Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

72. országos ülés márczins 6. 1882. 67 — hogy e helyzetet borászatunk jövője érdeké­ben már most is minél inkább cultiváljuk. A marhatenyésztésre nézve a t. minister ur szintén tett bizonyos intézkedéseket. Ez a mi földmívelési viszonyainkra nézve valósággal fon­tos és életkérdés, azért mert bármikép igyekez­zék a statistika Magyarország mai marhaállomá­nyát, kiváltkép az igavonóét előnyösen feltün­tetni, az, a ki a leginkább gabna- és búzatermelő vidékeket ismeri, egy nagy bajt s veszedelmet tapasztal. T. ház! A mi államháztartásunkban egy óriási, cronicus defieit van kifejezve, mely már odáig ment, hogy az adónak egy nagy része csupán csak kényszerrel hajtható be s e kény­szerrendszer odáig megy, hogy azt veszi el, a mit legkönnyebben értékesíthet, tehát a föld­mívelőnél első sorban a könnyen értékesíthető marhát. Ez a rendszer oda fejlesztette a dolgot, hogy azon nagy eolossalis határral bíró közsé­gek, a melyeket még én — noha nem tartozom az igen koros emberek közé —• olyanokul is­mertem, hogy nem volt gazda, ki másként mint 5 lóval, illetőleg 4 ökörrel szántott volna, tehát beereszthette ekéjét a földbe, most 2 lóval vagy 2 ökörrel szánt, sőt oly községekben, a melyek koldust nem ismertek, mert a község azt nem tűrte s szegényeit kitartotta, magyar rátartós községekben vaunak gazdák, kik egy lóval kez­denek járni és 2 gazda 2 lóval szántja meg ezt az óriási darabot, melynek megszáníására 4 ló kell. Itt tehát már ott vagyunk, hogy a trágyázás szinte problematiciis kérdés a csekély marha­állomány miatt. A másik az, hogy még meteorológiai tekin­tetben jobb években is a földnek rósz, felületes naunkáiása, a csekély forgás következtében mind­inkább gyöngébb termés mutatkozik. En tehát egyfelől elfogadom azt, hogy a marhatenyésztés rationaliter és erélyesen, de ismét nem ugy, hogy oly fajok honosíttassanak, melyek Magyarországon absolut meg nem élhet­nek, hanem hogy a marhaállomány egész saját­lagosan fejlődött marhafajunknak nemesítését s erősítését czélzó irányban fejlesztessék, másfelől pedig történjék intézkedés az iránt, hogy vala­mint a mesterembernek és Írónak nem szabad elvenni azt az eszközt, a melytől életfentartása első sorban függ, hogy ugy attól a földmívestől, a kinek a földmunka végzése csupán csak akkor lehet­séges, ha ilyen igavonó erő rendelkezésére áll, az semmi szin alatt és semmi körülmények közt el ne vétessék. Még egy pár szóval kívánok reflectálni azon indítványra, melyet Szalay Imre t. képviselő ur benyújtott és a mely egy oly törvény alkotását czélozza, mely a borgyártás ellen intézkednék. Én t. képviselőház a borgyártást és borhamisítást meg szoktam külömböztetni. Mindenekelőtt ki akarom fejezni azt, hogy nekem a bőrgyártás ellen hozandó törvény nem elégséges, mert én szeretném azt kiterjeszteni oly törvénynyé, mely egyáltalában az élvezeti ezikkek meghamisítását tárgyazza. De maradjunk a fel­vetett tételnél, a bőrgyártásnál. Már mondtam, hogy a borgyártást a borhamisítástól megszoktam külömböztetni. A vegytan ma oly magaslaton áll, hogy kiváltképen a borászat tekintetében a bor­készülésnek processusát akár felülről lefelé, akár alulról felfelé megtudják csinálni és épen, mert nem lehet meghatározni, megszabni a határt, hol végződik a borgvártás és hol kezdődik a borhamisítás, az intézkedés is nehéz. Mert annyi tény, hogy a chemia a szőlő alkatrészeit egyen­kint képes előállítani és azokat tisztán ehemiaiiag ismét összevegyítve, előállít oly folyadékot, a melyről nincs az a chemikus, a ki be tudja bizo­n\ 7 ítani, hogy ilyen és ilyen processus által állott elő, mert az bor, mert abban minden benne van, a mi a borhoz kell. Ezen alkatrészeket használ­ják azok, kik a bort gyártják, nem csinálják a bort felülről lefelé, hanem gyengébb bort vesznek és szőlőből kivont ingredientiákat ahhoz hozzá adva egyforma bon tudnak előállítani mindig és az a franczia és egyátalában a borkezelésnek szokásos módja. A hamisítás lényegesen más, mert az abból áll, hogy a borhoz adatnak oly alkatrészek, a melyek a szőlőben nem foglaltat­nak. Ha tehát a gyengébb borhoz szőíőczukor helyett ólomczukor , vagy pedig olyasvalami adatik, a mi a természetes borban nem foglal­tatik, ez a borhamisítás. De ha valaki savanyú vagy gyengébb bort szőlöczukorral, szőlőszeszszel — cognakkal — vegyíti, hogy bizonyos szesz és czukortartalmú bort előállíthasson, az gyártja a bort, a chemia azonban be nem bizonyíthatja a gyártást, mert hiszen benne vannak a szőlő alkatrészei és igy ezt büntető cselekvényeknek qualiflcálni lehetetlen, mert a bíróság el van zárva attól, hogy a hozzáadást szakértők által consíatálhassa. Én tehát kívánom, hogy jöjjön létre tör­vény, mely az élvezeti ezikkek meghamisításáról szól, a melyben egyszersmint a borhamisítás tekintetében is provideálva legyen. Ezen hamisítás ma már oly tökélyre van fejlesztve, hogy pl. fuchsinnal a vörös minden nuanceat; vagy más ingredientiákkal a bornak meg tudják adni még azon sajátságos zöl­des- vagy aranysárga színt, sőt a bouquet, a mely az egészségre miudig a legveszedelme­sebb, mert az e fajta hamisító szerek legtöbb­nyire mérgesek is. Ez a legszigorúbban bünte­tendő s ezt büntetni lehet is annyiban, mert a chemia azon magaslaton áll, hogy a büatethető 9*

Next

/
Thumbnails
Contents