Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-55
országos ülés február 14. 1882. 33 nem történhetnék ez utón, tehát szabályreudeletileg intézkedjék. És miután itt közbeszólás történt, még azt is mondja, hogy bármi utón. Én a t. képviselő úrra magára bizom, hogy Ítélje meg, hogy vájjon egy alkotmányos törvényhozásnak tagja felszólíthatja-e az alkotmányos ministert arra, hogy ily nagyfontosságú ügyben szabályrendeletileg intézkedjék, a mint ő monda, bármi utón. {Helyeslés a tzélsö baloldalon.) Ha a ház előtt most egy tiszta lap állana, a melyre felírhatná az oktatás és nevelés ügyének egész alkotmányát és rendszerét, ez egy igen komoly munka volna, de még sem nagyon nehéz. Ha azon elv mondatnék ki: vegye kezébe a kormány és törvényhozás a nevelés és oktatásnak egész ügyét jogaival és kötelességeivel, ez egy oly nagy elv volna, a mely képes önmagát igazolni és melyet talán Magyarország speciális érdekei képesek volnának szintén igazolni. De a mi hátunk megett, t. ház, egy nagy történeti múlt áll, melyet figyelmen kivül nem hagyhatunk. Midőn 1868-bán a törvényhozás a népoktatásról szóló törvényt megalkotta, ezen történeti alapra állt. Ezen alapon indult meg és kimoudá azon nagy elvet, hogy nemcsak az /illámnak, nemcsak a hitfelekezeteknek, hanem a törvényhatóságoknak, községeknek, sőt egyeseknek is jogában, szabadságában áll iskolákat állítani, ha azok az iskolák a törvény által megszabott kellékeknek megfelelnek. Azért az én meggyőződésem szermt,akarva,nem akarva, nekünk a benyújtott középtanodai javaslattal szemben ezen állást kell elfoglalni és ha ezt foglaltuk el, akkor kénytelenek vagyunk megvallani, hogy nem könnyű munka vár ránk, mert itt oly tényekkel kell számolnunk, a melyekkel talán másutt már leszámoltak vagy talán nem is kellett leszámolni; és különösen azon sarkalatos országos törvényekkel és az ezeken kifejlett régi joggyakorlattal állunk szemben, amelyek az egyes felekezetek autonómiáját az alkotmányra nézve teljesen biztosítják. Ezen törvényeket egy forradalom avagy absolutismus igen könnyen eltörölheti, megszüntetheti, de azt hiszem, hogy egy alkotmányos törvényhozásnak ezen törvényeket mindenkor respectálni kell. Én igen jól tudom azt, hogy igen sokan a középtanodai törvényjavaslathoz nagy reményeket kötnek és azt is tudom, hogy a középtanodai oktatásnak nagy fontossága van az oktatás körében. De hogy meg fog-e a születendő törvény azon reményeknek felelni, az attól függ, ha vájjon képes lesz-e ez nagy és mélyreható reformokat előidézni? Mert ha csak a létező állapotokat fogja törvénybe iktatni, akkor bátran EÉPVH. EAPLO 1881 — 84. III. KÖTET. mondhatom, hogy ez a létező bajokat nem fogja orvosolni, a létező panaszokat nem fogja megszüntetni, {ügy van! a széh8 baloldalon.) Igen érezte ezt a t. minister ur is, midőn mondhatni, hogy épen a 11-ik órában, midőn már a törvény a ház asztalára letétetett és a közoktatási bizottság tárgyalása alatt állott, még akkor is összehívta a szakembereket, miként a bizottságban is indítványozta, hogy ugy az érdekelteket, mint a szakembereket hallgassa meg, mert nem szeretné, ha e törvényjavaslat, ugy a mint az benynjtatott, életbe léptettetnék. En tehát Lánczy t. képviselő úrral épen ellenkezőleg, kérem a t. minister urat, hogy maradjon ezen az utón és vegyen magának elegendő időt arra, hogy minden érdeket kellőleg megfontoljon, egys::ersmint hagyjon kellő időt a közoktatási bizottságnak arra, hogy érdekeket és nézeteket kellőleg megfontoljon: mert csak igy lehet meggyőződve arról, hogy a megszavazandó törvényjavaslat mind a hozzá kötött reményeknek, várakozásoknak meg fog felelni, mind pedig minden tekintetben mindenkire megnyugtató lehet. A t, minister ur, a miként Mocsáry barátom is mondta, ennek a pártnak szemrehányást tett tegnap, hogy épen ennek a pártnak kebeléből származott azon indítvány, a mely szeri üt a múlt országgyűlés második szakában a törvényhozás asztaláról a törvényjavaslat levétetett, Hát igaz, ezen párt kebeléből tétetett az indítvány és a ház többsége azt elfogadta. De hát miért tettük ezt ? Azért, mert meg voltunk győződve a t. minister ur szavainak nagy igazságáról, a melyet ezelőtt kevéssel mondott, hogy a középtanodákról szóló törvényjavaslat elfogadásával nem lehet sietni, mert az forrongásban, folytonos fejlődésben van és hogy most sem t irtja kellőleg megértnek a dolgot, mutatják azt a törvényjavaslat indokolásában azon szavai, hogy ezen törvényjavaslat múltkor azért vonatott vissza, mert a közoktat's kérdése nemcsak hazánkban, hanem Európa sokkal előrehaladottabb államaiban sincs kellőleg tisztásva úgyannyira, hogy a törvényhozó minden lépten-nyomon, még a kiindulásnál is elvi nehézségekbe fog ütközni, a melyeket nehéz megfejteni, sőt hazánkra nézve még nagyobbak e nehézségek. Igen, nekünk nemcsak azon elvi harczokkal kell megküzdeni, mely a humán és a reál-irány, a gymnasium és a reáliskola között vivatik, a mely harcz mindjárt akkor született, midőn a reáliskolák keletkeztek és szóta folytonosan nagyobb hullámokat vet nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is; de még e mellett, mint mondám, nekünk még más tényekkel is kell számolnunk. A másik tárgy, a mihez szólani akartam, '-.
