Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. országos ni és márczius 13. 18S2. 173 a fogyasztási adó jövedelmének legnagyobb része nem a magyar kincstárba, hanem az osztrák kincstárba fog folyni. És végül nem fogadhatom el azért, mert ha be volna is bizonyítva, a mit bebizonyítani lehetetlen, hogy ez az adó nem súlyos, meg hogy a jövedelem teljesen a magyar kincstárba fog folyni, nem szavazhatnám meg akkor sem, mert hazafiságommal nem tudom megegyeztetni, hogy a jelen viszonyok közt ennek a kormánynak bárminemű adót megszavazzak. [Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Habár az indokok oly sokfélék, én megígérem a t. háznak, hogy nagyon röviden fogom azokat előadni, mert azok szerintem oly világosak, annyira maguktól értetődők, hogy nem szükséges azokat hosszadalmasan bizonyítani, elég reájok utalni. Mondám, hogy ez a tervezett adó és vám leginkább a szegény osztályt sújtja, leginkább azt sújtja nagy mértékben. A t. előadó ur bizonyította, hogy milyen csekély összegre megy ez az emelés. Engedelmet kérek, hogy ha én az ő számait el is fogadhatnám, ha bebizonyítottalak tekinteném azt, hogy a teheremelkedés nem igen nagy, az felhozható érvül ott, hol még uj tehernek van helye, de oly országban, oly osztálynál, mely a létező terhet alig birja meg, — a mit tanúsítanak a folyton felhalmozódó adóhátralékok^ akkor a legkisebb adóemelés nagy teher. És melyik osztályt sújtja leginkább? Épen azt, a melynek folytonosan prédikálják a tevékenységét, a munkásságot a takarékosságot. Azon osztály dolgozik is, felhasználván különösen télen a hosszú estéket, de önök ekkor odajőnek és sújtják épen azt, a ki éjjelét nappallá teszi, hogy családját fentarthassa, mert megdrágítják azon világítást, a mely mellett esténként dolgozni képes. Önök folytonosan dicsekednek hogy a kádipar érdekében mennyitt esznek. Hát a háziipar nem abban áll-e, hogy a téli estéken háziiparral pótolja a szegényebb osztály azt, a mit különben megkeresni nem képes? És a petróleumot, a mely ezen házi iparnál mint világitó eszköz az elsőrendű szükséglet, nem lehet-e azt tökéletes munkaeszköznek tekinteni, mint bármely mást? Ez magában elegendő ok volna arra, hogy a törvényjavaslatot visszautasítsam. A t. előadó ur igen szépen fejtegette, hogy Dittmár kiszámításai szerint hányféle lámpa van és ha nem körégőt használunk, akkor kevesebb fogy el és hogyha lejebb eresztjük, még kevesebbet fogyaszt ugyanazon lámpa. Kár, hogy tovább nem ment és nem mondta azt, hogyha egészen lecsavarjuk a lámpát, azt egészen eloltjuk: akkor semmit sem fogyasztunk. (Derültség a szélsőbalon.) Ezen logikája épen oly alapos, mint azon mondása, hogy az adó az áremelkedésre tulaj donképen semmi befolyással nem lesz. Csak kevés hija volt annak, hogy be nem bizonyította azt, hogy ha akarjuk, hogy valaminek ára csökkenjen, akkor azt csak jó adóval sújtsuk. (Derültség a szélső halon.) A másik indok az, hogy nagyon sújtja, csirában fojtja el az ezen ágban most kezdődő ipart Magyarországon s méltóztatnak tudni, hogy csak a Királyhágón túl dolgozik egy pár és nem oly virágzóan, a mint az előadó ur mondja, hanem csak szegényen berendezett 5—6 gyáracska és be van bizonyítva, hogy csak 24,000 métermázsát képes feldolgozni, a t. kormánynak adatait véve fel alapul. És bámulatos, a mi különben csak a kormánynak igen csekély buzgalmára mutat, hogy a midőn Grácsországban ezen iparág annyira ki van fejlődve, hogy csaknem az egész monarchiát árasztja el, akkor ugyanazon Kárpátokban, melyekből Grácsország annyira kitudja aknázni a kincseket, akkor, mondom, Magyarország kormánya nem tesz próbakutatásokat és csak a társadalmi vállalkozó szellemnek köszönhetjük, hogy most némi üdvös mozgalom mutatkozott ezen a téren és mit tesz a kormány? Mihelyt látja, hogy mozgalom van e téren, fél, nehogy Magyarországon valamiképen az ipar fejlődjék, azonnal adóval sújtja. Méltóztassék bevárni, hogy ez az iparág nálunk kifejlődjék, mig versenyképesek leszünk Gráesországgal s akkor tessék adót és magas vámot rávetni, hogy, legyen védelme a magyar iparnak. A harmadik ok, a mint tudja maga a mini ster ur is — s a mai napon az előadó ur nem tagadta — az, hogy bizony e jövedelem jó része az osztrákoké. Hegedüs Sándor előadó (közbeszól): Egy része. Helfy Ignácz : Jól van, tehát egy része, ki fogom számítani mindjárt, milyen ez az egy rész? A kormány nem adott ugyan adatokat s az előadó ur titokban látta el magát adatokkal, hogy itt elősorolhasson egy egész számlabyrinthust, melyhez senki hozzá nem szólhat; ha az előadó ur járatos e számokban, kötelessége lett volna azokat a jelentésben előadni. Bátor vagyok a t. házat emlékeztetni arra, hogy a vámtarifa tárgyalása alkalmával a kormányelnök ur elárulta itt a titkot, hogy bizony a közös kormánynyal folytatott tárgyalások folyamán lett megcsinálva a számvetés, hogy tulajdonkép mily arányban fogyaszt Magyarország Ausztriához képest petróleumot s constatálva lett, hogy körülbelül a közösügyi quota arányában. Tehát — mindig alapul véve a t. kormány által nyújtott adatokat — az összes petróleum-behozatal a két országban egy millió, ennek 30%-a esik Magyarországra, tehát mondjuk kerek