Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

J70 78. országos ülés márczius 13. 1882. árcsökkenések is, ugy hogy az időközben érvényben levő árak átlaga, ha vesszük a petróleum-áremelést, azt el nem érte. Kern azt teszi ez s azt nem is akarom ez által bizonyítani, hogy a teheremelkedés egyszerűen eltüuik s azt nem viseli senki. Ez absnrdum lenne. Viselni kell azt valakinek és hogy a fogyasztó közönségre háramlik, ez az átalános fogyasztási czikknél minden rendes viszonyok közt természetes és nagy időközöket véve tekintetbe, okvetetlenül be is következik. Azonban, ha más tényezők közreműködnek arra, hogy a petróleum ára csökkenjen, igen természetes, hogy az állam által ily módon igénybe vett jövedelem terhe a nemzetközi forgalom segélyével kiegyenliítetik. Én tehát, midőn nem tagadom azt, hogy apetroleum-vám emelése által jelentékeny teheremelkedés kívántatik és vétetik igénybe a fogyasztó közönségtől, még sem szeretném ebből azon következtetést vonni le, hogy tehát a petróleum ára ezen törvényjavaslatnak megfelelőleg fog emelkedni s ennek következtében annyival drágább fog lenni, mert a tapasztalás ezzel ellenkezőt bizonyít, Vannak más conjecturák is, melyekből ezen állításomra következtetést vonni bátor vagyok. Méltóztatnak tudni, hogy petróleum-források már nemcsak Amerikában, hanem több helyen, különösen a Kaukázusban jelentékeny mennyiségben és finom fajban fordulnak elő és ha abakupotii összeköttetés létesül és ez 1884. április hóra várható, szakértők azt állítják, hogy az oroszországi petróleum, mely finomság tekintetében teljes mértékben versenyez az amerikai petróleummal, ezen vámtétel mellett is 18 frton lesz a monarchiába behozható. Ha ez áll, még egy adat arra, hogy apodictice ne állíthassuk, hogy ezen tehernek megfelelőleg a petróleum ára nem fog emelkedői. Kétségtelen, hogy teheremelkedésről van szó, ezt tagadni lehetetlenség, de ipar kodjunk megmérni ezen emelkedést és hasonlítsuk össze azon pénzügyi előnyt, mely az állampénztárra háramlik, az adózó polgárok ezen terhével. Azt hiszem, régen ismeretes a í. ház előtt azon számítás, melyet egy egészen elfogulatlan szakértő, Dittmar a petroleumfogyasztásra nézve egyes lámpákban tett. Igen természetes, a fogyasztás íiigg az idő tartamától és a lámpa minőségétől. Minéi vékonyabb és egyszerűbb bele van a lámpának, annál kevesebb fogyasztatik el, mi által bizonyos progressivitása képződik a tehernek, a mennyiben minél előkelőbb ésvagyosabb család használja a lámpavilágítást a körégetővel, annál nagyobb mértékben veszi igénybe a petróleum-fogyasztást. Ez által a vámból származott progressiv teher növekedésre igazságos alap szolgáltattatik. Hogy egy példával éljek, a melynek alapján számítást lehet tenni a tehernövekedés tekintetében, felemlítem, hogy Dittmár azt állítja, hogy 3 milliméter átmérőjű lámpából átlag naponként 3 órai égést véve 12*2 kiló petróleumot fogyaszt évenként. Ha ez arányt felveszszük az agióval együtt, a teheremelkedés egy ily petróleum-lámpánál 89—90 krra tehető. Nem tagadom, hogy ez teher, de hogy ez oly jelentékeny és elviselhetetlen lenne, a mint ezt némelyek feltüntetni szeretnék, nem merném állítani. Ha számításba vesszük, hogy ezzel szemben a magyar kincstár vámemelkedés fejében 1.5 milliót meghaladó tiszta jövedelemre tesz szert, akkor, ha elismerjük a fedezet fontosságának és nélkülözhetetlen voltának szükségét, azon módok közt lehet csak választani, mely úton lehetne kevésbé terhes módon ily jelentékeny összeget és biztos fedezetet a magyar állampénztár javára feltalálni, én legalább nem lennék azon helyzetben, hogy ily csekély teheremelkedés mellett kedvezőbb és biztosabb jövedelmi forrást ajánlhassak a kincstár számára. Nem zárkózhatom el az elől, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatban áll egy másik kérdés is és ez a közgazdasági kérdés. Mint méltóztatnak tudni, hazánkban jelenleg nagy mértékben petróleum-források nem műveltetnek, holott a monarchia másik felében Gáesországban jelentékeny gazdagságú és nagy eredményeket felmutató kőolaj-források vannak. Minthogy pedig a kőolaj-termelési adó ezen törvényjavaslattal behozatik és 6 frt 50 o. é. krajezárban állapiítatik meg, természetes, hogy ugy a sajtóban, mint más téren sokat ventillálc kérdés volt az, hogy a gácsországi petróleum azon része, a mely Magyarországon fogyasztatik, azt az anomáliát idézi elő, hogy az ezután fizetett adó az osztrák kincstár javára válik és ez a magyar kincstárnak és közönségnek hátrányára van. Tagadhatatlan tény ez, a melylyel szemben correctivumokról kell gondoskodni, hogy megítélhessük, hogy minő fontosságot kell ennek tulajdonítani. Ezzel szemben két correctivum van: az egyik a forgalom természetében rejlik, a másik magában ezen törvényjavaslatban. A forgalom természetében rejlik ugyanis az, hogy a Gácsországi petróleum először sokkal durvább állapotban, fordul elő, sokkal kevesebb nyereményt ád és sokkal kevésbé éltékesíthető mészszebb ray ónokban. Pl. Burgman ismeretes kézikönyvében kimutatja azt, hogy míg az amerikai petróleumnál 41—48 fokig megy a sűrűség, addig a galicziai pertroleumnál csak 48°-nál kez dődik és 50°-ig megy, mi által természetesen nagy hátrányban van az amerikai petróleummal szemben, másfelől az is ismeretes tény, hogy a durvább petorleum kivált a nyeremény első idejében, első hetében sokkal gyorsabban evaporálódik, nagyobb a veszteség és ennek következtében a szállítás sokkal nehezebb, evaporálódó természete sokkal nagyobb. És oly hátrányban