyezés!) Bécsben a cs. kir. titkos házi és államlevéltárnak magyar királyi koronái osztályában őriztetik. Hogy mily nevezetes okiratok vannak a bécsi levéltárban, arra nézve bátor vagyok a kútforrásra hivatkozva, t. i. a „Greschichte der k. k. Archive" általában csak anynyit megemlíteni, hogy nemcsak a legrégibb időktől kezdve, úgyszólván az első századokból számos eredeti okiratok, pb II. Endre arany bullája, a későbbi időkből a pragmatika sanctió, az újabb időkben a Í848—49-iki szabadságharczra vonatkozó eredeti adatok, jelesen pedig többek közt Kossuth Lajos titkos iratai mind ott azon bécsi levéltárban őriztetnek, a mely okiratokra nézve számtalanszor kimondatott az, hogy azok ugyan Magyarországot illetnék, ha Magyaroszágnak állami levéltára volna, de minthogy ez nincs, ezen okiratok egy közös levéltárban őriztetnek és ez által a paritásnak ily módon magyarázása következtében megsértetik Magyarország államjogi helyzete, mert valahányszor azokra siükség van, mint Magyarország állami függetlenségének bizonyságára, mindannyiszor kegymorzsaként kell kikönyörögni azokat. Hogy mily fontos ily nagy állami levéltár megalkotása, elég legyen az előkerülhető belkérdésekre vonatkozólag kiemelni azt, hogy itt van Horvátország, Fiume, Dalmáezia, a katholikus tanügyi alapítványok jogi természetének, a Tököli-féle alap kérdése, a melyek általában a jelenleg Bécsben levő közokiratokkal lennének igazolandók és igy, a roint mindenki, ugy a törvényhozás, mint a kormány beláthatja, csak nehezíttetik a bizonyítás. Vannak más, közokiratokkal bizonyítandó kérdések, a többi közt a mindrgyre felmerülő hatarvillongások eldöntése különösen Erdély és Moldva közt; továbná az ország különböző részeiben is, a melyeknek megoldása elegendő bizonyítékok hiányában csak elodáztaíik és így az ország határainak biztosítása függőben marad. Ilyen anomáliának valahára véget kell vetni, hogy Magyarország végre