Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

7G 57. országos ülés február 16, 1882. mert a belügyministeriumhoz volna appelláíható, az ügy — a beiügyministeniek, az épen akkori bídügyministeruek felfogása döntene abban, hogy az erkölcsiséget sérti-e valamely előadás vagy kifejezés, avagy nem. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur felhozta a nemzeti színházat és a többi színházat. — Hogy igazságos legyek, mindenekelőtt megjegyzem: abban tökéletesen igaza van a képviselő urnak, hogy ha valami eltiltható a népszínházban, azt el lehet tiltani a gyapjá-utczai színházban is, tehát az az argumentum, a mely ebből ellene fölhozatott, nem áll. Minthogy a képviselő ur felhozta a nemzeti színházat és a többi színházat, meg kívánom jegyezni, hogy igenis én azt hiszem, hogy a nemzeti színház és más színházak közt nálunk is kell különbséget tenni, a mint különbséget tesznek mindenütt a világon Irányi Dániel (Közbeszól): A műfajra, de nem az erkölcsiségre nézve. Tisza Kálmán ministerelnök: Legyen szabad kifejezni nézetemet. Nem azt mondom én, hogy azért más szinházban helyes erkölcstelen darabokat előadni, de azt igenis mondom, hogy nemcsak a műfaj, hanem — ne beszéljünk erkölcsről — az izlés szempontjából is kötelességszerűieg minden nemzeti színháznál sokkal szigorúbbnak kell lenni, mint más intézeteknél. (Helyeslés.) Verhovay Gyula: A nemzeti színház némely darabja rosszabb sok operetténél. Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt mellékesen megjegyezve, visszatérek a tárgyra. En nem tudom megváltoztatni nézetemet, melyet más alkalommal e részben kifejeztem. Nem hiszem, hogy azon utón, melyet a t. képviselő ur proponál, czélt lehessen érni, de hiszem másfelől — ismétlem — hogy a felszólalásoknak a színházakban adott sikamlós előadások ellen, ha azok itt csak felszólalások maradnak is, de a törvényhozás által rokonszenvesen kisértetnek, erkölcsi hatása okvetlenül kell hogy legyen (Ugy van!) és lesz is. Ezen túlvihetőnek pedig a dolgot nem tartván, nehogy az erkölcsi hatás, mint a t. képviselő ur fél tőle, lerontassék, igen kérem, hogy a határozati javaslatot ne méltóztassanak ugyan elvetni, de azt méltóztassanak kimondani, hogy ez idő szerint a ház az indítványt tárgyalni nem kívánja. E tekintetben példára is hivatkozhatom. Számtalan oly eset van régibb parlamentek körében, hol czéiszerünek látszik valamely dolgot szóba hozni és midőn a szóbahozás által a czél eléretett, a határozati javaslat vagy visszavonatni, tárgyalásra ki nem tűzetni szokott. Ez a praxis. (Tetszés jobbfelöl.) Elnök : A házszabályok 101. §-a azt mondja, hogy a fölvétel napján az indítványozó kifejti a maga indítványát s a ház érdemleges tárgyalás nélkül határoz a felett, vájjon kivánja-e tárgyalásra kitűzetni az indítványt, vagy nem. Azonban ezzel szemben a napló első kötetének 157-ik lapján olvasható', hogy a ház ugy járt el, hogy ilyen indítvány megtétele után az illető minister nyilatkozván, a minister nyilatkozata után az iudítványozó is szólott. Ez volt az eljárás. Irányi Dániel: T. képviselőház! Ha ma először szólaltam volna fel e tárgyban, szívesen követném a t. ministerelnök ur tanácsát, remélvén, hogy ezen felszólalásnak, melyet, ugy hiszem, az egész ház rokonszenve kisér, lesz hatása, lesz sikere. De két vagy három éve már annak, hogy ily értelemben nyilatkoztam és ha volt is beszédemnek némi hatása a sajtót illetőleg, a népszínházra nézve, látom, egyátalán nem volt. Ugyanazért sajnálattal bár, kéiryteíen vagyok kijelenteni, hogy a t. minister ur felhívásának nem tehetek eleget, hanem fentartom határozati javaslatomat. Mocsáry Laj os: T. ház! Mint az igen t.felnök ur felolvasni méltóztatott, a házszabályok 101. §-a azt mondja, hogy a felvétel napján az indítványozó kifejti a maga indítványát és a ház érdemleges tárgyalás nélkül határoz a felett, vájjon kivánja-e tárgyalásra kitüzetni az indítványt, vagy nem. Én hivatkozom a t. házra, vájjon azon fejtegetés, melynek különben nagy részével egyetértek, melyet az igen t. ministerelnök ur felhozni méltóztatott, nem olyan természettí-e, hogy valósággal az érdemleges tárgyalás körébe tartozik. Erezte ezt a ház igen t. elnöke is, akkor midőn mintegy fedezni, magyarázni óhajtván a t. minister ur ebbeli eljárását, hivatkozott a naplónak egy bizonyos részére, melyben már gyakorlatilag meg van állapítva, hogy a minister felszólalhat és az indítványozó ismét megteheti a maga észrevételeit. De én bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ilyen gyakorlat nem vitiálhatja a házszabályt mindaddig, mig az fennáll, nem vitiálhatja annak azon eredeti határozatát, hogy érderalegís tárgyalásnak helye ily alkalommal egyáltalában nincs. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) És én azért vagyok bátor a t. minister urakat arra kérni, ne méltóztassék e házszabályok ezen részét is oly tág értelemben kifejteni, a mint azt méltóztatott már tenni a házszabályok azon rendeletével, melynél fogva a ministerek soron kivnl is szólhatnak. Ezen paragraphus már oly túltengésbe ment, hogy a ministerek egy tárgyban ötször-hatszor szólalnak fel! Nem óhajtanám, hogy a házszabályok többi része is ekként félremagyaráztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház!