Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
88 72. országos ülés márezins 6. 1882. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Felügyeleti kiadások 85,000 frt. Grünwald Béla: T. ház! E tételre vonatkozólag néhány, csak igen rövid megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az állami felügyelet és az állam gondoskodása az állam területén lévő erdők felett nem új eszme Magyarországon, mert már az 1807 : XXI. t.-cz. elismerte ennek az eszmének helyességét. 72 év volt szükséges arra, hogy ez az eszme egy intézményben testesüljön meg és 1879-ben a törvényhozás végre megalkotta az erdőfelügyelői intézményt. A törvény és annak alapján életbe lépett végre ezen intézmény is. Ennek a költségvetésben valóban nyomát is látjuk, a mennyiben 85,000 frt van előirányozva azoknak a költségeknek fedezésére, melyeket az erdőfelügyelői személyzet fizetése igénybe vesz. Épen igy lá<juk nyomát ennek az országban is, a mennyiben az ország bizonyos pontjain szervezett erdőfelfigyelőségeket találunk. De a ki ebből a külső jelenségből azt következtetné, hogy az állami felügyelet az ezen felügyelőségek alatt álló erdők felett va ] óban megvan, nagyon csalódnék. Az erdőfel ügyelői intézmény alapeszméje az, hogy az erdőfelügy el ősegek a lehető legrészletesebben ismerjék a rájuk bizott erdőterületeknek viszonyait. A törvény azt határozza, hogy az erdőfelügyelők vannak hivatva őrködni a törvény és a rendeletek végrehajtása felett és vájjon a megállapított gazdasági tervek mindenben megtartatnak-e; kötelesek kerületöket évenkint legalább egyszer beutazni és a magánerdők állapotáról meggyőződést szerezni. Ezenkívül érintkezésben állanak még a megyék közigazgatási bizottságaival és jelentéseket és javaslatokat tesznek a közigazgatási bizottságnak. Ezek a törvényben meghatározott teendők, melyeket csak röviden jegyeztem ki magamnak. Ezekbői láthatja mindenki, hogyha az erdőfelügyelő ezen teendőket a törvény intentiójának raegfelelőleg akarja teljesíteni, akkor részletesen és alaposan kell ismernie azon viszonyokat, a melyek a gondozására bizott erdőterületen fennállanak, mert e nélkül hivatását nem 'teljesítheti. Már most, t. ház, tekintsük csak, hogy az erdőfelügyelői intézmény tulajdonképen miképen van tényleg szervezve. Azt találjuk, hogy e fontos teendők teljesítésére az országban csak 14 erdőfelügyelőség szerveztetett. E 14 erdőfelügyelőség szemben áll 14 millió hold erdővel, számos megyei és városi törvényhatósággal és még eddig meg nem számlált, tömérdek erdőrészlettel. Átlag tehát 1 millió hold erdő jut Q S7' e SY erdőfelügyelőségre. Négy erdőfelügyelőség területén több van másfél millió hold erdőnél. Az erdőfelügyelőség közül egynek 8, sőt egynek 9 törvényhatósággal kell érintkeznie. Ez, t. ház, oly aránytalanság, a mely minden ember előtt első pillanatra világossá teszi, hogy az erdőfelügyelő a törvény által reábízott teendőket nem teljesítheti és hogy maga a szervezet teszi rá nézve lehetetlenné, hogy kötelességét teljesítse. Mi ennek következménye? Egyszerűen az, hogy ha az erdőfelügyelő kötelességét e téren nem teljesítheti, maga az intézmény van az életben megbénítva, a mely az állami felügyeletnek orgánuma; maga az állami felügyelet. Ennek következése az, hogy maga az állami felügyelet eszméje nincs megvalósítva s ennek az eszmének a megvalósítása lehetetlenné van téve. Tudom én, t. ház, hogy ennek az oka leginkább pénzügyi indokokban rejlik. Azt mondták ugyanis, gondolom a pénzügyi bizottságban, vagy talán a miaisterium kebelében, hogy lehetőleg takarékoskodni kell és hogy talán az a 85,000 frt, mely a költségvetésben elő van irányozva, tökéletesen elégséges. Azonban, t. ház, azt látjuk, hogy a takarékoskodás ezen a téren nem volt czélszerü, a menynyiben kitűnt, hogy avval a 85,000 frttal azt az igazi államfelügyel etet Magyarországban szervezni nem lehet, hogy az szükségképen több költséget és több közeget vesz igénybe s hogy tulajdonképen avval a 85,000 frttal még csak egy harmada sincs biztosítva annak az eredménynek, melyet az erdőgazdaság terén el akarunk érni és hogy itt szükségképen meg kell adni az államnak azt a költséget, melyre szüksége van, hogy megfelelő felügyeletet szervezzen az országban létező erdők felett. Ha szembe állítjuk ezt az összeget azon óriási értékkel, melynek fentartásáról van szó, be fogja látni mindenki, hogy a takarékoskodás ezen téren valóban a legfonákabb eljárás. Ezen a bajon máskép segíteni nem lehet mint ugy, hogyha a kormány el fogja magát határozni arra, hogy az erdőfelügyelőséget a tényleges szükségnek megfelelő számban és személyzettel fogja rendszeresíteni. De ezzel igen szoros kapcsolatban áll azon másik momentum is, melyre a t. minister ur figyelmét szeretném felhívni. Az 1879-iki erdőtörvény ugyanis 17. §-ában azt mondja, hogy a községi és közbirtokossági erdők — ezen elnevezés alatt értetvén az úrbéri rendezés alkalmával mint erdőilletőség a volt tulajdonosok birtokába átment erdők — gazdasági terv szerint kezelendők; továbbá azt rendeli,hogy ezen erdŐkezelésre szakértő erdőtisztek alkalmazandók, sőt ott, a hol ez elmulasztatott volna, ilyenek hivatalból való alkalmazását rendeli el. A törvény ezen rendelkezése igen helyes és czélszerü, de, fájdalom, nincs végrehajtva. És,
