Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-69

ggg 69. országos ülés és ez a Rohonczy képviselő ur indítványa által napirendre került ügy. Én, mint előbb már mondottam, tartózkodom minden ítélet, minden vélemény kimondásától azon vádak meritumára nézve, melyeket a képviselő ur a házban felhozott. Csak az imént jeleztem azt az elvet, a mely e tekintetben engem vezérel. De nem érthetek egyet a Eohonczy t. képviselő ur által a házban felhozott vádakkal szemben azon eljárási módozattal, melyet Baross igen t. képviselőtársam határozati javaslat alakjában terjesztett elő a háznak, a melyet az igen t. ministerelnök ur felszólalásában is magáévá tett és a háznak elfogadásra ajánlott. Mindenekelőtt azonban vissza kell utasítanom azt a felfogást, melyet Baross igen t. képviselő ur az ellenzéknek magatartásáról és az ellenzéki képviselő uraknak általa talán nem egészen illetékesen ecsetelt lelkiismereti állapotáról beszédjében kifejezett. (Helyeslés balfelöl.) Az igen t- képviselő ur ugyanis beszédjében azt mondja: „Sokkal több oka van e pártnak — t. i. az övének — a felelősséggel és lelkiismerettel csinján bánni, mint azoknak, kik ellenzéki álláspontjuknál fogva a felelősséget semminemű törvényhozási ténynyel összekötni nem akarják és igy a lelkiismeret kérdésével sem igen bajlódnak." Midőn az igen t. képviselő ur egynéhány sorral előbb és egy néhány sorral később egész határoí:oítsággal visszautasítja azt a felfogást, mintha az ő pártja, a t. többség ebben, vagy ehhez hasonló ügyeknek inegbirálásában magát pártszempont által vezettetné, midőn ezt, mondom, egész határozottsággal visszautasítja, akkor jogával élt és akkor ezen visszautasítást tisztelettel fogadni tartoztunk. De azt hiszem, hogy jogán és annak határán túllépett, a mire ő helyzete által felhiva és velünk szemben feljogosítva nem volt, midőn hasonló feltevést az ellenzékre vagy annak bármely árnyalatára ráfogni méltóztatott. Mi t. ház, a mint azt Dessewffy t. barátom tegnap rövid, de igen praegnans szavakkal mondta, mi vagyunk azok a házban — értve az ellenzék valamennyi árnyalatát — kik a legszigorúbban őrizkedtünk minden oly lépéstől, mely annak még csak látszatát is viselné magán, mintha az ellenzék bármely árnyalata ezt az ügyet pártkérdésnek tekintené, vagy a politikai bizalom kérdésével hozza összeköttetésbe. Az ellenzéknek mindkét árnyalata -— ez a lapokból tudvalevő tény — az egész ügyet párthatározatainak köréből kizárta és az abban való szavazást világosan a párt minden tagjának egyéni meggyőződésére és lelkiismeretére bízta, (ügy van! balfelöl.) Ha történt valahol valami, a mi annak színezetét viselné — a mit én a t. képviselő ur határozott tagadásával szemben nem állíthatok — de a mi annak szinét viseli, mintha ezen kérdés is pártszempontból tárgyaltatnék, raárczius 2. 1882 csakis kizárólag a t. többség részéről történt, mely arról conferentiákat tartott és párthatározatokat hozott, (ügy van! a baloldalon.) Én ezen eljárás jogosultságát nem vitatom, azzal, mint a t. túloldal belügyeivel nem is foglalkozom; de tiltakozom az ellen, hogy azok, kik ily közel jártak oly eljárási módozatokhoz, melyek a pártszempontból való elintézés színezetével bírnak, hogy azok a pártszempontból és politikai bizalmatlanság szempontjából való felfogás vádját épen azokra hárítják, kik leggondosabban kerültek minden lépést, mely^ ezen hamis színhez csak közeledett volna is. (Élénk helyeslés balfelöl.) És mi, t. ház, igenis nagyon bíbelődünk a lelkiismeret kérdésével mindazon ügyekben, melyek a ház elintézése alá kerülnek. És tudjuk, hogy az ellenzéknek vannak speciális kötelességei, melyeket mindenkor a pillanatnyi taktikai előnyöknek föléje kell helyeznünk. Az ellenzéknek mindenekelőtt az a kötelessége, hogy a kormány ellen oly fegyvert soha fel ne használjon, mely ha esetleg árthat a kormánynak, de nagyobb ártalmára van az országnak. És mert az ellenzék indítványai érvényre nem igen szoktak emelkedni, de érvelései a közvéleményre hatással bírhatnak, az ellenzéknek második kötelessége az, hogy sohase gerjesszen oly aspirátiókat, oly vágyakat, ne ébresszen oly reményeket, kilátásba ne helyezzen oly teljesítéseket, melyeknek megyalósítbatásáról a legjobb hiszeműleg meggyőződve nincs. [Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mindenekelőtt minden ellenzéki képviselő kötelessége és én azt tartom szem előtt a magam részére mindenkor, hogy akárminő valószínűtlennek tartsam az általam képviselt iránynak többségre jutását, mindig csak ugy szavazzak, a mint szavaznék, ha tudnám, hogy nézetem a többség által el fog fogadtatni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház. az itt fenforgó kérdésben szerintem nincs ok és egyenesen hamis alapra fektetése a kérdésnek, ha meg akarjuk különböztetni a kormánypárti és ellenzéki képviselő kötelességét; oly ügyben, melyben a magyar ;kormánynak és ez által a magyar államnak becsülete van érdekelve, én szerintem leomlanak a pártokat elválasztó határok és kizárólag oly kötelességek érvényesülnek, melyek magából a helyzetből és annak objectiv következményeiből származnak és melyek ugyanazok minden képviselőre nézve, üljön bár a kormánypárt, vagy az ellenzék padjain. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez t. ház! meglehet helytelen, de ez világos és rideg szavakkal azon álláspont, melyen én a szóban forgó ügyre nézve állok. Már most ezen álláspontból ítélve meg a kérdést, vájjon hozzájárulhatok-e azon egys::eríí j mellőzési, napirendre való térési indítványhoz,