Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-71
46 71. országos ülés märczhis 4. 1882. semmi előnyt abból, ha ezen vámmentesség által a hazai széntermelés rovására a külföldi kőszénimpartot erősbítjük. Erőteljes ipari élet csak ott fejlődhetik ki, a hol a kőszén-kiaknázás fejlesztése által helyben találjak az olcsó tüzelő anyagot. Hazánknak mérhetlen gazdagságú kőszéntelepei vannak s kiaknázása még egészen kezdetleges, mivel egyfelől a vasutak a hazai széntermelésre nézve hátrányos tarifapolitikát követtek, elannyira, hogy a német és csehországi kőszén olcsóbban jött Budapestre, mint a sokkal közelebb eső hazai széntelepeknek termánye, holott indikálva lett volna a hasai kőszenet kedvezményben részesíteni; és nem fejlődhetett ki kőszéntermelésünk másfelől azért, mivel fakincseinket potom áron engedte a kincstár elvesztegetni, ugy, hogy a kőszéubányászat nem is tartozott a jövedelmező üzletágakhoz. Ott vau az óriási gazdagságú esztergomi kőszéntelep alig öt mértföldnyi távolságra Budapesttől, melyet csak vasúttal kell összekötni a fővárossal és Budapestnek mindjárt nem lesz szüksége porosz- és csehországi kőszénimportra. Remélem eleget okulhattunk e részben a multak hibáin s kormányunk jövőre nem fog azokba visszaesni. A nyersbőrök behozatala tekintélyes összeggel szerepel áruforgalmi kimutatásunkban s ez örvendetes, de még tekintélyesebb azok kivitele, ezt már nem tartom örvendetes dolognak. Sokkal inkább örvendenék annak, ha a magyar bőripar dolgozná fel e nyersbőröket s részint mint kikészített bőrt, részint mint bőrárúkat adná el azokat bel- és külföldön. Az a harmadfélmillió frtnyi nyersbőr, melylyel kivitelünk a behozatalt a július havi átlag alapján egy évben meghaladja, belföldön kikészítve oly értéket nyerne, hogy az ország által a kikészített bőrökért évenkint 10 milliót meghaladó összeget és bőrárúkért évenkint kiadott három millió frtot, együtt tehát 13 millió frtot megtakaríthatna az ország. És itt mindjárt áttérhetek a félgyártmányokra. Ezen a téren Magyarország mint termelő és mint fogyasztó egyforma erős, ha a gyapjút is e csoportban hagyjuk; s mivel Julius hóban legerősebb a gyapjukivitel, a Julius havi évi átlag alapján kiszámított mérleg még pluszt is mutat. De ha csak a gyárilag mosott gyapjút vennők a szövő, kötő anyagok közül a félgyártmányok csoportjába s a nyers gyapjút a nyersterményekhez helyezzük át, akkor e csoportban jelentékeny deficittel is állunk szemben. Magyarország gyapjukivitele havonkint átlag másfélmillió s egy évben közel 20 millió frt értékét képvisel. Azzal szemben a behozatal 70 és 446 ezer frt közt változik havonkint s az éven át mintegy másfélmillió frtra rug. Gazdáink örömmel vennék, ha a gyapjubehozatal vámmentessége megszüntettetnék; s iparosaink, ha a nyersgyapju-kivitelre mérsékelt vám vettetnék f a kereskedelmi érdek viszont a teljes vámmentességet kívánja. Hogy e kérdésben minő vámpolitikát kelljen követnünk, az attól függ 7 hogy minő czélt tartunk szem előtt. Nézetem szerint hazánkban a termelési és ipari érdek előbbre való, mint a kereskedelmi érdek, főkép a fonási és szövési árúkat illetőleg, mert ezekért fizet Magyarország legtöbb pénzt a külföldnek. A logikai consequentiát mindenki levonhatja magának. Iparviszonyaink egészséges fejlődésének egyik önkényt értetődő követelménye, hogy nyersterményeinket mindenek előtt félgyártmányokká dolgozzuk fel. S hazánk most abban a stádium" ban van, midőn, mint ezt mindenki elismeri, az egyoldalú mezőgazdasági termelésből át kell mennünk az iparűzés alsóbb s majd magasabb ágazatainak művelésére: ezért tehát vámtarifánkban is kiváló súlyt kell erre fektetnünk. Az új tarifjavaslat változtatásai helyes irányban történtek, így nevezetesen nagyon czélszerű volt felemelni a közönséges bőr vámját 8 frtról 9-re, a talpbőrét 8 frtról 18-ra; a nyers vas, buczavas, vas- és aczélrudak, vasúti sínek, vaspléhek stb. vámtételeit, kisebb-nagyobb százalékkal. De vas- és széntermelésünk emelése érdekében nagyobb szabású intézkedések is szükségesek volnának, mert ezen két termelési ág képezi úgyszólván csontvázát az ipari élet organismusának. Indokoltnak látnám azt, hogy vasúti tarifpolitikánkban alapelvéül elfogadtassék : erősbíteni a vas- és kőszéntermelést. Az állam, a hatóságok roppant nagy mennyiségű vasat szükségeinek minden évben mindenféle építkezéseiknél s ha ezeket belföldön fogják következetesen megrendelni, évenkint legalább 10—15 millió frtot megtakaríthatnak az országnak. Itt tehát egy oly nagy érdekről van szó, melyet törvény által is biztosítva óhajtanék látni. De legtöbb a teendő az iparczikkek csoportjába foglalt termelési érdekek megvédése és fejlesztése körül. Kereskedelmi mérlegünkben 100 millió forintot meghaladó deficittel állunk itt szemben, melyből bizony egy igen nagy részt belföldön lehetne előteremteni, ha e hon államférfiai s polgárai csak félannyi jóindulatot tanúsítanának a hazai iparpártolásban tettel, mint szóval tanúsítanak. A fonott és szövött árúk, ruházatok és pipere-czikkek behozatala 50 millió frtra rug egy félév alatt, holott van elegendő fonó-szövő anyagunk, gyapjú, kender és len, Keletindiából pamutot is közelebb utón kaphatunk, mint Anglia, a világ első textil iparos állama. Ezen fonó-szövő iparanyagot kissé több vállalkozási szellemmel s támogatással a fogyasztó közönség részéről,
