Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

180 78. országos ülés márczins 13. 1SS2. béllel ellátóit kis lámpával megvilágítani? Egy kis szegletet, egy kis zugot, melyben az illető munkás éjjeli virrasztással pótolja a köz- és magántérnek fedezésére elégtelen nappali munkáját. Ilyen szegény ember a felvidéken elég van és azoknál egy forint, uraim, pénz, mert sokszor két-három napig kell dolgozni ok érte. {Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy az intensiv világítás drágább, mint a kevésbbé intensiv, azt én elismerem. De azt egyáltalában nem ismerhetem el, a mi ugy az osztrák ministeri előterjesztésben, mint itt különösen Wahrmann t. képviselő ur részéről felhozatott, hogy a szegények és gazdagok között arányosság létezik a kőolaj-fogyasztás tekintetében. Ugyanazon ezég adatai szerint, melyről az előbb megemlékeztem, mig a legkisebb lámpánál a világítás és pedig drágább minőségű kőolajból, nem a 20 krajczárosból, kerül négytized háromszázad krajczárba, addig a finomabb, kereken égő lámpáknál kerül egy krajczárba. Valamivel több, mint kétszer drágább az ily nagy világosságot adó lámpák használata. De kérdem, vájjon lehet-e azért komolyan venni az arányosságot vitató ellenvetést? Vájjon hiszi-e valaki, hogy egy nagybirtokosnak, a ki százezer forint jövedelemmel bir, jövedelme ugyanazon töredékébe kerül a petróleum használata, mint a szegény embernek? Ezt elhinni alig lehet. (Ugy van! a baloldalon.) De még egy fontos mozzanatot kell a t. ház figyelmébe ajánlanom és ez az, hogy az intensiv tény a gazdagoknál csakugyan fényűzés, mig a szegényeknél az a világítás életszükség, (Ugy van! a baloldalon) annál végzik munkájukat, hogy legyen másnapra a maguk és családjuk számára betevő falatjok. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hanem t. ház, 1879-ben, midőn Wahrmann t. képviselő ur volt az előadó, ő azt mondta, hogy mi igen könnyen bánhatunk el ezzel a petróleum-vámemeléssel, mert hiszen nincsen ez országban oly sok egyén, ki szorgalmasan használná a petróleum-világítást s ő — úgymond — constatálja, hogy kivéve a nagyobb városokat, az ország legtöbb vidékén naplamente után egy pár órával teljes sötétség uralkodik és csak a korcsmákban és tivornyák helyein van világ. Ebből a t. képviselő ur azon következtetést vonta le, hogy tehát emeljük bátran a petroleumadót. Engedje meg t. képviselőtársam, én egészen más következtetésre jutok. Ha csakugyan áll az, hogy nagy sötétség uralkodik a vidéken, akkor miudenekelőtt a világosságot kell ott terjeszteni; azért én nem elégszem meg azzal, hogy a világítás használata ezen vámemelés folytán ne csökkenjen, hanem oda kívánok hatni, hogy a világítás terjedése váljék lehetővé, mert igenis semmire sincs oly nagy szükség ezen országban, mint épen világosságra, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső balon?) És a ki a világosság terjedését kívánja, melynek egyik főeszköze a világítás terjedése is, annak nem lehet kívánni, hogy a petróleumra nagy vám és nagy adó vettessék. És itt konstatálni, világosan kimondani kivánom azt, hogy a petróleum nem a gazdag, hanem par excellence a szegény országok világító anyaga. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt kétségbe látszik tagadó intésével vonni Wahrmann Mór t. képviselő ur. Ugy hiszem, egy pár jellemző példával be fogom ezt az ő megelégedésére is bizonyítani. Csupán két országra hivatkozom e részben, két oly országra, mel}'ről el van ismerve, hogy Európában a leggazdagabbak. Veszem először is Angliát. A ki Angolorszägban járt, tudhatja, hogy nemcsak a nagy városokban, hanem a kisebb helyeken, sőt a falvakban is gázgyárak vannak és a légszeszfogyasztás igen nagymérvű. Sőt a ki a felső angolországi városokban, nevezetesen Skócziában járt, tudhatja azt, hogy minden szállodában a vendégszobák is gázvezetékkel vannak ellátva. A gázfogyasztás ezen nagy mérvének két oka van. Egyik az, hogy midőn a petróleumfogyasztás terjedni kezdett, a gáz már ott használatban volt; sodik pedig azon körülmény, hogy Angolországba bizonyos minőség alatti petróleumot közbiztonsági szempontból behozni nem szabad, ennélfogva m« g van drágítva a kőolaj. De ha adatokat kivánna a t. képviselő ur, azokkal is szolgálhatok. Anglia kőolaj-behozatala 1878-ban 3.255,000 gallon volt, ez tesz 1.300,000 hektolitert, vagyis 1.188,000 métermázsát. Ebben valószínűleg a kátrány és egyéb ilyfele dolgok is benne vannak; ezt kell hinnem, ha az értéket tekintem, mert az nem megy többre, mint 12 millió forintra. Ha összehasonlítjuk ezt a mi fogyasztásunkkal, kitűnik, hogy a mi behozatalunk ma sokkal nagyobb. Már pedig, ha valaki Anglia fogyasztását a miénkhez foghatónak tartja, az minden hazafisága mellett is szerénytelenséget fog elkövetni. De egy másik adattal is szolgálok, mely valószínűnek tünteti fel azt, a mit az imént mondottam. Ugyanazon czég, melyre bátor voltam ismételve hivatkozni, egy táblázatot készített, melyet az osztrák kormány is használt a maga előterjesztésében. E táblázatban ki van számítva, hogy akkor, midőn egy stearin gyertya elégésénél a veszteség teljes, a petróleum-fogyasztásnál megtakaríthatni annak értékéből 90%-ot, a kétszer finomított repczeolajnál 867í%-ot, a gáznál 86-9, tehát csaknem 87%-ot. Hogy a 90 és a 87 közt a különbség nem nagy, azt