Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

240 81. országos filés márczins 20. 1882. valaki ez időszakot márczins és április havakra javasolta volna tétetni, mert ez időszak az eddigi időszaknak nemcsak minden hátrányával bir, de az e Lónapokban igen sokszor sürgőssé váló tavaszi mezei munkák tekintetéből még hátrányosabb és nemzetgazdászati tekintetből is indokolatlanabb — és itt az ujonczozásról lévén szó, kénytelen vagyok azon reményemnek adui kifejezést, hogy a t. honvédelmi minister ur az ujonczozásoknál már rendszeressé vált visszaéléseket az eddiginél nagyobb erélylyel és szigorra] meggátolni kötelességének ismerendi. Épen ily gyakorlatiatlannak tartom a 32. §-ban szándékolt azon módosítást, mely megengedné a 4. korosztály felhívását, mert igaz, hogy én magam is felhívtam a t. honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy az eddigi korosztályba felhívott ifjak gyengék és kifejletlenek, a miért egy szigorúbb hadjáratot ki nem állnak, a mint ez a boszniai hadjárat tapasztalataiból is kitűnt, a midőn a hazatért ifjak itthon tömegesen haltak el, de e gyengéé ég által a honvédség is különben alkalmas, igen sok egyént veszt, — de e baj nem a javasolt módon, t. i. a 4. korosztály felhívása, de gyökeresen és végleg csak ugy orvosolható, ha a 20. évüket teljesen betöltött ifjak hivatnak csak fel katona-kötelezettségük teljesítésére. Az 53. §., elismerem, hogy a védkötelezettek egy csekély százalékának a nősülés tekintetében könnyítést tervez, — de én t. ház, a védkötelezettek nősülésének korlátozását észszerűtlennek tartom és azért azt megszüntetendőnek vélném, mert e korlátozás sem katonai, sem magyar szempontból igazolva nincs és mert a nősülési engedély hosszú utánjárás és tetemes pénzáldozatok árán ugy is mindenkinek megadatik és én ezektől az ugy is terhes véradóra kötelezetteket felmenteni igazságosnak tartom. De legfőbb hiánya e törvényjavaslatnak, hogy a honvédségről legkevésbbé gondoskodik. E javaslat által nem látom eloszlatva azon aggodalmakat, melyeket t. Ernuszt barátom a honvédelmi tárcza tárgyalásánál a honvédtisztekre nézve oly szakavatottal) előadott, miután én azt, hogy a honvédség tisztjeit, jelesen pedig főtisztjeit a jövőben honnét nyerendi, elképzelni sem tudom, mert ahhoz már mégis erős hit kell — a melylyel én megvallom, nem birok, — elhinni azt, hogy a törvényjavaslat 15. §. d) és e) pontjainak intézkedései által csak némileg is segítve leend, mert a ki tudja, hogy az ujonczo zásoknál nemcsak az egy évi önkéntes képesítésével biró egyének, de az egyszerűbb iparosok, különösen szabók és czipészek, még tetemes testi fogyatkozásokkal is felavatattnak, az nem hiszi és nem hiheti el, hogy a 21. §. szerint egy képes ifjú addig fog alkalmatlannak találtatni, mig sorszáma szerint a honvédséghez lenne sorozandó és igy a honvédség a papíron igen, de tényleg képzett elemet nyerni nem fog. Épen ugy nem fog nyerni a 15. §. e) pontja által, — mert képzelhető-e az, hogy egy magát a katonai pályára szánt, a hadapród-iskolát jó sikerrel végzett és szolgálatát a hadseregnél kellően teljesítő ifjút a hadügyér a honvédségnek, hogy ugy mondjam ajándékozzon, megengedem, hogy fognak egyes áthelyezések engedélyeztetni, de hogy ezen egyének a honvédtiszti karnak nagy előnyére válnának, abban engedje a t. honvédelmi minister ur, hogy kételkedjem, főleg ma, midőn csak nem régiben olvastuk, hogy a hadsereg tiszti létszáma fedezve levén, a hadapród-iskolák növendékeinek száma azonnal lesz állíttatott. Kell tehát a honvéd-tisztikar kiegészíthetéséről egyébként gondoskodni, — miután e szakaszokkal a szükséges eredményt elérni nem lehet és pedig első sorban a mostani Ludovicaakadémiának teljesen hadapród-oskolává való rendszeres általános átváltoztatásával, másrészt annak kieszközlése által — ha már nálunk felső tiszti képezde egyáltalán nem létesíthető — hogy a fennálló katonai tiszti képezíékbe habár a maguk költségére egy bizonyos meghatározott számú ifjak vétessenek fel és ezek kiképeztetésük után egyenesen a honvédséghez osztassanak be. Az előadottakból önként következik, hogy miután a törvényjavaslat főbb pontjai közül egyet sem találok kielégítőnek, azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, hanem járulok Ernuszt t képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Baross Gábor: T. képviselőház! Az előttem szólott képviselő ur felszólalására egészen részletesen reflektálnom, azt hiszem nem szükséges. (Halljuk!) Bírálta a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit az egyes szakaszok szerint. Ezekre a tárgyalás folyamán a t. ház még mindenesetre rátérhet és rátérhetnek mindazok, kik ezen tárgyhoz hozzá akarnak szólani; de két megjegyzést kell tennem beszédére. (Halljuk!) Az egyik vonatkozik arra, a mi általa a haditengerészetre nézve mondatott és a mi mindenesetre nagyon érdekes. A t. képviselő ur, már többször bizonyitotta azt, hogy a hadi tengerészet szervezete iránt nagy érdeklődéssel viseltetik. Azt hiszem tehát, föltehetem, hogy a t. képviselő ur ismeri is becsét azon intézménynek, a mely megvédeni lesz hivatva a monarchia oly határait, melyeknek védelme bizonyos körülmények közt igen nagy fontossággal bir és hogy e szerint be fogja látni, hogy azon egész kérdésnek érdeme, a mely ezen törvényjavaslatban a hadi