Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-71

Kö> 71. országos ülés állítani. Hiszen nékünk, mint méltóztatnak tudni, gazdasági egyetemünk, mint olyan van és gazdasági középtanintézeteink is vannak Keszthelyen, Kassán, Debreczenben, Kolosmonostoron stb. Azonban egyikben sem tapasztaljuk azt, hogy a tanulók száma túl nagy lenne. Hiszem, hogy eljő annak is az ideje, midőn ezen intézetek számát szaporítani kell. De engedje meg a képviselő ur, hogy a nélkül, hogy hosszas tárgyalásokba bocsátkoznám, csak azt jegyezzem meg, hogy a kisebb gazdasági hivatalnokok és netalán gazdasági munkások, munkavezetők kiképezésére szolgáló intézeteket tartom a legközvetlenebbül szükségeseknek most. És ilyen is van már egy pár, egyet méltóztatott elfelejteni, a mely az ország legdélibb részén vasi Nagy-Szt.-Miklóson, a mely szintén állami segélyben részesül. Én ezen intézeteket igen fontosaknak tartom mint olyanokat, melyek nem a magasabb tudomány keretében mozognak, hanem épen a mindennapi közhasznú ismereteket terjesztik. Van is ilyen egynehány, részint most állíttatnak fel. Hanem sokfelé kapkodni nem tanácsos, mert utóbb nem leszünk képesek még tanerőkkel sem ellátni az ilyen intézeteket. Nem akarom magunkat kisebbíteni, de méltóztassék elhinni, hogy nem nagy bőségében vagyunk az olyan egyéneknek, a kik a tudomány technikai gyakorlati részével foglalkoznak; tisztán elméleti tudományos tárgyak előadására sokkal könnyebben kapunk erőket, mint pl. gyakorlati cultur-mérnököket. Tehát mondom, a helyes egymásutánt kell e tekintetben szem előtt tartani. Először én az alsóbb rangú gazdasági intézeteket tartom szükségesnek szaporítani és azok után a közép és netalán magasabb intézetekre, akadémiákra térhetnénk. Felhozta a t. képviselő ur, hogy oda kellene hatni, hogy minden megyében legyen gazdasági egyesület. Hiszen én működöm ez irányban és e tekintetben a socziális téren való közreműködésre mindenkit felkérek, a t. képviselő urat is. Tudom, hogy Békésmegyében van gazdasági egyesület és tudom, hogy a t. képviselő ur azon kivül, hogy a békésmegyei gazdasági egyesület buzgó tagja, még a méhészeti egyletnek is elnöke és igen üdvösen működik e téren, ezért teljes elismeréssel vagyok a t. képviselő ur iránt. De én minden képviselő úrhoz fordulok azon kéréssel, hogy méltóztassanak engem támogatni azon törekvésemben, hogy lehetőleg minden megyében legyenek gazdasági egyesületek és hogy azok ne csak névleg létezzenek, de tényleges eredményt is mutassanak. Én szívesen közreműködöm, akár mint egyszerű munkás, akár pedig miut minisíer ezen ügynek előmozdítására. A t. képviselő ur — a mint magát kifejezte — óhajtja a hasznost az édessel párosítani és beszélt a méhészetről és selyemmárezius 4. 1882. terjesztésről. Ez némileg a luxushoz tartozik és én óhajtom, hogy sokan legyenek ez országban, a kik selyemben költhessék el a mézet. E tekintetben is szívesen közreműködöm és gondolom, hogy a méhészeti egyesületnek ellenem e tekintetben kifogása nem lehet; de e tekintetben még a kezdetnél vagyunk és különösen az iskolatanítók közreműködését óhajtom megnyerni, mert ha az iskolatanítók szakértelme e tárgyban meggyökerezik, akkor sokkal nagyobb eredményeket fogunk felmutatni, miut tehettük eddig. A mi a gyümölcsészetet illeti, egy kis tévedésben méltóztatik lenni, mikor azt mondta a t. képviselő ur, hogy erre csak 2000 frt van felvéve. Igenis jutalmak, segélyezésekre ennyi van felvéve, de méltóztassék meggondolni, hogy fellebb különböző pontok alatt több ide vonatkozó tétel van, mint pl. a vándortanárok, a kik közt sokan kizárólag a gyümölesészet terjesztésével foglalkoznak, még pedig nem csak egy, hanem több. Aztán méltóztassék megengedni, hogy sok ezer forintra megy azon segélyezés, a melyet az egyes gazdaegyesületek kapnak. Hát azok a gyümölcskertészetnek nemcsak egyszerűen édes kellemes, hanem egyszersmind nagyon fontos ágai a mi gazdaműködésünkben : a Magyarországban vagy Magyarországon átment aszalt szilva például millió értékeket képvisel. Tudom ezek fontosságát, támogatom is a mennyire lehet és mondom, arra több mint 4000 frt, de nem ezen czím alatt van megjelölve. Ezek után, minthogy a t. képviselő ur maga is az ipari kérdéseket csak mellékesen érintette s azok tüzetes tárgyalása itt alig is volaa helyén, azokra nem kívánok most reflectálni. Áttérek azon nézetekre és határozati javaslatra, a melyet t. képviselőtársam gr. Zichy terjesztett elő. [Halljuk!) Mindenek előtt legyen szabad megjegyeznem, hogy én azon közgazdasági theoriát, tételt — ha szabad igy mondanom, — melyet a fizetési mérleg megállapítására felállított, el nem fogadhatom. {Helyeslés jobbról.) Az egy rendkívül hézagos valami, a mely a maga egészében alig tüntethető fel és nagyon könnyen tévkövetkeztetésekre vihet. Mit méltóztatott felhozni a t. képviselő ur? Azt, hogy passive állunk azon nagyobb mértékű kiadásokban, melyeket a kiegyezési törvény folytán viselünk; azt, hogy passive állunk azon nagymértékű adóssági kamatokra s törlesztésekre nézve, melyekkel netán külföldi tőkepénzeseknek tartozunk; azt méltóztatott megjegyezni, hogy ebből ugyan le kell húzni bizonyos összeget, mint a melyet a mi activ kereskedelmi mérlegünk a forgalmi statisztikai adatok szerint igényel, de mindamellett is