Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-73
106 73. országos ülés márczins 7. 1882 szeretik magukat ég miután köztök és imádottjaik közt a cautió kérdése átléphetetlen Eubicon, a protectió tág mezején minden követ megmozdítanak arra, hogy a honvédséghez áttétessenek és itt a házas élet gyönyöreit élvezhessék. Ez igen szép t. ház, de már a honvédséget a közös hadsereg kiházasító intézetének még sem tekinthetem. {Derültség és helyeslés a szélső balon!) Azonban nem fogom hosszasan fárasztani a ház figyelmét (Halljuk!) azon hiányok és helytelenségek felsorolásával, melyek a honvédség beiéletében napirenden vannak. (Halljuk!) De mégis mielőtt áttérnék azon két fontos körülményre, melyek szerintem a honvédség életfeltételét képezik, méltóztassék megengedni a t. minister ur, hogy a sok közül hozzá egykét kérdést intézzek. (Halljuk!) Nevezetesen mondja meg a t. minister ur, miképen, mily törvény erejénél fogva történik, hogy a honvédséget császári királyi tábornokok vezérlik ? A törvény csak ezredesi rangot ismer és a ki azontúl előlép, az tagja lesz a közös hadseregnek s ezíme „Kaiserlich königlicher General, zugetheilt der Honvédarmee". (Halljuk! Halljuk!) És t. ház, ezen közös tábornok a magyar alkotmánynak és a magyar törvényeknek nem esküszik hűséget, hanem szolgálati pragmatikája az osztrák Díenstreglement. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Vagy mi értelme lesz azon eskünek, melyet az ilyen tábornokká előléptetett honvéd ezredes mint ilyen korábban letett; s mi uton történik az, hogy ezen es. kir. tábornokok javadalmazása a magyar állam költségvetésének rovására történik? (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Vagy mondja meg nekem a t. minister ur, miképen fordulnak elő igen gyakran oly esetek, hogy valamely magasabb rangú kiváló képzettségű honvédtiszt soron kivül nem léptethető azért elő, mert azt egyszerűen Bécsben a Kriegsminister nem engedi ? Nem engedi azon indokolással, hogy a közös hadseregbeli hasonrangu tiszteknek előléptetési fokozata ez által sértve volna. Azt kérdem a t. minister úrtól, vájjon a Kriegsminisiernek e tekintetben mi köze lehet a magyar honvédséghez, azon honvédséghez, melynek terheit mi magunk viseljük? (Ugy van! ugy van! a szélső balon.) S vajjon a viszonosság elvénél fogva a honvédelmi minister ur megkérdeztetik-e a közös hadseregbeli előléptetések alkalmával ? (Tetszés a szélső baloldalon). Vagy végre kérdezhetem, mint már oly sokszor kérdeztetett e házban, vájjon a honvédség felszerelésében mit keres a fekete-sárga szin és kardbojt akkor, ha áll az, mit a t. ministerelnök ur mond, hogy e szinek a Habsburg-család családi szinei, holott a magyar honvédség kizárólag magyar haderőt képez? (Helyeslés a szélső haloldalon.) Vagy talán e szinek viselése is oly conditio sine qua non volt, mint állítólag az, hogy a honvédség a mexieói expeditióból fenmaradt molyette vörös posztót kénytelen volt megvenni és elviselni ? Azonban ha ily és hasonló hiányok a honvédség életképességét nem veszélyeztetik, két körülmény az, mely nélkül a honvédséget komoly, számbavehető haderőnek nem tekinthetem. S daczára az évenkint nagy sikerrel — s tegyük hozzá, hogy némi reklámmal bemutatott gyakorlatoknak, a honvédséget nem ítélhetem egyébnek, mint csupán portyázó gueri 11a-csapatnak. Ezen hiányok egyike a tisztek, a jó tisztek hiánya. (Halljuk!) Ha nem akarjuk, mint a hogy szerintem nem akarhatjuk, hogy a honvédség magát csupán a közös hadseregből lássa el tisztekkel, szükség, hogy a polgári elem szolgáltassa azt. Ez csak akkor történhetik, ha a véderő törvény megváltoztatik. Hiszen tudjuk, hogy az egyévi ötrkénytesi intézmény Magyarországnak izmos, életképes intelligens fiatalságát tökéletesen felemészti. Ezek a közös hadseregben 10 évi kötelezettségben vannak és kötelezettségük teljesítése után a honvédség érdekeit előmozdítani magukban már nem sok kedvet érezhetnek. Vagy vétessenek tán azok azon három korosztályból, mely évenkint sorozás alá kerül s melynek szinét-javát évenkint a közös hadsereg kiszedi. (ügy van! a szélsőbalon.) T. ház! Ha valakinek, mint nekem, közvetlen alkalma volt egy ujonczozást részletesen megvigyázni, az valóban épületes tapasztalásokat tehet. (Halljuk!) Nevezetesen, ha az állításra kerülő három korosztály satnyának, gyengének mutatkozik, az ujonczozást tényleg domináló katouai Mitgliedeknek nincs aggodalmuk a honvédségre nézve, mert ez esetben tudják, hogy a honvédséghez semmi sem jut s ez esetben saját kontingentiájukat készek pár egyénnel fedezetlenül hagyni, ha azonban a sor alá kerülő három korosztály izmos, erős, ez esetben a commissió katonai praesidense egyet kacsint a mindenható ezredorvosnak s az embervásár ugy intéztetik, az anyagot akként megválogatják, hogy a honvédség alig kap egy-két embert. Hogy állításom nem légből kapott, hivatkozom a múlt évi statistika azon kimutatására, mely szerint a honvédséghez múlt évben az egész országban mindössze 3000 fő soroztatott, a minek természetes következménye az leend, hogy 10—12 év alatt 250—260 ezerre szaporodott honvédségünk lassankint visszaesik 100, esetleg 50 ezerre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Segíteni nézetem szerint e bajon csak akkor lehet, ha a véderőtörvény megváltoztattatik akként, hogy a sorozás alá kerülő három korosztálynak kettejéből lássa el magát a közöshádsereg az 8 contingentiájával, a harmadik korosztály pedig kizárólag a honvédség számára jusson. (Ugy van! a szélső baloldalon.)
