Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

242 81. országos ülés márczius 20. 1882. akarhatják komolyan az oly eszközöknek alkalmazását, melyek esetleg következményeiben oly messze visznek mint a jelenleg fennálló közjogi rendszer megbomlasztása; hogy tehát ő rájuk nézve sem lehet ez oly igen egyszerű kérdés, mi ránk nézve azonban, a kik a közjogi alapon állunk, mindenképen lényeges az és épen azért, mert ily nevezetes, lényeges kérdésnek tartom, én a magam részéről határozottan kijelentem, hogy ma sem alkalomszerűnek, sem politikusnak, sem czélirányosnak nem tartom ezt a kérdést oly élére állítani, mint azt Ugron Gábor t. képviselő ur teszi s azért az általa beadott határozati javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfelöl. De önök, t. képviselő urak a túloldalon, visszautasítják a közjogi alapot és mégis a javaslat activ bírálatába bocsátkoznak. Én őszintén megvallom, ezen birálat a mi álláspontunkra csak kedvező; méltóztassék ezt megítélni a következőkből. (Halljuk!) Első kérdés a- hadsereg szolgálati idejének leszállítása két évre. Ha a szolgálati időnek két évre való leszállítása takarékossági szempontból czéloztatik, vagy azt mondják, pénzügyi és közgazdasági eredményt akarnak ezzel elérni, akkor ezen kérdésre nem igen kell reflektálni; azt lehet ugyanis reá mondani, hogy magának a szolgálati időnek a leszállítása a létszám leszállítása nélkül nem megtakarítás. Es t. ház, ez az a pont, a mely nézetem szerint az Ernuszt t. képviselő ur által beadott határozati javaslatnak is gyenge részét képezi. Mert hiszen feltéve, hogy leszállittatik a szolgálati idő két évre, a turnusok egymásután következvén, a létszám nem változik, tehát a költségek legalább egyformán maradnak. Azonban, ha felhozatik a kérdésnek másik része, mely katonai, főleg pedig szaktekintetből bírálandó meg, az igen is lényeges. A kérdés ugy alakul: vájjon a két év elegendő-e a katonáknak szakszerű kiképzésére ? Ezen kérdésben igen sokat irtak és mondtak; és nem csak minálunk, hanem Európa egyéb nagy államaiban is azzal döntötték el a szakértők e kérdést, hogy majdnem mindenütt a praesens szolgálati időnek meghosszabbítását követelték. Francziaország újabban szervezte haderejét. Méltóztatnak tudni, hogy ott a tényleges szolgálati idő öt év, még pedig Öt évi activ szolgálat. Igaz t. ház, hogy a franczia hadsereg körében ezen öt évre besorozottaknak körülbelől fele hat hónap, illetőleg egy év múlva már szabadságra bocsáttatik, mondom fele, de daczára annak, hogy fele elbocsáttatik az elnyerhető kiképzés szempontjából az intelligens elemek köréből, a másik, még pedig jelentékeny felerész számára, í. i. a tulajdonképen kiképzendők számára az activ öt j év mégis megtartatott és azon pontosság, mely a kiképzésre vonatkozik, odáig terjed, hogy az önkéntességi rendszernél sem fogadták el azt a kedvező álláspontot, melyet a mi törvényhozásunk elfoglal, ott t. i. azoktól, a kik a tiszti vizsgán megbuktak, még további egy évi szolgálati idő követeltetik. Tehát Francziaországban is a szolgálati időt átalában igen fontos tényezőnek tartották a hadsereg kiképzésére. De tovább megyek, itt van Németország, a mely reánk nézve igen fontos nyomatékkal bir. Németországban a szolgálati idő 12 év, ebből 3 év tényleges szolgálat és ez a 3 év a lehető legnagyobb gondossággal használtatik fel. Itt van Oroszország, melyről tulaj donkép szólnom se kellene, mert ott a viszonyok egészen mások. Ott a szolgálati idő 6 évre terjed és az elemek különfélesége folytán a szolgálati idő teljes felhasználására fektettetik a súly. Utalhatnék még Olaszországra is és ismételhetem, hogy Európaszerte, daczára annak, hogy a kérdés igen sokszor megvitattatott, a szolgálati idő leszállítása nem tartatott alkalmasnak. Folytatólag a szolgálati idő leszállításának kapcsában felhozta Hoitsy képviselő ur a költségeket, melyekbe a hadsereg kerül és az altiszti kérdést és előzőleg azt méltóztatott mondani, hogy az Ausztriával fennálló közös viszony a tekintetben is káros hatású, a mennyiben nálunk korábban képeztetnek ki az újonczok és mégis fegyver alatt tartjuk és azért tartjuk meg ezt a szabályt, mert Ausztriában nem igen gyorsan haladnak a kiképzés tekintetében. Ám hasonlítsuk össze népünk míveltségét Ausztria valamenyi népének míveltségí viszonyaival, majd meg fogjuk látni, hogy a különbség, mely a szolgálati idő tekintetében hátrányba helyezhetne bennünket, nem jelentékeny, tán nem is existál. Nem tisztán a magyar elemről szólok t. ház, melynek erőteljes volta és a többinél gyorsabb felfogása, minden akadály daczára igen sokat képes teljesíteni rövid idő alatt, azonban az egész contingensről még sem lehet azt mondani, hogy előnyben vagyunk Ausztria felett, pedig ezen contingens keretében oly elemek is kerülnek elő, melyekre igen nagy gondot kell fordítani és el kell ismernünk, hogy ezeknek kiképzése három év alatt is csak nehezen eszközölhető. De máskülönben sincs ugy a dolog, a mint azt a t. képviselő ur előadni méltóztatott. Mert azon szabadságolás, melyre a képviselő ur hivatkozott, tényleg bekövetkezik administrativ utón is azon elemekre nézve, melyek rövid idő alatt kiképezhetők, csak hogy természetesen kisebb arányokban. Tovább megyek, maga a delegátió is intézkedett már nem egyszer a szabadságolás kérdésében és maga a közös hadtigyminister el