Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

80. országos ülés márezius 18. 1882. gjQy adnak kifejezést, hogy jelezzék pártállásuk egyik alapelvét — addig másrészt én az ő ebből kifolyó következtetéseiknek épen az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Az Ő nézetök szerint ugyanis egy Önálló nemzeti hadsereg felállítása által anyagi áldozatokban is nevezetes megtakarításokat lehetne elérni., egyszersmind pedig az ország biztonságát csakis igy lehetne állandóan és nagy mértékben biztosítani. T. ház! kétségbe vonhatatlan és biztos kiszámításokon alapul azon állításom,* mely szerint, még ha lehetséges volna is egy ily önálló nemzeti hadsereg felállítása, de me.ynek lehetetlenségéről ez idő szerint, ugy hiszem, hogy a különvélemény beterjesztői is épen ugy meg vannak győződve, mint én, (Élénk ellenmondás a szélső baloldaton) az mindenesetre sokkal nagyobb anyagi áldozatokat venne igénybe és alig hiszem, hogy nagyobb mérvben biztosítaná hazánk megvédését, bármely ellenség netaláui megtámadása ellen, mint jelenlegi hadseregünk. Mert egy önálló hadsereg felállítása, felszerelése és fentartása mindenesetre bele kerülne az országnak évenkint legalább kétszer annyi pénzébe, mint most; és szükség esetén hazánk megvédésére aligha volna, ugy mint jelenleg 800,000 tökéletesen felfegyverzett és kiképezett katonánk. A külön véleméu}' állítása szerint eddigelé még nem használtattak ki az 1867 : XII. t.-cz. 11. és 12. §§-ai érteimébea a magyar országgyűlés részére biztosított előnyök sem. Különösen nem, mi a hadsereg felszerelését illeti, mely nem vétetett ki a magyar országgyűlés intézkedése alul; holott ezen irányban jelenleg csakis a közös kormány intézkedik. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a fent idézett törvény szakaszaiban a „felszerelés" szó elő sem fordul; van szó igenis az elhelyezés és élelmezésről. Mindazonáltal, a mi a hadsereg élelmezését és felszerelését illeti, arra nézve a magyar delegátió minden évben gyakorolja az ellenőrzést. Felszólítja a hadügyministert annak kimutatására, hogy a hadsereg felszerelésére és élelmezésére szükségelt tárgyak szállításánál a magyar iparosok és vállalkozók, mily arányban részesittetnek. És merem állítani, hogy ezen irányban a közös hadügyminister lehetőleg előzékenyen és részrehajlatlannl jár el. Mert mind azon felszerelési és élelmezési ezikkek, melyek hazánkban előállíthatók a quota arányában, sőt egyes czikkeknél még magasabb arányban is magyar iparosok és vállalkozók által szállíttatnak. De hogy a hadsereg élelmezéséről és felszerelésről a közös hadügyminister gondoskodik és hogy mindezek az ő felelőssége alatt történnek, az igen természetes. És én nem is képzelem, hogy bárki komolyan azt óhajtaná, hogy a magyar országgyűlés vegye évenkint tárgyalás alá a közös hadsereg felszerelési és élelmezési szükségleteit. Azt mondja továbbá a különvélemény, hogy ugy egész Európában és igy nálunk is már évek óta beállolt a közgazdasági és védelmi érdekek között a disharmonia. Mellékesen megjegyezem, hogy nem valami új dolog. Mert mióta a világ fennáll, a közgazdasági érdekek a védelmi érdekekkel minden alkalommal ellentétben voltak és abban is fognak maradni és igy én is elismerem az ezek közötti disharmonia létezését; sőt még tovább is megyek és azt állítom, hogy nincs ma Európában egy állam sem, bármely rendezett pénzviszonyai is legyenek, mely képes lenne még évek hosszú során át hadseregét a jelenlegi létszámban, sőt azt csaknem évről évre fokozva és emelve, fen tar tani és igy a hadsereg fentartására évenkint 100 és 100 milliókat áldozni. Mert, ha ez még sokáig igy maradna, ugy az egyes államokat nem a netaláni háború, de az ily módoui felfegyverkezett béke fogja megtámadni. Mindazonáltal, t. ház, azt hiszem, hogy a jelenlegi viszonyok között akár délnyugat, akár éj szakkelet felé tekintünk, nem lehetünk egész Európában épen mi az elsők, kik a lefegyverkezést megkezdjük. Nekünk igazán nem volna tanácsos épen most véderőnk szervezetét felforgatni és nagyobb mérvű reduktiók által hadseregünk harczképességét kétségessé tenni. Bár javasolják önök a hadsereg nagyobb mérvű reductióját és vállalják el ezért a felelősséget, én azonban azt hiszem és reményiem, hogy a magyar törvényhozás óriás többsége, különösen ez idő szerint ezeu felelősségben önökkel osztozni nem akar és nem fog, (Felkiáltások a szélső haloldalon: Elég baji) És ha a különvélemény t. beterjesztői elismerik azt, hogy fontos és elkerülhetetlen, miszerint a véderő hatalmassá fejlesztessék, akkor ne méltóztassanak mindjárt utána folytatólagosan kifejezést adni fzon nézetüknek, hogy mindazonáltal bajainkon csakis nagyobb reduktiók által a hadseregben lehet éi kell segíteni. Mert bizton merem állítani, hogy véderőnket nagy reductiók által igen is gyöngíteni, de hatalmasabbá tenni nem fogjuk. Ez alkalommal legyen szabad í. ház, egy állítást koczkáztatnom, mely bár nem hangzik sem kellemesei), sem népszerűen, de legbensőbb meggyőződésem kifolyása és ez az: hogy mi különösen kulturális viszonyainknál fogva a tényleges szolgálati időt leszállítani, az egyévi önkéntes! intézményt pedig nagyobb mérvben kiterjeszteni, továbbá a hadsereg létszámát tetemesen reducáini, ugy, hogy ezea intézkedések által jelentékeny évenként több milliókra menő megtakarításokat érhessünk el, teljességgel nem vagyunk képesek a nélkül, hogy kétségessé ne