Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

252 8 ^ országos ülés márezios 21. 1882. mégis azon nézetnek kötelességem már most kifejezést adni, hogy ha netán drága horvát testvéreink [Derültség) azon bizottságban oly valamire is akarnák kiterjeszteni óhajtásaikat, a mik már — mikép e javaslatban is érintetik — az 1868 : XXX. t.-cz. által meg is határoztat­tak, reménylem, nem fogja a bizottság a javas­lat vége felé látható azon szavakat átalánosság­ban érteni, hogy Fiúméra vonatkozó minden kérdés a méltányosság és a közös érdek alapján oldassék meg, mert ez, reménylem, csakis azon tárgyakra értetik, melyek még azon törvényben véglegesen nem szabályoztattak, vagyis Fiumé­nek autonómiájára s ebből folyó kormányzati viszonyaira. Meg vagyok arról győződve — legalább hinni akarom — hogy a t. kormány is igy ér­telmezi a javaslatot, azonban az előzmények szomorú bizonys gát adták annak, hogy az ily átalános kitételek „minden kérdés méltányossági tekintetbe!) megoldása" Magyarországnak rende­sen nagy megterheltetésével szoktak járni {ügy van! balfelöl) és a kiküldött bizottság Pilátus­ként — hivatkozva mindig ezen, a kiküldési javaslatba foglalt méltányossági tekintetekre — itt e házban kezeit mosta. Én tehát annak kinyilatkoztatása mellett, hogy, reménylem, miszerint drága horvát test­véreink is meg fogják fontolni azt, hogy Magyar­ország békésen akar velük élni és hogy nekik is kell azt tudniok, hogy a méltányosságnak is van bizonyos határa, mehet más mellékes te­kinteteknek feláldozni nem lehet, ezen nyilatko­zatom tétele mellett, melyet a jövendő netáni károk elhárítása tekintetéből már most köteles­ségemnek tartottam tenni, a határozati javaslatot elfogadom. [Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! {Halljuk!) Nem szükség bővebben indokolnom a javaslatot — eddig legalább nem is támadtatott meg — de különben is minden oldalról már régé i kifejeztetett a kívánság, ugy a mint a törvényben kilátásba helyezve van, hogy ezen bizottságok megválasztassanak és mtíködésöket megkezdjék. Én a magam részéről csak azt kívánom megjegyezni, hogy azt hiszem, hogy minden ilyen tárgyalásnak kötelesség­szerüleg egyik vezérelve a méltányosság tarto­zik lenni; csakhogy a méltányosságot én soha sem értem ugy, most sem, hogy az csak egyik rész irányában gyakoroltassák, mert ez többé már nem is méltányosság. A méltányosság épen übbaii nyilvánul, hogy azt mindegyik fél a másik iránt gyakorolja. Különben határozottan ki van mondva ezen javaslatban is Fiúménak törvényileg megállapí­tott közjogi helyzete és hovátartozaisdósága; ez a kérdés tehát szerintem, miután már törvényi­leg meg van állapítva, ezen küldöttség tárgya­lásának vagy határozathozatalának tárgyát nem is képezheti. {Helyeslés.) Ennek kijelentésével ajánlom elfogadás vé­gett a határozati javaslatot. {Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a határozati javaslatot elfogadni? {Elfogadjuk!) Miután ellen­észrevétel nem történt, kijelentem, hogy a hatá­rozati javaslatot a t. ház elfogadja. Ennek kö­vetkeztében két intézkedés szükséges. Először, hogy a t. ház ezen határozatáról a méltóságos főrendiházat is értesítse, hogy az a maga részé­ről szintén megtegye az intézkedést az egy tagnak megválasztása iránt; másodszor, hogy a t. ház határozzon ezen bizottságban az illető 3 tagnak megválasztása iránt. {Helyeslés.) Azt hi­szem, ezen 3 tagnak megválasztatása iránt már most lehetne határozni s talán a pénteki ülésre lehetne kitűzni a választást. {Helyeslés.) Tehát az országos küldöttség 3 tagjának megválasztása a pénteki ülés napirendjére tűzetik ki. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak azt legyen szabad kérnem, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a jegyzőkönyvnek ide vonat­kozó pontja még a mai ülésben hitelesíttessék, hogy a határozat, miután a főrendiház ma ülést tart, a jegyzőkönyvi kivonat kíséretében azon­nal átküldethessék. {Helyeslés.) Elnök: A jegyzőkönyvnek a határozatra vonatkozó pontja el fog készíttetni, még a jelen ülés folyamán fog hitelesíttetni és a főrendekhez átküldetni. Következik a napirendnek másik tárgya, a vcderőró'l szóló 1868: XL. t.-cz. némely sza­kaszainak módosítására vonatkozó törvényjavas­lat átalános tárgyalásának folytatása. Tisza László : T. ház ! Midőn ehhez a sze­rintem is fontos kérdéshez szólok, nem lehet sem czélom, sem feladatom, annak részleteibe bocsátkoznom. Megtették és ha szükséges, meg­teendik azt részükről azok, a kik oly szeren­csések voltak, hogy a véderő-bizottság tárgyalá­saiban eleitől fogva részt vehettek. Hogy felszólalok, annak egyik czélja az, hogy egyszerűen kijelentsem, hogy a törvény­javaslatot átalánosságbau a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, elfogadom pedig nem azért, mint ha abban saját óhajtásimat is tökéletesen teljesítve látnám, {Egy hang a szélső baloldalon: Áhá!) hanem elfogadom azért, mert én azt tartom, hogy a képviselőnek nem az „Áhá" a köteles­sége és nem az, hogy e házon kivül talán hang­zatos, itt bent kongó frázisok közzé elrejtse magát a kérdést, hanem igenis azt tartom köte­lességének, hogy számba vegye, hogy azon czélt tekintve, a melyre a törvény hozatik és azokra nézve, a kiket a törvény legközelebb­ről érdekelni fog a jövő'ben, a helyzet javnlá-

Next

/
Thumbnails
Contents