Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

320 60. országos ülés február 27. 1S82. Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! Tekintettel az időnek előrehaladt voltára, csak igen röviden és főleg azért szólok egy pár szót, mert egyfelől a vitát megindított képviselő ur engem egyenesen apostrophált; és másodszor azért, hogy ne mondassék, hogy ezen ügyben a kormány részéről felszólalás nem történt. Részletes nyilatkozatot, ha szükséges, fentartok magamnak egy következő napra. A mi először is az apostrophát illeti, mozogtam-e, nem-e, midőn a képviselő ur apostrophált, hogy „hiába mozgatom a fejemet, az ugy van", nem tudom, de ez még eddig sem képviselőnek, sem minísternek — tudtommal — megtiltva nem volt. (Derültség.) De hogy azon állítás, melynek incidenséből a képviselő ur megszólított, hogy t. i. azért kezdték felül a szabályozást, hogy a vállalkozók többet nyerjenek, mennyiben ugy van-e — akár ráztam a fejemet, akár nem — azt már most a t. ház számadatokkal felmutatva látja. (Helyeslés a jobboldalon. De nemcsak ennyiben jött nevem szóba, hanem a képviselő ur hivatkozott részben a történtekre és azért szabad legyen nekem is azokra hivatkozni. De mielőtt még ezt is tenném, meg kívánom jegyezni, hogy az én meggyőződésem szerint a t. báz ezen kérdésben helyesen határozni — pedig reményiem és bizom, helyesen fog határozni — nem foghat sem a vádló képviselő, sem a vádlott kívánsága alapján, banem egyes egyedül a tárgy mibenléte és a parlamentarismus érdekei szerint, (Ugy van! a jobboldalon.) Mert igen természetes, helyes, el is vártam, hogy a megtámadt képviselő ur ily váddal szemben a maga részéről szívesen fogadjon el minden vizsgálatot, de a felett, hogy van-e helye a vizsgálatnak, nem ő van hivatva ítélni. (Helyeslés a jobboldalon.) En, t. ház, igen jól tudom, vitattam is, el is ismertem mindig, hogy a képviselőháznak joga vau parlamenti bizottságot kiküldeni. De hogy egyéb részletekbe most ne menjek bele, mindenesetre arra, hogy ezen parlament bizottság kiküldetését, legalább angol példák szerint indokoltnak tartsa — szóról szóra akarok idézni, — két kellékre van szükség, az egyik az (olvassa): „Hogy ha olyan komoly a vád,mely,ha bebizonyíttatnék, a ház részéről roszalást vagy kárhoztatást vonhat maga után; a másik az. hogy nem egyes emberek gyanúsításából, vagy kétkedéséből származik-e, hanem olyau vád-e, mely nyugtalanítólag el van terjedve a közvéleményben?" (Közbeszólás a szélső baloldalról: Ez olyan!) Hát, t. ház, hogy a vád milyen természetű, arról nem szólok, de a vád természete, egyedüli oka a parlamenti vizsgálat elrendelésének nem lehet; mert ha minden oly természetű vádnak emelése, mely ha igaznak bizonyul, roszalást vonhat maga után, parlamenti vizsgálat elrendelésére vezethetne, akkor csakugyan nem volna senki egy perczig sem biztos s a parlament egész idejét vizsgálatokkal tölthetné el. De ott van a másik kellék, hogy annyira el van-e terjedve, hogy a közvélemény megnyugtatása szempontjából lehet kívánni a vizsgálat elrendelését. A mi már, t. ház, ezen mostani esetet illeti, hetek teltek el, mióta a felszólalás megtörtént; a képviselő ur maga beismeri, nem roszalólag mondom, hog)^ minden utat-módot felhasznált arra, hogy bizonylatokat szerezzen, nem hagyta aludni a dolgot egy perczig sem és most mégis maga panaszolja, hogy hiában hivatkozott a nemzeti szellemre: ez szemben az ő vádjával hallgatag maradt. Ily viszonyok közt tehát a vádaknak oly elterjedéséről, hogy azok nyugtalanítanák a közvéleményt, beszélni csakugyan nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De a t. képviselő ur hivatkozott angol példákra, hivatkoztam azokra akkor én is, ismerem azokat; azonban oly példát, mely ily esetekben olyan hatáskörű parlamenti bizottságot ajánlott volna, mint a képviselő ur mostani indítványa, nem tud felmutatni. A Trades Union elleni eljáráskor történt egy kivételes intézkedés 5 de hogy nem oly parlamenti bizottságról volt szó minőt ő proponál ma, mutatja az, hogy saját beismerése szerint is akkor egy királyi biztos és biztosság szerveztetett külön törvény által, mely biztosságnak feje a belügyi államtitkár volt. Hogy tehát ez nem azon parlamenti vizsgálat, melyről ő most itt beszélt, azt belátni igen könnyű. De mi volt akkor az eset? Az-e, hogy valaki egész általánosságban azt mondotta ki, hogy a munkásosztályban bűnök vannak, mert — hiszen a munkás-osztályról volt akkor szó — hogy vannak bűnök, a melyeket a kormány nem tud, vagy nem akar kideríteni, hogy tehát derítse ki egy parlamenti vizsgálat? Nem ; mert ott évek során át elkövetett, constatált nagy bűntényekről volt szó. Egy párt általánosítva meg is nevez^ hetek, melyeket kitudni a törvény rendes módja szerint nem lehetvén, alkottatott külön törvény, felruháztatott a kormány rendes körén túli hatalommal és még biztosíttatott az is, a mi Anglia újabb történetében hallatlan, hogy a feladó neve el fog hallgattatni és még ha azon feladó maga a büntetendő esetben részes és bűnös volna is, büntetlenül fog hagyatni. De minő esetek voltak azok ? Ismétlem: a munkás-osztályok összeállottak a munkabér és más föltételek felemelése végett; a munkások egy része kiegyezett a munkaadókkal, hajlandók voltak dolgozni, de a Trades Union emberei azt a munkást, a ki véget akart a strikenak vetni,