Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

74 57. országos ülés telén véleményemet elmondanom. (Halljuk !) Akár a rendőrség, melynek tulajdonképeni köte­lessége, akár a városi hatóság, mely mai nap a színháznak fentartója, minden első előadásra két értelmes és tisztességtudó egyént, hivatalnokot vagy bizottsági tagot küldene ki, a kik, ha az előadott darabokban a közerkölcsiség ellen vala­mit találnának, arról elöljáróiknak jelentést tenné­nek, és ha, legyen az a városi tanács, vagy pe­dig a főkapitány, a jelentést alaposnak találná, meg fogná inteni a színházigazgatót, hogy a megrovótt helyeket megváltoztassa és másokkal cserélje fel; az illető igazgatónak egyébiránt joga lévén a belügyministernél orvoslást keresni, illetőleg az ügyet hozzá föllebbezni. Ismétlés esetéit birság alá esnék, vagy ha az ellenkezés tovább tartana, a megrovott színdarab egyenesen betiltatnék. Én nem állítom, hogy ezen módja a fel­ügyeletnek a legtökéletesebb ; (Egy hang a szélső balfelŐl: A legrosszabb!) szívesen hozzájárulok bármely máshoz, a mely ezélra vezet. Azt azon­ban, hogy semmi se történjék, részemről nem tartom megengedhetőnek. Nincs Európában or­szág, nincs nemzet, a melynek a színházakat, illetőleg a színházakban történő előadások er­kölcsiségét illetőleg törvényei ne lennének. Ma­gában Angliában létezik ily törvény, mégpedig, mely az előleges czenzurát rendeli el. Én nem előleges czenzurát, én utólagos felelősséget kí­vánok. A szabadság fogalmától a felelősség el­választhatatlan! A ki szabad akar lenni, kell, hogy kész legyen arra, hogy tetteiről számot adjon. Ha nem szabad a sajtó utján — pedig a sajtószabadság csakugyan mindnyájunk becses kincse — a közerkölcsiség ellen véteni, miért legyen szabad azt és a közönséget a színpadon botránkoztató módon megsérteni. Felelősség nél­küli szabadság önkényre vagy fejetlenségre ve­zet. Amerikában minden polgármesternek joga van az erkölcsiségbe ütköző színdarabokat a szín­padról letiltani, az ilyen müveket lefoglaltatni; tovább megyek, minden egyes színházlátogató­nak joga van ilyen esetben biró elé idéztetni a színházigazgatót. Pedig azt tartom, hogy vala­mint az angolok, az amerikaiak is tudják, mi a szabadság, — és nem gondolom, hogy érdekünk­ben állana rajtok e tekintetben túltenni és az erkölcstelenség szabadságát proklamálni. De legyen bár ugy, t. ház, hogy a fennálló törvények, hogy a meghozott szabályrendeletek, a melyek meghozatalára törvény értelmében volt és van a városi hatóságnak joga, nem elegendők arra, hogy a baj orvosoltassék, miért tartózkod­junk ez esetben attól, hogy külön törvény által gondoskodjunk az erkölcsiség megóvásáról. Ez szoros kötelességünk, mert az erkölcsiségnél a nemzetnek fontosabb érdeke nincsen. Panaszko­febrnár 16. 1882. dunk az erkölcsök hanyatlása miatt, ugy a köz­mint a magánéletben; és panaszaink, fájdalom, nem alap nélkül valók. Én nem állítom, t. ház, hogy a köz- és magánerkölcsök között mindenkor és mindenkire nézve szoros összefüggés létezik, de hogy az erkölcstelen, sikamlós, szeméremsértő olvasmá­nyok és az ilyen irányú szini előadások különö­sen az ifjúság erkölcsét megmételyezik, azt állí­tom bárki ellen és bármikor. (Igaz! Ugy van!) Vannak, a kik azt állítják, hogy 1848 előtt nemcsak a közerkölcsök — a mi iránt kétség sem forog fenn — hanem a magán, a házi er­kölcsök is tisztábbak, jobbak voltak, mint jelen­leg. (Halljuk!) Én nem bocsátkozom ezen kérdés­nek a fejtegetésébe, azonban azt igenis merem állítani, hogy 1848 előtt a fővárosi magyar kö­zönség nem tűrt volna meg a színpadon olyan darabokat, minők mai napság a népszínházban adatnak elő, (Igaz! Ugy van!) undorral utasította volna vissza. Többet mondok: (Halljuk!) a fő­városi közönség mai nap sem szenvedné meg ugyanazon darabokat a nemzeti színpadon (Igaz!) és pedig nem a műfaj különböző volta, hanem ama daraboknak sikamlós, erkölcstelen természete miatt. S vájjon a mi a kerepesi ut elején vesze­delmesnek látszik, meg legyen-e engedve a kere­pesi útnak köt epén? Vájjon azon közönség, mely a népszínházát látoga'ja, kevesebb figyelmet, kevesebb tiszteletet érdemel-e ugy a sziuház­igazgatóság, mint, hozzáteszem, a hatóság avagy a törvényhozás részéről annál, a mely a nemzeti színházba szokott járni? Vagy az erkölcstelenség megszűnik erkölcstelenség lenni, hogy ha más színpadon adatik elő? Imc, t. képviselőház, ezek azon okok, a melyek indítványom mellett szólnak. Midőn azt ezennel pártfogásukba ajánlom, engedjék meg, hogy egyszersmind hozandó határozatuknak kö­vetkezéseire figyelmesekké tegyem. Ha elvetik az indítványt, az illetők bátor­ságot fognak meríteni abból, hogy az eddigi irányt ne csak kövessék, (Ugy van!) hanem ha lehet, még fokozzák ; (Igaz !) mig ellenkező eset­ben a bajnak, a mely ellen mindnyájan panasz­kodunk, gátat fognak vetni. Az első esetben sú­lyos felelősséget vállalnak magukra úgy a jelen, mint az utókor előtt, mig a másodikban a sze­rető atyák, a gondos anyák áldása, az egész nemzet elismerése és az utókor hálája fogja kö­vetni tettüket. Válaszszanak! (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk!) Már más alkalommal és nem régen nyilatkozván ezen kérdésben, (Halljuk!) most ez alkalommal a lehető röviden kívánok szólani. Megjegyzem mindenek előtt, hogy ma nem

Next

/
Thumbnails
Contents