Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

4|g 87. orizigos ülés márcnim 27. 1882. /szerszámait, három évig hordja a fegyvert? — eltekintve attól az egy két iparágtól, melyet az iparos a katonágnál is (de milyen modorban ?) folytathat: elveszíti kedvét ipara folytatásától, mert eltanulja mesterségét, elszokik a naphoszszant folytatott munkától, szóval kijön sodrából s midőn kilép, készebb inas, hivatalszolga, házmesterré lenni, hogysem visszatérjen az esztergapadhoz vagy kalapácsot fogjon kezébe. Ha többékevésbbé értelmes, marad a változatos életű katonaságnál inkább, hogysem naphosszaid üljön a műhelyben." Midőn annak szükségét hangoztatjuk folyvást, hogy hazai iparunkat emelni kell, ugy hiszem, az állam hivatva van ily módon is azon lenni, hogy az ipartól minél kevesebb erőt vonjon el. A miskolczi kamara körülbelül azt kéri folyamodványában, a mit a kisebbségi vélemény kivan, hozzátévén ezeket: „Volna ez intézkedésnek egy figyelemreméltó háttere is. Polgári iskoláinknak egyik kiváló feladata ép az, hogy derék iparosokat neveljen s ez a feladat elesik ép azért sok esetben, mert mindeddig nem volt ez iskolák látogatásához kötve oly előny, mely a szülőket gyermekeiknek ez iskolákba való járatására ösztönözte volna. A polgári iskolák valódi ipariskolákká lennének ez által, melyekben ifjaink elnyernék azt a szükséges képzettséget, melylyel iparuk folytatásánál a kifejlett verseny mellett kell, hogy bírjanak." Ezeken kivül megjegyzendő, hogy a gyarmatárúsok országos szövetkezete a véderő - törvényjavaslat tárgyában szintén adott be kérvényt, a mely ugyanezt óhajtja. E kérvény a véderő-bizottsághoz utasíttatott, de miután későn érkezett, a bizottság tárgyalásainál figyelembe nem vétetett. Azonban az indokok, a melyek felhozattak, teljes épségükben fennállauak. Én ezek alapján óhajtom, hogy az egy éves önkéntesi intézmény két osztályra osztassák. Nem tartom feladatomnak e tekintetben részletes javaslatot előterjeszteni, a mint ezt az eddigi gyakorlat ezen iutézménynek mostnni keretére nézve megállapítá, hanem e helyett az illető §. végén ezen elvnek kimondását óhajtom és ezért a következő indítványt vagyok bátor a t. háznak figyelmébe ajánlani : a véderőről szóló törvény 21. §-ának végére a következő kikezdés tétessék: „Azon katonakötelesek, kik valamely gymnasium vagy reáliskola négy alsó osztályát, a polgári tanodát, a kereskedelmi, a gazdasági vagy az ipari szaktanodák megfelelő osztályát befejezték és erről vagy bizonyítványt képesek felmutatni, vagy egy e czélra szervezett vegyes bizottság előtt leteendő vizsgálat által felelő képzettségűket tanúsítják, illetőleg az egy évi önkénytesi intézmény második fokára megállapítandó elméleti képzettséget kimutatni képesek, béke idején három évi tényleges szolgálat helyett az esetben, ha az első szolgálati év végén az altiszti minősítvény kimutatására szolgáló gyakorlati altiszti vizsgát sikerrel leteszik, egy évi tényleges szolgálat után a tartalékba helyeztetnek át". Ezen indítvány értelmezésére azt jegyzem meg, hogy sok oly előny, a mely eddig biztosítva volt az önkényteseknek és a mely a dolog természeténél fogva biztosítva leend a jövőre az önkéntesek első osztályának is, a második osztályúaktól elesik. Én igen jól értem azon katonai szempontot, mely szerint nem óhajtandó, hogy a hadseregnél szükséges uuiformitás alól sok kivétel tétessék; azért az illetők kénytelenek volnának lemondani némely kiváltságról a mely megmaradna az első osztályú önkényteseknek. A második osztály szolgálata teljes szigorát viselné; a hadügyministerre volna bizva megállapítani az altiszti vizsgálatnál követelendő qualificatiót; szükség esetén magasra is emelheti azt. De tényleg eléretnék ezen intézkedés által az, hogy egy év alatt teljesen kiképzett altisztek nyeretnének, kik az államnak kevesebb költségébe kerülnének, az országnak tokevagyonát munkájok által két éven át tetemesen szaporítanák. És ez által t. ház, még egy előny éretnék el, az egy évi önkénytes szolgálat létele némileg demokratizáltatnék. Tagadhatatlan, hogy azon előny, melyet az önkénytesi intézmény eddigi keretei által, nézetem szerint teljes joggal adtak a tudományos pályának, némileg sértette az egyenlőséget. Ez által ezen egyenlőség, ha természetesen nem is lesz helyreállítva egészen, de mégis sokkal inkább meg volna közelítve és ezeknél fogva ajánlom javaslatomat a t. ház figyelmébe. Duka Ferencz jegyző (olvassa a Steinacker Ödön által beadott indítványt). Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! Steinacker t. képviselő ur most beadott indítványa, mely szerint az egyéves önkénytesek megszűnnének azok lenni, a mik eddig voltak, hanem az önkénytesi intézmény két kategóriába osztatnék, melynek egyik kategóriájába jönnének a magasabb képzettségűek, második kategóriába a képzettség alantabb fokán állók — az én véleményem szerint megzavarná az eddig fennállott rendszert és annak eredményeit. Az egyévi önkénytesi intézmény biztosította egyrészt a közös hadsereg számára a tisztek kiképzését, hogy a hadsereg és mostantól fogva a honvédség is képesített tisztekkel el legyen látva, másrészt biztosította azon előnyöket az intelligensebb köröknek, hogy nekik, kik más pályára határozták el magokat, épen képességüknél fogva a rövid egyévi szolgálat meg legyen engedve. Már most, hogyha ettől az elvtől elállunk és más rendszert kezdünk felállítani, a műveltség oly