Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-70

70. országos ftlés márezius '•'<• 1882, 7 lókra nézve, mint a kőutak és viziutak építése és fentartása, valamint a nyugdíjak ezíménél. A pénzügyi bizottság ezen átalányösszegek megszavazását ajánlja a t. képviselőháznak, azon határozott fentartással azonban, hogy — mint a bizottság jelentésében is ki van téve — ez által a kérdésben levő útszakaszok állami jellegének végleges megállapítása iránt semminemű utólagos következtetés ne vonathassék. Ennek következtében kérem a pénzügyi bizottság nevében a t. képviselőházat, hogy az államépítészeti hivataloknál a polgárosított határőrvidék eme szükségleteire átalányképen előirányzott 8007 frt megszavaztassák és a jegyzőkönyvbe a bizottságnak ezen fentartása, melyet volt szerencsém jelezni, felvétessék. (Helyeslés.) Elnök : A 8007 frt ^tehát megszavaztatik; minthogy azonban a pénzügyi bizottság azt a fentartást javasolja, hogy ez által a kérdésben levő útszakaszok állami jellegének utólagos megállapítására nézve semminemű következtetés ne vonathassék, azt hiszem, ezen észrevétel a jegyzőkönyvben kitüntetendő. (Helyeslés.) Mindössze a dologi kiadások 444,271 frttal megszavaztatnak. Péchy Jenő jegyző (olvassa): Bevételek. Összesen 43,303 frt. Elnök: A 43,303 frt megszavaztatik. Péchy Jenő jegyző (olvassa): Kőutak fentartása és építése. Eendes kiadások : XVII. fejezet 4. czím. Rendes bevételek : VII. fejezet, 3. czím. Kiadások a) Kezelés összesen 84,590 frt, Szögyény László előadó: A bizottság e tétel megszavazását ajánlja. Orbán Balázs: T. ház! Hazánkban oly állapotokat teremtettek önök, hogy az minden erejét, minden pénzét idegen érdekekre fecsérli el. így Bosznia és Herczegovina útjaira 13 milliót, vasutaira négyennyinél is többet parazoltak el; a minek reánk eső része tökéletesen elégséges lett volna arra, hogy nem csak fő-, hanem mellékutvonalainkat is kiépítsük és rendbe hozzuk. Bosznia mellett ugy mellékesen saját utainkra is fordítunk pár milliót. T. ház! Nem az ellen van kifogásom, hogy az állam költséget fordít kőutaink jó karba hozatalára, mert ez gyümölcsöző befektetés, hanem az ellen, hogy a megszavazott pénzösszegek és az ennek tízszeresét kitevő közmunka erő és váltság minden rendszer nélkül elfecséreltetik. Mert a költségvetés keretében megszavazott összegeken felül milliókra megy azon összeg, a mit a néptől közmunka-váltság czímén felcsikarnak és elfecsérelnek a nélkül, hogy az országnak legalább fele részében utaink jobbak lennének, mint a minők Árpád atyánk bejövetelekor voltak. Mentségül azt szokták a túloldalról felhozni, hogy századok mulasztásait nem lehet pár év alatt helyrehozni. Csakhogy őseink ha utainkat kellőleg nem gondozták, nem is csikartak fel milliókat a néptől közmunka-váltság czímén ,s nem voltak költségvetéseikben tekintélyes összegek e czélra előirányozva. Nincsenek adatok rendelkezésemre arra nézve, hogy 14 év alatt közmunka-váltság czímén mily összegek hajtattak be; de nem teszem sokra, ha évente 2 milliót véve fel, azt 28 millióra teszem. Az országos költségvetés keretében e 14 év alatt legalább is 20 millió irányoztatott elő. Az ez idő alatt ezéltalanul elfecsérlett közmunka erő, ha pénz értékre reducáljuk, legalább is 30 milliót képvisel. Tehát összesen mintegy 70—80 millió forintnyi roppant összegre tehetjük azt, a mit a mi kormányunk e közösügyes korszak alatt a sárba temetett a nélkül, hogy utaink csak egy hajszálnyival is jobbak lennének, mint az előtt, például a Bachrendszer alatt voltak. Ha e czéltalan pénz- és erőfecsérlésnek okait kutatjuk, legelőszőr is be kell vallanunk, hogy mindenek előtt illető ministereink szakképzettségének és tájékozottságának hiánya tűnik szemünkbe; de e mellett a kezelés rendszertelensége és kevéssé megbizhatósága is kártékonyán hatott. így tudjuk, hogy a közmunka-váltság minden komoly ellenőrzés nélkül kezeltetik, gyakran elkezeltetik az azt behajtó hivatalnokak által. Tudjuk, hogy az állami segély bizonyos kegyelt egyének vagy consortiuraok kezére megy, mert hát vannak szárazföldi Deutschok is, kik magas egységi árakban állítják elő ugy a műtárgyakat, mint a fedanyagot. Azaz ők maguk nem is bíbelődnek azzal, hanem félárban kiadják alvállalkozóknak és munkátlanul százezreket raknak zsebre. Az ily egyének, vagy társulatok káros egyedárúskodásának oka, a nem mindig érdekment protectio mellett az, hogy a ministerium csak nagy munkálatokat, egész uttesteket szokott ajánlatok vagy is offertek utján kiadni, a mi soknemű visszaélésre ad alkalmat. Nézetem szerint ennek orvosszere az lenne, ha nem itt a központon, hanem a helyszínén adatnának ki az utmunkák kisebb részletekben, például 5—10 kilométerenként nyilvános árlejtés utján, a midőn a nép maga is vállalkozhatna s munkája nyereményét nem más rakná zsebre, sőt az állam is tetemes meggazdálkodást tehetne. A közmunka-váltságnál a főhiba az ellenőrzés teljes hiányában van; tehát szigorú ellenőrzés hozandó be, hogy az egészében műtárgyakra és fedanyag beszerzésére használtassék fel. A roppant értéket képviselő közmunka-erő