Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

104 73. országos ülés márezlns 7. 1882. tott, a központi igazgatásra nézve bátor vagyok a t. házat a pénzügyi bizottság nevében arra kérni, hogy ezen tételt olykép méltóztassék megszavazni, mint a műit esztendőkben történt; t. i. méltóztassék megadni az átruházási jogot az 1., 5. és 6. czímek között. Ezen átruházási jogot a ház évek óta megadja a honvédelmi kormányzatnak, mert csak igy érhető el azon megtakarítás, melyet évek hosszií során át tapasztalunk, csak igy érhető el az, hogy az egyes czímekben nagyobb összegek nem kívántatnak. Mert ha ezen átruházási jog nem adatnék meg, százezrekre menne azon külömbség, mely abból állna elő, hogy miiiden egyes ezímnél a teljes szükséglet ről kellene gondoskodni és nem adatnék meg a kormánymik azon lehetőség, hogy az a ezélszerű beosztás és gondozás által egyik vagy másik ezímnél is megtakarításokat eszközölhessen. Ezen átruházási jog nem képez könnyítést a kormányra nézve, sőt annak gondjait nagyobbítja és nehezíti. De minthogy éveken át az tapasztaltatott, hogy ez utón lényeges megtakarítások eszközölhetők, ennélfogva a pénzügyi bizottság az idén is kéri a t. házat, hogy ezen összeget az érintett átruházási jog megengedésével méltóztassék megBzavazai. {Helyeslés a jobboldalon.) Lits Gyula: T. ház! (Bálijuk!) Ha az évtizedes elnyomatást követett 1867. évi kiegyezés a nemzet jó részének várakozásait ki nem elégítette is és az átélt szenvedésekért méltó kárpótlást nem nyújtott, a miért mindazok, a kik nem helyeztük bizalmunkat ezen átalakulásba és a nemzet alkotmányának sértetlen visszaállítását el sem ismerhettük, mégis tagadhatlanul bizalommal és hazafiúi örömmel vettük az akkor kormányzó többség azon kijelentését, mely kilátásba helyezte fejedelmi kegy és bizalom megnyerésével a honvédségnek törvény általi létesítését: Történt ez azért, mert jól esett kétkedő s szenvedéseket átélt lelkünknek, hogy emlékezetünk mintegy a mait szabadságharcz emlékeire vissza vezettetve, annak hőseit hamvaiból kikelt és megifjodott phoenixként kívánta tekinteni; de másrészt és különösen azért, mert a nemzet mintegy embryóját kívánta tekintetűi a nemzeti önállóság egyik attribútumának, az önálló magyar hadsereg eszméjének. [Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ily előzmények, remények és várakozások közt e ház osztatlan helyesléssel fogadta az akkor kormányzó mhdsteniek azon kijelentését, hogy a honvédség immár törvényhozás utján új életre kel, azonban t. ház, ez ábrándozásunk és lelkesedésünk nem tarthatott soká, mert eloszlatta azt csakhamar maga az akkor kormányzó többség, a mely az 1868: XIII. t.-cz.-ket megalkotta s a mely által kiüttetett a nemzet kezéből az a jog, elvétetett végleg az a remény, a melyet egy önálló magyar hadsereg eszméjéhez fűzött és áldozatul dobta azt, — lehet az opportnnitás kishitüségével, de merev következetességgel azon intéző légkörnek, a mely talán a helyzet súlya alatt engedményekre kész — de mindenben elővigyázó volt Ausztria nagyhatalmi positióját Magyarországgal szemben érvényesíteni, {ügy van! a szélső baloldalon) És az 1867-iki kiegyezés óta a dualismus egyoldalú sophistikus, nem ritkán hazafiatlan értelmezése mellett alkottattak e parlamentben törvények, a melyeknek hasznait és előnyeit, csak ők, kárait és hátrányait csak mi érezhetjük. {ügy van! a szélső baloldalon,) E vád, e szemrehányás t. ház, szerintem első sorban a helytelen alapon létesített honvédj ségi törvényt illetheti meg, mert ha kezdetben a j saját fészkeinkbe rakott idegen tojásokat fel nem ismertük is, ma már 12 év múlva az azokból • kikelt madarakban az idegen kakukfiakra könnyű j ráismerni, {ügy van! a szélső baloldalon.) De hisz tekintsük magát a törvényt. Ennek | már 1. és 3. §-a által kiültetett a nemzet kezéből azon jog, hogy tisztán saját vérén és vagyonán létesített honvédség felett önállóan rendelkezhessék, elfogadtatott azon nézet, hogy a honvédség, mint ilyen, egy önálló egészet nem képezhet, önálló acíióra nem alkalmazható és csakis a közös hadsereg kiegészítő részét képezheti. Engedelmet kérek, ha én nem sok bizalommal viseltetem a közös hadsereg azon intézői irányában, kikre voltakép a honvédség bizatoít, ; mert én nem sok bizalmat fejezek ki azon testü! let intézői iránt, kiknek leikeikben egy magyar ! királyság és magyar alkotmány iránti helyes | fogalom gyökeret nem ver és nem verhet soha; j (Ügy van! a szélső baloldalon) és meg vagyok | győződve t. ház arról, hogy adandó alkalommal | ez intéző körök a honvédségre csak szégyent, az | áldozatot hozott nemzetre csak újabb megprój báltatást fognak hozni. Annyi hadászati ismerettel én is birok t. ház, hogy megítélhessem, miként egy közös érdekű, közös actiónál a honvédség és a közös hadsereg közt bizonyos egyöntetűség s taktikai egyformaság lesz szükséges, de midőn ezt elismerem, nem ismerhetem el egyúttal azt, hogy e végre szükséges volt a honvédséget a közös hadseregbe beolvasztani, szzal mintegy amalgamizálni; {ügy van! a szélső baloldalon) mert hisz hogy a szervezet egyöntetűsége mellett üdvös eredményt lehet elérni, azt igen sokszor bebizonyította két szövetséges hadsereg működése, a mely egymással szemközt tökéletesen önálló volt. Igy 1854-ben a krimi háborúban együtt küzdött az angol és franczia haderő, a melyek közt szintén véd- és daezszövetség létezett és volt közöttük egyöntetűség annak daczára, hogy e két hadsereg fővezére majd Saint-Arnold, majd lord