Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-57
&7. országoä ülés február 16. 1882. 37 hanem azon felül még 5000 frtíal meg is akarnak fizettetni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A t. ház régibb tagjai emlékezni fognak, hogy a mikor a vajda-hunyadi várnak: régi dicsőségünk e kő epopeája kiigazításának hazafias eszméje felmerült s annak megtétele elhatároztatott, boldogult Schulcz Ferencz bízatott meg a terv és költségvetés elkészítésével. Tudjuk, hogy ő mily előszeretettel, mily lelkesedéssel, mily nagy szakértelemmel készíté el a terveket s csinálta meg a költségvetést, mely szerint az egésznek stylszerű restaurátiója került volna — ha jól emlékszem — 200,000 frtba. Meg vagyok győződve, hogy ha a halál el nem ragadja e jeles férfit, — ki büszkesége volt nemzetünknek — ő túlköltekezés nélkül bevégezte volna a nagy művet. Őt azonban elragadta rósz végzetünk, a restauratio ügye más kontár kezekbe meni át, oly egyének kezébe, a kik az országgyűlés határozatóval ellentétben, Schulcz eredeti tervét módosították, elrontották, a várat stylszerfíaégéből kiforgatták, művészies helyett teremtettek koníárművet, műalkotás helyett kőmíves-munkát, szilárd építkezés helyett férczművet, hibás tatarozást s mindennek daczára még is felszámítottak csaknem kétannyit, mint a mennyiben bevégtzésének, az eredeti elfogadott terv szerint, kerülnie kellett volna. Akkor röpiratok, hírlapi czikkek jelentek meg s az egész országot megbotránkoztató módon világosították meg a vajda-hunyadi vár restauratiojánäl elkövetett szédelgéseket és hűtlenségekéi; itt e házban is szóba jött az ügy; de soha vizsgálat ez ügyben nem tartatott, soha a közoktatási minister ur — már csak saját reputatioja érdekében — sem tartotta szükségesnek felderíteni, hogy mi és mennyi igaz a nyilvánosság elé hozott vádakból? Rávettetett erre is — mint sok egyetekie — az elsimításnak fátyola, vagy jobban mondva vastag pokrócza; s most maga a minister ur kénytelen pénzkérését motiváló indokolásában bevallani, hogy habár eddig e vár restaurátiója 362,596 frt 17V* krt emésztett fel, még ma is oly állapotban van, hogy oda életveszély nélkül bejutni sem lehet, hogy a nagy költséggel helyre állított híd ma már használhatatlan, hogy a fedélzet cserepezete rósz, hogy az eső mindenütt becsurog s végmegsemmisítéssel fenyegeti a roppant költséggel készült tölgyfa mennyezetet, összeomlással a falakat. Bevallja, hogy e várnak nincsen egyetlen oly helyisége, a mely lakásra vagy egyéb czélra használható volna. Bevallja, hogy az eredeti tervek gyökeres átváltozáson mentek át. Beismeri, hogy ott csak bontottak, rontottak, de a helyreállítás a legcsekélyebb részben sem fejeztetett be. Hogy a viz-levezetésről egyáltalában gondoskodva nincsen. Szóval elköltetett a negyedfálszáz ezer forintot meghaladó nagy összeg s ma e vár rosszabb helyzetben van s fennállása inkább veszélyeztetve van, mint a restauratio előtt. Mindezen hibákat, mulasztásokat, szédelgéseket bevallja a minister ur, de arra eg} r árva szava siucsen, hogy vájjon mindezt mi idézte elő ? Azt nem is igyekszik kutatni, hogy mindezekért ki a felelős? Minister ur mindezt nem kutatja, az ő refrainje csak az, hogy: ország fizess! De az ország fizetett eleget, abból a 352 ezer forintból a vajda-hunyadi várat nem csak alaposan restaurálni, hanem egészen alapjából újból lehetett volna építeni. (Igaz! a szélső baloldalon.) T. ház! A minister úrról tudjuk, hogy építkezéseiben nagyon pazar fényűzést folytat; épített egyetemi könyvtárt aranyos kupolával, a melyben a könyvtárnak nincsen helye; épített kórboncztani helyiséget, melynek teteje összeomlik a beköltözés előtt; építtetett műegyetemet, idomtalanul bevont falakkal, melyről kitűnik, hogy a tervet senki sem látta s felül nem vizsgálta; de építkezéseinek mesterműve a vajdahunyadi vár, a hol beépíttetett negyedfélszáz ezer forintot, hogy még nagyító üveggel sem tudnák felfedezni, hogy e nagy összegből tulaj donképen mit építettek. Trefort Ágost: Nem én építettem! Orbán Balázs: Távol van tőlem t. ház és minister ur, hogy ama vár restauratiójáról megjelent röpiratok és czikkekben felhozott minden vádat bebizonyítódnak tartsak, annyit azonban főleg minister ur indokolása által, mégis megerősítve látok, hogy az azokban felhozottakban sok igazság rejlik. Mert én kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy soha meggyőzőbb vádiratot még nem láttam a minister ur indokolásánál; a minister ur pénzkérési buzgalmában meg látszott feledkezni arról, miszerint az indokolásában tett beismerés után nincsen olyan biró, a ki elmarasztaló ítéletét ki ne mondaná. Mert a hol oly hibák constatáltatnak, minőket ez indokolás felsorol, ott hibásnak lenni kell és az oly minister, a ki az ily hibákat elnézi, önmagát ítélteti el. T. ház! Én a vajda hunyadi várnál elkövetett hibák egész sorozatát tudnám feltárni, nem kivánván azonban a t. ház becses idejével és türelmével visszaélni, csak pár lényegesebbre szorítkozom, a melyek önmagukban is elégségesek, hogj* a tisztánlátáshoz mindenkinek megadják a szükséges tájékozást s a megítéléshez a szükséges tényálladékot.
