Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-71

50 71. országos ülés márczius 4 1882. tást egyszerűsíteni, [Helyeslés) még pedig olyformán, hogy a ministeri meghatalmazott ur bízná meg a megyei gazdasági egyleteket a gubóbeváltás eszközlésével, vagy néhány szakképzett utazó gubó-beváltó ügynököt kellene alkalmazni, a kik mindenütt megjelennének a helyszinén és beváltanák a termelőktől a selyemgubókat ott, ahol nagyobb mennyiségben termelnek ; ennek meglenne az a haszna, hogy a termelőknek megmaradna a csomagolás és szállítás költsége is és igy a selyemtenyésztésből nyerhető nagyobb haszon bizonyára ösztönzésül szolgálna a nagyobbmérvü termelésre is. {Ügy van! Az ily gubóbeváltó ügynökök a helyszinén egyúttal a petekiosztást is elvégezhetnék s a termelőknek útmutatást és tanácsot adhatnának arra nézve is, hogy melyek a további tenyésztésre a legjobb és legértékesebb gubók. Különben az is fölötte nagy hiánya hazai selyemtenyésztésünknek, hogy nincsenek filandáink—gömbölyítő intézeteink és igy a beváltott gubók nem itthon az országban gombolyittatnak le, hanem eladatnak Görzbe, vagy Milanóba, a mi ismét sok csomagolási és szállítási költséget igényel; holott igen könnyen és czélszerííen lehetne berendezni selyemgombolyítókat a fegyházakban, dolgozó- és javító intézetekben, hol a már Görzben államköltségen kiképezett szakértő egyének'betanítbatnák a legombolyítást {Helyeslés) s ezen intézkedés sokba sem kerülne és állandó is lenne, minthogy sajnos ugyan, de el lehet modanunk, hogy az említett intézeteknek mindig lesznek egymást felváltó lakói [Derültség) s igy egyik a másiktól eltanulhatná a selyemlegombályítást, ép ugy, mint a fegyházakban most különféle ipar űzetik: a legombolyított selymet pedig már sokkal könnyebben és jobban lehetne értékesíteni. (Ugy van l) Gyümölcs- és fatenyésztés czímén a költségvetésben mindössze 2726 frt van előirányozva, — ezen összeget azonban én — a különben is elhanyagolt, de felette hálás •— gyümölcs- és fatenyésztési czélra nagyon kevésnek tartom, — míg lóversenyek államdíjául 28 ezer frt van a költségvetésben felvéve s ezen összeget pedig e czélra nagyon is soknak tartom; — s szabad legyen egész őszintén csak annyit megjegyeznem, hogy részemről jobban szeretném, ha ezen összegek a két tételnél megfordítva szerepelnének — s inkább a gyümölcs- és fatenyésztésre adatnék 28,000 frt, a lóversenyek államdíjára pedig csak 2726 frt, mert hiszen ugy is van versenytársaság, mely ezen nemes szenvedély érdekében évenként nagy áldozatot hoz; (ügy van! a szélső balon) s másrészt az ország különben is -évenként 2 és fél milliónál nagyobb összeget fordít lótenyésztési ezé]okra — mig ellenben a gyümölcs- és fatenyésztés nagyon el van | hanyagolva; a minden községben nélkülözhetlen faiskolák és faültetések — tisztelet a kivételeknek ! — de bizony nagyobbrészt csak papiroson vannak meg, (Ugy van! a szélső baloldalon) pedig nagyobb gond és figyelem mellett, hazánknak — a mindennemű bőven termő gyümölcs igen jövedelmező kiviteli czikkül is szolgálhatna, holott most temérdek pénzt visz ki a külföld tőlünk, a behozott gyümölcsökért. Fölötte óhajtandó lenne tehát, ha a gyümölcsnemesítés és befásítás ügyét a kormány megérdemlett figyelemre méltatná, sőt községi és országutaink is gyümölcsfákkal beültettetnének, a mint ez a külföldön, Württembergben, Baden-Badenben és Olaszországban láttam. (Helyeslés.) Végül, a gazdasági ügyekkel kapcsolatban, volna még néhány szerény észrevételem, melyeket bátorkodom a kormány figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) A mezei gazdászatot űzőkre nézve mindenkor a legnagyobb fontossággal bir a terményeknek minél jobb áron való értékesítése s a mnnkaerő gyarapítása, illetve olcsóbbá tétele. A termények kedvező értékesítésének első feltétele, hogy a termelő terményeit olcsón és gyorsan legyen képes szállítani, de mai viszonyaink mellett erre nem képes, mert megyei és községi országutaink ősztől tavaszig, nagyobbrészt úgyszólván járhatatlanok ; azért tehát kérem a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy a közmunka- és közlekedési minister úrral egyetértőleg hasson oda, miszerint a nagyobb árúforgalmi helyekhez s a vasúti és gőzhajózási állomásokhoz vezető közutak az állam, megye és községek részéről okvetlenül létesíttessenek s mindig jó karban tartassanak. (Helyeslés.) Továbbá — gondoskodjék a kormány, hogy ne csak a fővárosban, de a vidéken minden nagyobb áruforgalmi és termelő ponton a közraktári intézmény, vagy ehhez hasonló természetű oly intézet keletkezzék, mely a megszorult gazdának a kedvező eladásig — terményeire előleget adjon s őtet ez által az uzsora kény szernyomásától felszabadítsa. A munkaerő gyarapítása, illetve olcsóbbá tétele érdekében pedig, mely általános óhajtás, bátorkodom kérelmezni, hogy a kormány álljon élére egy országos közkivánalomnak s tegyen kezdeményező lépéseket a legmagasabb helyen és az irányadó köröknél arra nézve, hogy béke idején a közös hadseregben és a honvédségnél tettleges szolgálatban levő katonáinknak legalább bizonyos százaléka, kik az első évet már kiszolgálták s kellőleg begyakorolva vannak, a tényleges szolgálat 2-ik és 3-ik évében, a mezei munka idejére bocsáttassanak haza szabadságra, mi által az oly drága munkaerő nagyban gyarapodnék s különösen a földmívelő népoaztályra nézve