Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-75
126 7Í >. országos ülés márezins 9. 1882, kivált munkásságában, kereskedelmi hajlamában ki volt fejezve, megbecsülhetetlen kincs. A ki a régi Szegedet ismerte, tudhatja, hogy a szegedi ember nem sokat adott a fényes hajlékra, hanem kereste azon tért, hol ő munkálkodását kifejthesse. Ezt javítva, jobban rendezve óhajtottam volna itt elérni. A jelenlegi reconstructió egészen másképen fogta fel a dolgot. Szeged helyett, a magyar demokratikus jellegű város helyett, látjuk már most is, mondhatom, egy kis Parisnak körvonalait, mely már most is megteremtett ott egy olyan speciest, mely eddig az alföldi városokban majdnem ismeretlen volt, t. i. a háziurak speciesét, ezekét az emberekét, a kik felhagynak a productiv munkával és kiállva a kapu elé, panaszkodnak az idők rósz járásáról, meg arról, hogy lakókat nem tudnak kapni. Hogy a város szebb város lesz, azt megengedem, de hog;y vajjon élő és életerős város lesz-e azon elemmel, melyre most támaszkodnia kell, az iránt nekem, ha tovább igy fejlődik a dolog, nagy kétségem van. Mert tény az, hogy Szeged polgára, a ki a reconstructió ily fényes keresztül vitelébe bevonatott, meglévő vagyonát, készpénzét beépítette házába, nemcsak, hanem hogy az a reconstructió kívánalmainak teljesen megfeleljen, még kölcsöut is kellett felvennie. Sőt tovább mentek: kimondatott, hogy a város reconstructiójáuak megkönnyítésére egyfelől és a kölcsönösszeg lehető leszállítása érdekében ne vegyék igénybe azon könnyírést, mely az új építkezéseknél meg szokott adatni, t. i. az adómentességet. Már magában véve a kölcsön kamatai és azon kedvezmény feladása, mely az adó-mentességben rejlik, igen nagy teherként nehezednek azokra, a kik házaikat modern alapon, t. i. mint lakókra számító háziurak reconstruálják; hozzájárul a községi adójárulék, mely az állami adóforint után 50 krajezár, tehát 50 perczent; azonkívül behozatott szintén hasonló czélból a lakrészadó, az ablakadó; a belvárosban a boltadó két forint és az ablakadó egy forint, továbbá az általános jövedelmi pótadót épen az adófelügyelő, mondhatnám fogással, akként terjesztette ki, hogy most ezen amúgy is megterhelt építményekre kiterjesztetik, még pedig 25V« alakjában. Tehát azon emberek, a kik nagyrészt már most házbéreik jövedelmére vannak utalva, lakásaikat nem tudván előnyösen kiadni, adóssággal bizonyos fokig megterhelve, azonkívül községi adó és minthogy nagy részök földbirtokkal is bir, tehát földadóval is terhelve, egyszerre oly teherrel állnak szemben, a mely mindinkább elviselhetlenné kezd válni. Hozzájön a kereseti adó, hozzájön a fogyasztási adó, ugy, hogy a szegedi ember, az elpusztult városrészek polgára, mikor neki voltaképen nagy támogatásra és kíméletre volna szüksége, midőn a nagy kölcsönnek oda kellene irányulni, hogy humanitási kölcsön legyen, nagyobb teherrel van megróva, mint volt akár a katastrófa előtt, akár pedig annak ideje alatt. Mikor ezzel szemben állunk és látjuk a fait-accomplit, — melyen most már változtatni nem lehet, mert a házak megvannak — Szeged mint modern város reconstruáltatott, az is kérdés, vájjon a polgárok ilyen világvárosi jellegűvé fognak-e átalakulni, reconstruálódni. Ezt éu nem tudom. A dolog jelenleg ugy van, komolyan meggyőződtem róla, hogy ha Szeged városának, — ha a terv szerint kiépül —• nem adatnak meg azon faetorok, melyek szükségesek, hogy ezen új formájú városba valósággal a városi életet is behozzak, akkor előbb-utóbb elérjük, hogy a polgárok a rájuk rótt terhek alatt összerogynak, minthogy ők maguk a modern városi polgárok nélkülözhetetlen jövedelmét előállítani nem tudják. Hogy mik legyenek a faetorok egy egészen modernné átalakult város életképességére, né¬ melyeket már volt szerencsénk említeni is; mert hiszen említettük a harmadik egyetemnek Szegeden való felállítását: sőt ha csakugyan komolyan akarjuk, hogy Szeged életképes város legyen, nem fogunk kitérhetni az elől, hogy oda tegye a megye székhelyét és számolva a polgárság azon nemével, a mely kiváltkép az ipar és kereskedelem terén működik, nem fogunk kitérhetni azon szükség elől, hogy ott egy ipartanoda és kereskedelmi tanintézet állittassék, nem fogunk kitérhetni, hogy a szegedi polgárság tanyájától, mint régebben, erőt meríthessen, hogy tanyai földmíves-iskolát állítsunk, szóval, hogy adassanak meg a modern értelemben reconstruált városnak mindazon kellékek, melyek őt valósággal életerőssé tehetik. T. ház! A mi magát a kormánybiztosi intézmény további fentartását illeti, már kifejeztem mindjárt beszédem elején, hogy én annak további fentartását szükségesnek nem tartom. Nem tartom szükségesnek pedig azért, mert én, a ki a reconstructió haladását autopsia alapján ismerem, a ki Szeged elemét magát is ismerem, a ki annak életrevalóságáról, szervező képességéről meg vagyok győződve, absolute nem tartom szükségesnek egy ilyen drága intézmény további fentartását, eltekintve az elvi álláspontomtól is. Akkor, a midőn a terv meg van állapítva, midőn a terv kerete már csakugyan létesült is s a midőn ez az intézmény nagy mértékben kezd odafejlődni, a hova annak fejlődnie nem szabad, t. i. hogy az egész községi életet dominálva,
