Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-70

24 70. országos ülés márczius 3. 1882. képviselő ur, második beszéde tisztán csak elferdített szavai helyreigazítására vonatkozott. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! A képviselő ur visszaéléseket említett fel, melyek a töltésépítéseknél előfordultak. Tehát kérem, méltóztassék megmondani, hol történtek ezen visszaélések és kik követték el, de gyanúsítani ne méltóztassék képviselő ur, mert azt valamint a magán életben, a magán társaságban egy ember a másiktól el nem tűrhet, ugy el nem tűrheti azt a nyilvános életben sem senki, annál kevésbbé, a ki nyilvános hivatalban van, tehát felelősséggel tartozik állása, becsülete iránt azért, a mit tesz és azért, a mit tenni enged és ennélfogva nem kénytelen alaptalan gyanúsításokat eltűrni. [Helyeslés jobb felöl.) Széll György: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. En t. ház megmondtam azt, hogy én a minister urat, illetve, a ministeriumot mivel vádolom ; vádolom azzal, hogy a feltételek megállapítására nem hivta meg az érdekelt feleket, hanem megbírta akkor, midőn a munkálat kiadásáról volt szó. Továbbá azt mondtam és pedig hivatkoztam az ott folytatolt munkálatok vezetésére rendelt főmérnök jelentésére, a mely kezeim közt van, hogy a munkálati terv készen volt Julius 26-án. Hieronymi Károly: Csak egy része! Széll György: És helyben hagyatott a kun-szt.-mártoni szakaszra nézve október 14-én; a marosira november havában. Tehát én okadatoltam felszólalásomat és azt. miért vádolom én a minister urat; tehát engem azért, hogy ekként az igazat megmondtam és épen ott, a hol helye van, még illemszabályra akar tanítani a minister. Én önérzetes ember vagyok, senkinek a becsületérzetét nem akarom megsérteni, tudom a házszabályokat, ismerem az illem szabályait; azért a minister ur rendreutasító nyilatkozatát visszautasítom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Rendreutasító nyilatkozat itt a házban nem volt, mert a házban valakit rendreutasítani senkinek sincs joga, csak nekem és ha valaki rendreutasított volna, azt én szó nélkül nem hagytam volna. Tehát rendreutasííás nem volt; a minister ur azt mondta, hogy a gyanúsítás, melyet a képviselő ur felhozott, nincs helyén — ez nem rendreutasítás, ez egészen más dolog. Méltóztassék a dolgot tárgyilagosan felvenni és nem a személyek iránti élességgel tekinteni, hogy a tanácskozásokat higgadtsággal folytathassuk. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi mmister: T. ház! A képviselő ur visszaéléseket említett, melyek a töltésépítésnél előfordultak ; én arra kértem a képviselő urat, hogy nyilatkozzék, hol vannak ezen visszaélések? Most a képviselő ur azt mondta, hogy nyilatkozott, hogy hát az volt a visszaélés, hogy a feltételek megállapításánál az érdekelteket meg nem híttam. Hát visszaélés ez? Először a feltételek műszaki tekintetben bíráltainak meg. Iso hát én az érdekelteket bármennyire tisztelem, de azt hiszem, hogy műszaki tekintetben ők nekem hasznosan követendő tanácsot nem adnak. Másodszor hol van az megírva a törvényben, hogy én az érdekelteknek a feltételeket tartozom előterjeszteni és azután, a mit azok nekem javasolnak, tartozom elfogadni ? Azt hiszem, hogy ez a józan administrativ eszméjével sem fér össze. (Igaz! jobbfelb'l.) A feltételek, részben administrativ, részben műszakiak, annak megállapítása a ministerium kötelessége volt, a mely megállapította teljes meggyőződése és lelkiismerete szerint, megállapította a műszaki tanács közbejöttével és előterjesztette akkor az illető érdekeltségnek az ügyet, mikor szükségesnek látta azt — az érdekeltség képviselvén a nyilvánosságot, —• hogy a kiadások megállapítása teljes nyilvánossággal az illetők közbejöttével történjék. Tehát itt visszaélésről szó nem lehet. Azt mondja a képviselő ur, a másik visszaélés abbau áll, hogy a tervet a ministerium későn hagyta helybe. Először ezt sem lehet visszaélésnek mondani és nagyon csodálkozom, hogy ezt ő hozza fel, hiszen neki legjobban kell tudni, hogy a munkálatok felvételére a törvény meghozatala után rögtön kiküldettek a nélkülözhető, sőt sok helyütt szükséges mérnökök is, hogy minél többen legyenek ott, a kik a munkálatot felvegyék. A tervek egyrésze és pedig nagyobb része Békéstői Tárcsáig, ha jól tudom, azután a Tisza mentén júliusban vagy augusztusban készen voltak és hogy gyors volt az intézkedés, az mutatja, hogy augusztusban már felül voltak vizsgálva és szeptember elején a munka is kiadatott és szeptember közepén a munkát meglehetett kezdeni, pedig ezen munka legalább 100 és néhány kilométert teszen. A mi azt illeti, hogy a többi munka tervei, t. i. Tárcsától Szent-Mártonig el nem készült akkorra, azt nagyon jól tudják az azon vidéken lakó képviselő urak, hogy a Tisza árvize akkor, mikor ott a felvételt kellett volna még felmérni, ki volt terülve és ha jól emlékszem, csak augusztus végén folyt le a viz s csak akkor mehettek ki a műszaki közegek. Természetes, hogy ha a műszaki közegek augusztusban mentek ki, akkor augusztus végére el nem készülhettek, De, hogy a legnagyobb gyorsasággal történt a munka, mutatja az, hogy a tervek, — ha jól emlékezem •— októberben helybenhagyattak. A tervek nem készülhettek egyszerre, hanem szakaszonkint a mint dolgoztak beadattak a tervek és a mint beadattak ugy vizsgáltattak felül, javíttattak ki,