Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

158 77. omágos üléi m&rexin* 11. 1882. rem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság előterjesztését elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés. ) Kőrössy Sándor: T. ház! Azzal kezdhetuém beszédemet, (Halljuk!) mivel a hanyag tanuló szokta kezdeni, hogy „non sutu paratus". Az ilyen nagy kérdések feletti vitára én ma elkészülve nem voltam. (Derültség.) Miután itt oly eszmék merültek fel, a mely eszmék, tárgyilag tekintve, fontos kérdéseket foglalnak magukban és ezek nem maradnak e ház falai között, hanem kimennek e ház falai közül a nagy közönség közé is, bátor vagyok kijelenteni, hogy azokkal, a mik ma itt elmondattak, mindenben nem érthetek egyet s igy felhasználom képviselői jogomat arra, hogy némely itt tett állításra nézve egyéni nézetemet én is elmondhassam. (Halljuk!) Két törvény támadtatott itt meg: az 1868: LIII. és az 1879: XL. t.-cz. 53. §-a. A mi az elsőt illeti, az kétségtelen, el kell ismerni minden magyar embernek, hogy azon törvény alkotói figyelembe vették az ország történeti fejlődését és a külömböző vallásfelekezetek állását és arra való tekintettel bölcsen állapították meg e törvényt. Mindamellett, hogy én ezt mondom, Göndöcs Benedek t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a törvény helytelen, mert egyik szakaszában, nevezetesen a 13-ik szakaszában azt rendeli, hogy a fiuk apjuknak, a leányok anyjuknak vallását kövessék s t. képviselőtársam azt mondja, hogy azzal az egyéni szabadság van megtámadva, hogy nem a szülök rendelkeznek, hogy gyermekeik mily vallásban neveltessenek, ő ebbeu az egyéni szabadság megsértését látja. Göndöcs Benedek (közbeszól): Szülői! Kőrössy Sándor: Tehát szülői. Engedelmet kéiek, hogy valamely egyén mely vallásfelekezethez tartozik, azt kérdezem, vájjon a szülőnek, vagy az egyénnek van-e joga ebben választani. (Felkiáltásoka szélső baloldalon: 18 éven túl! Zaj. Halljuk!) A törvény bölcsen azért határozott a 18 éven alól levő gyermekekről ugy, mert azok még nem bírnak belátással, egyéni akarattal arra nézve, hogy mely vallásfelekezet tagjai legyenek, de fentartotta jogát, hogy ha majd elérik a 18 évet, maguk válasszák meg vallásukat: megfosztani valamely egyént attól a szabadságtól, hogy ő abban a vallásban neveilessék, melynek később tagja lesz, nem helyes. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) A törvény épen azért gondoskodik igy, hogy addig is, mig az egyén abba a helyzetbe jön, hogy maga választhassa meg vallását, nehogy vallás nélkül haljon meg, azt mondja, hogy a fiu az apa vallását, a leány az anya vallását kövesse, akkor pedig, mikor eléri azt a kort, hogy egyénileg választ magának vallást, akkor megváltoztathatja maga szabadon vallását. Én ebben nem látok semmi észellenességet, nem látok jogellenességet, nem látok méltánytalanságot és én a törvénynek ezen rendelkezését, megvallom, ma sem óhajtom megváltoztatni. Helyeslem az 1868. törvény ezen rendelkezését. Az meg épen, a mire Göndöcs t. képviselő ur ezéloz, hogy a házasság megkötése előtt kellene a szülőknek szerződésileg tisztába jönni, hogy mely vallásban neveljék gyermekeiket, ez lelki kényszerre vezetne és proselita osinálást idézne elő. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Madarász József (közbeszól): Polgári házasság. Kőrössy Sándor: Épen azért helyeslem az 1868. törvény azon rendelkedését, hogy a rever salisok szedését megtiltotta és előre is érvénytelennek mondotta ki. Csak a miatt hibáztatom a törvényhozást, hogy legalább a reversalis-szedőt 6 hónapi fogsággal büntetni nem rendelte. A mi már a kihágási törvény hírhedt 53. §-át illeti, erre nézve én is megvallom, hogy nem egészen vagyok ezen §-al megelégedve, mert nem elég világos, nem elég határozott. Hogy nem világos s nem határozott, mutatja az, hogy a bíróságok különféle, egymással ellentétes Ítéleteket hoznak. Oly irányú módosítását tehát a törvénynek, mely határozottan kimondaná, hogy mi képez büntetendő cselekményt, már azért azért is óhajtanám, hogy tudhassa az egyén, hogy tudhassa a lelkész azt, hogy mily esetben követ el büntetendő cselekményt. Ez irányban én is óhajtanám a törvény szabatosabb fogalmazását. A mi a keresztelésről, az anyakönyvi bejegyzésről mondatott, annak tüzetes elemzésébe nem akarok bocsátkozni. Az anyakönyvekre csak azt akarom megjegyezni, hogy fájdalom, hazánkban állami anyakönyv nincs, hanem vannak vallásfelekezeti anyakönyvek; más országokban mindenütt az állam vezeti az anyakönyveket és Magyarországnak is előbb-utóbb ki kell vennie az anyakönyvek kezelését a vallásfelekezetek kezéből és államközegek kezeibe ksz kénytelen adni, mert az anyakönyvek vezetése első sorban az állam dolga. Az ember előbb születik állampolgárnak, mint felekezeti tagnak. Ennélfogva az állam érdekében áll már csak az adó tekintetéből is(Berüítség a széls'ó balon) nyilvántartani, hogy ki születik és kinek születik? (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Az államnak érdekében áll tudni, hogy ki van életben, ki halt meg. Ez az adó- és véd kötelezettség tekintetében fontos. Fontos érdekek parancsolják tehát, hogy a magyar állam is az anyakönyveket mielőbb saját közegei által vezettesse. Ma már nazarénusok, felekezetnélküliek is