Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

87. orsaágos ülés márczms 27. 1882. 355 Itt tehát csak ennyi van kifejezve; az azután, hogy ha ezek mint öukénytesek szolgáltak és letették a vizsgát, vagy ha nem, hol folytatják szolgálatukat, az itt kifejezve nincs. Mert a mint Baross Gábor t. képviselőtársam, gondolom, ezen szakasz első bekezdésére alapítván hivatkozását, mondta, az önkéntesek a tényleges szolgálat után a tartalékba helyeztetnek át, ez az előbbi állapotra tökéletesen áll, de most új helyzet teremtetik. Tudjuk, hogy a póttartalékosok egész egyszerűen nem avattattak fel, csak a sorszám után lajstromoztattak és ha háború nem volt, semmiféle kötelességre nem hivattak be és akkor is, midőn a háború befejeztetett, rögtön haza bocsáttattak. Most azonban egészen új intézkedés lesz. Vegyük már most azt, hogy az a póttartalékos egyévi önkéntes; ha közember marad, akkor az áj törvény szerint reá egyéb teher nem hárul, mint a nyolcz heti gyakorlat, a mely után haza bocsáttatik és minden esztendőben egyszer megjelen egy szemlére egy napra és azzal vége. Ha pedig saját költségén egy évet szolgál, tehát 'magára vállalt egy évi szolgálati időt és azt tetézi a költségekkel és leteszi a vizsgát, melylyel mindenesetre nagyobb áldozatra vállalkozott, mintha póttartalékos közember lett volna és ha azután a tartalékba helyeztetik át, nem a sorszám szerint, mert az megtörténhetik a póttartalékossal, hogy avanciroz a hiány betöltése végett, a mely esetben azután tökéletesen áll az, a mit t. barátom mondott — de ha póttartalékos marad, akkor mindenesetre hátrányos helyzetben van, mert egy évet szolgált ós ha tiszt lesz — a mi a legfőbb, a mit elérhet — akkor ki kell vonulnia háromszor tiz év alatt. Csak azt akarom ezzel igazolni, hogy áldozatok mellett terhesebb viszonyba jut, mint ha közember lett volna. Bátor vagyok tehát felkérni a t. minister urat, legyen szives kimagyarázni, hogy ugy érti-e ezt, hogy ily terhesebb viszonyba fognak-e jutni és akkor —• mivel itt először van ezekről a törvényben intézkedés — méltóztassék ezt kellően, praecise kifejezni. A negyedik, a mit Scitovszky t. barátom felhozott, az, hogy ő ezen törvényben nem látja kellőlen biztosítva azt, hogy az egyévi öukénytesek a szolgálati év alatt tanulmányaikat folytathassák. Az igaz, a mit Tanárky t. képviselőtársam most közbeszólva mond és a mit Baross t. barátom is felhozott, de nézzük az érem másik oldalát is. Elismerem, hogy két urnak nehéz egyszerre szolgálni, de ne felejtsük el, hogy midőn valami intézkedést teszünk, ne foszszunk meg mindenkit attól, hogy képes legyen megfelelni e kettős hivatásnak, ne alkalmazzunk túlszigort és mint jeleztem, az egy éves önkénytesi intézményt ne restringáljuk. Mindenki mondja, hogy ez előny volt, melyet viszontszolgáltatásnál követel a publicum azon tekintetből, hogy valaki ne legyen megakadályozva életpályájában. Határozottan áll az, hogy egy év elvész a nevelési időből és ez nagy veszteség azokra nézve, a kik kenyérkereset után kénytelenek törekedni. Be van bizonyítva, hogy számos példa létezik arra, hogy képesek voltak megfelelni. Saját tapasztalásomra hivatkoztam. Saját fiam megtudott felelni ; meglett tiszt, meg tudott felelni azon évben, természetesen pótvizsgával a tanulmányi követelésnek is. És micsoda jogosultsággal állíthatjuk oda azt, hogy az illető katonák vagy tisztek nem a kellő szigorral vizsgálták meg az illetőket? Tehát a lehetőség megvan és ha a lehetőség megvan és a szolgálat nem szenved, akkor nem lehet az akadály. Vegyék a vizsgálatot szigorúan, oly szigorúan, a hogy a vizsgálók képesek és ha nem felelnek meg a jelöltek, viseljék a következményeket. De ha vannak egyesek, a kik meg tudnak felelni, sem azon egyesek, sem az intézmény érdekeivel összeférőnek nem tartom a megszorítást. Gondolom, Baross t. képviselőtársam is igy értette, mert hangsúlyozta, hogy elvben a mellett van, hogy kell kedvezményt adni a tanulásra; ő nem fogja ellenezni. De nem értettük egymást. Éu óhajtom, hogy megmaradjanak a régi törvény intézkedései. Ezzel áttérek a határozati javaslatra. Én eleintén ugy értettem, hogy ő a tanulhatási engedélyt akarja megszorítani; de újólagos elolvasás után azt tapasztaltam, hogy nem akarja ezen megszorítást, hanem azon kedvezményt érti, mely ma is adatik, hogy koruk 20. és 25. évei közt választhatják az illetők a szolgálati évet, de ő csak tanulmányozás czéljából akarja ezt megengedni, nem pedig áítalánosägban. Erre nézve osztom nézetét. Noha meg kell vallani, hogy szigorúbb mint az szükséges. Mert lehetne mondani, hogy ezen kölcsönös viszony alapján más is praetendálhatná e kedvezményt; de miután igy volt a XL. törvényczikkben is, óhajtom, hogy legalább a XL. t.-cz. szövege jöjjön bele és az továbbra is fennálljon. Tehát mi'iden félremagyarázhatás kizárálásával szeretném, hogy ez kifejezve legyen és ez okból nem fogom elfogadni az ő módosítványát, mert ezt nem találom benne kellően kifejezve. A második módosítvány, a melyet előterjesztett az, hogy ő az egyéves önkénytesekre, ha honvédek is, azt a kulcsot akarja alkalmaztatni, mint a hadseregben, egynek kivételével, t. i. hogy szolgálati állomáshelyét ne választhassa szabadon. Ez a gyakorlat által követeltetik, mint a honvédelmi minister ur mondja. No! ha nélkülözhetlen az intézkedés, megnyugszom benne. 45*