Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

120 73. országos ülés márcsivs 7. 1882. illetők, ha megvan náluk a hajlam, a rendé- | letet kijátszhassak, de nem alkalmas a baj orvoslására. A minister ur, mondom, szives volt ígéretet tenni, de ezen Ígéretek azt eredményezték, hogy a folyó évre szintén igen sok pontból álló s 8—10 korábbi rendeletre hivatkozó újabb rendelet adatott ki. Én e tárgyban határozati javaslatot beadni nem akarok, fentartom azt akkorra, midőn a véderőíörvény módosításáról szóló törvényjavaslat lesz tárgyalás alatt; most csak felhívom a minister ur s a ház figyelmét arra, hogy e részben törvény alkottassák, vagy ha ez jelenleg elérhető nem lenne, szabatos s kimerítő rendelet adassék ki, mely megszabja mind a polgári, mind a katonai sorozási bizottsági tagok eljárását. (Helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok még egy más tárgyat is felemlíteni, mely e házban már több ízben előfordult és a mely a ház figyelmét annyira magára vonta, hogy midőn e részben ismételve, határozati javaslat ajánltatott a háznak, a ház azt pártkülönbség nélkül elfogadta: értem azon aránytalanságot, a mely a magyarországi és horvátországi újonczozási költségekre vonatkozólag fennáll. Ezen aránytalanságra nézve 1878ban 4207., 1879-ben pedig 117. szám alatt azon határozatot hozta a ház, hogy a honvédelmi minister utasittatik: „Hogy kormányzati és közigazgatási utón teljes befolyását felhasználj a ci horvát-szlavonországi újonczállításoknál elkövettetni szokott eltérések, engedékenységek s bárminemű hibák kiküszöbölésére, továbbá, hogy még törvényhozási utón is oly intézkedéseket létesítsen, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy a magyar korona országai között az újonczozás körüli elbánásra és költségekre nézve különböző eljárás követtessék." Egy magyarországi esetet említek föl. (Bálijuk!) Az alispán el lévén foglalva, a főjegyzőt küldötte évenkiat ki az újonczozáshoz, ki az újonczozási bizottságban a politikai elnöki functiót vezette, ezért magának napidíjakat számított föl. Az elszámolás megtörtént, a kormány helybenhagyta és most a múlt évben jöttek nyomára annak, hogy az illető tisztviselőnek a megye területén végzett hivataloskodásáért napidíj nem jár és elrendeltetett, hogy a napidíjakat, melyeket a főjegyző felvett, fizesse vissza. Ezt annak illustrálására hozom fel, hogy a horvátországi újonczozási kiadások tetemes voltára nézve, mindig arra hivatkozott a t. honvédelmi minister ur a múlt költségvetési tárgyalás alkalmával is, hogy Horvátországban az eljárás más, ott a tisztviselők díj áztatnak ezen eljárásért, i Hogy ugyanazon korona országaiban ugyanazon | közszolgálatért különböző díjazás álljon fenn, én j ezt az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom. De a dolog visszásságát, mint a határozati javaslatból látni méltóztatnak, átlátta az országgyűlés is és meghagyta a kormánynak, hogy erre nézva előterjesztést tegyen. Ma oda jutottunk, hogy a pénzügyi bizottság a határozatot, mint meg nem történt dolgot ignorálja és az Összeget megszavaztatni ajánija. Múlt alkalommal, midőn a budget tárgyalásakor a kérdést felemlítettem, a ministerelnök ur azt válaszolta, hogy e kérdés a Magyar- és Horvátország közti legújabb kiegyezéskor el lesz intézve. Sem a törvényben, sem az országos bizottság munkálataiban ennek semmi nyoma nincs. Ez tehát tiszta ajándék a horvátoknak, melyet én, ha törvényen alapulna, nem difficultálnék, de minthogy törvénytelen, azok után, hogy Magyarország a törvényes perczentek megállapítása szerint összes kiadásait megadja Horvátországnak s még egy ilyen pótlékot is fizessen, ezt én az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom. Kérem mindezeknél fogva a horvátországi újonczozási költségek leszállítását 5000 írtra. Szende Béla honvédelmi minister: A múlt évben is volt szerencsém a t. képviselő ur egy hasonló felszólalására felelni. Akkor megígértem, hogy a mi tőlem telik, az akkor is felhozott újonczozási visszaélések iránt, meg íogom tenni. És bízom a t. képviselő ur igazságszeretetében, ki kénytelen lesz bevallani, hogy a mit az eddigi törvények és szabályok keretén belül lehetett tenni, én azt az idén is megtettem. Egyet nem tettem és nem tehettem és ez az, hogy az újonczozási eljárás új szabályait ki fogom adni a legközelebbi újonczozás idejéig. Ezt nem tehettem, mert a véderőről szóló törvény némely szakaszainak módosítása még nem tárgyaltatotr, csak most fog tárgyaltatni. Tavaiy, mikor a nyilatkozatot tettem, azt hittem, a múlt évben fog befejeztetni. Ez nem történvén, igéretemet nem tarthattam meg. Addig pedig újonczozási szabályokat alkotni, míg nem tudom, mit fog megállapítani a hozandó törvény, lehetetlen volt. [Helyeslés jobb felől.) A másik tárgy, mit felhozott a képviselő ur, azon aránytalanság a magyar- és horvátországi újonczozási költségek közt. Tudom, hogy volt ilyen határozata a háznak. Nem is felejtette ezt el a pénzügyi bizottság, hanem csak feleslegessé vált annak felhozása, mert ezen kérdés a magyar horvát országos kiegyezési bizottsághoz lett utasítva, mely bizottságok a kérdés iránt egyetértésre jöttek és az meg is lett iiy arányban állapítva. Hogy ez az aránytalanságon nem segítek az kétségtelen. Már akkor voltam szerencsés megmondani, hogy a szorosan vett Magyar-