Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-66
316 66. országos ülés február 27. 18S2. Méltóztassék megengedni, hogy előadásomban ugyanazon sorrendet kövessem, melyet a képviselő ur követett. A mi legelőször azt a kérdést illeti, hogy micsoda kotrási munkák történtek a Tiszán: itt a kezemben van egy hivatalos kimutatás, mely a ministerium számvevősége által van aláírva és teljes hitelességgel bír. Ebből látható, hogy a ministerium fennállása óta, vagyis 1867 óta, micsoda kotrási munkák, mily szerződések alapján, mely átmetszésekben és mily árak mellett hajtattak végre. Ezen kimutatásból kitűnik, hogy 1867 óta a tiszai kotrások három különböző szerződés alapján kajtattak végre. Az egyik szerződés köttetett 1870-ben, ha jól tudom, február 17-dikén és a szerződés érvénye szólt 1870. április 10-dikétöl számítandó kilencz évre. A második szerződés köttetett 1879. február 23-ikán és szólott az 1879-ikévre, illetőleg a mennyiben a munkák befejezhetők nem lettek volna, 1880. szeptember haváig. Végre a harmadik szerződés 188l-re szólt. Több szerződés a ministerium által a tiszai kotrásokra nézve nem köttetett, a minthogy egyátalában meg kell jegyeznem azt is, hogy 1867 óta a magyar kormány állami költségen a Tiszán más munkálatokat nem végeztetett, ha csak állami munkáknak nem nevezzük azokat, melyek azon állami segélyből hajtattak végre, melyet a felső-szabolcsi és az alsó bodrogh-tiszai társulat 1.600,000 frt erejéig annak idején az államtól nvert. Nézzük már most a munka-eredmenyeket. Az 1878-iki év végéig, vagyis az első szerződés tartama alatt kiemeltetett 1.289,730 köbméter és ezért fizettetett összesen 1.605,401 frt, az átlagos ár tehát, a mibe egy köbméter kiemelése került, 1 frt 247* kr. volt. Az 1879-ik és 1880-ik évben, a második szerződésalapján kiemeltetett összesen 1.970,406 köbméter és fizettetett ezért összesen 1.808,233 frt, egy köbméter átlagos kiemelési ára tehát 91 8 Ao kr. Mig tehát az első szerződés szerint 1 frt 24 kr. volt az átlagos ár, addig a második szerződés szerint 91 kr. volt az átlagos ár. Végre a harmadik szerződés értelmében az 1880-ik évi árakból, 19% árleengedés történt és ennélfogva az átlagos ár 73 kr. volt. Az összes kikotrott mennyiséget kimutatni nem lehet, minthogy a munkálatok kiszámolása még nem történt meg, mert egyes átmetszésekben a munkák még folyamatban is vannak. Az első szerződés alapján tehát 1 frt24kr., a második szerződés szerint 91 kr., a harmadik szerződés szerint pedig 73 krba került átlagosan egy köbméter kiemelése. Azt mondta a képviselő ur, hogy azért vannak nagy ealamitások az alsó Tiszán, mert sokkal kényelmesebb volt a vállalkozóra nézve a felső átmetszések kikotrása, mint az alsóké. Erre nézve a hiteles adatok azt mutatják, hogy a felső átmetszéseken kotrás egyátalán csak a 70-es évek elején történt, az első szerződés alapján, mig 1878 óta a Csongrádon felüli átmetszéseknél kotrás egyátalán nem történt. Ezen felső átmetszéseken végzett munkák a következők: 1871-ben a 36. számú és 55. számú, 1873-ban a 40. számú, 1876-ban a 35 11 ' számú és 37. számú átmetszésben történt kotrási munka, 68,000 frt értékben. Vagyis 1.605,000 Írtból fordíttatott a Csongrádon felüli átmetszések kotrására összesen 68,000 frt. Tehát nem kotortattak a felső átmetszések sem azért, mert a vállalkozóra nézve kényelmesebb volt, sem más indokból, mert elenyésző csekély munka és pénz fordíttatott e czélra. S ha hiba volt az 1871. és 1873. években ezen átmetszéseket kotortatni, ugy nem voltam én a hibás, mert az 1871- és 1873-ban történt kotrásokra és arra, hol foganatosíttassanak, nekem semmi befolyásom nem volt. Ilyen hitelesek a képviselő ur adatai. {Halljuk!) 1877-től kezdve csupán az alsó Tiszán történtek kotrások. Hogy miként történt ezen munkák biztosítása, az iránt a múltkor már a t. közlekedési minister ur adott felvilágosítást a t. háznak. Én röviden csak ismételni akarom, hogy az első szerződés 1870-ben köttetett előzetes árlejtési tárgyalás alapján, melynek azonban kívánt eredménye nem lévén, alkudozások is voltak folyamatban és megköttetett azon szerződés egy consortiummal, melynek a szerződésben megnevezetteken kivül még más tagjai is voltak. Akár helyesen, akár helytelenül történt az eljárás, részem beone, dolgom vele nem volt. Köttetett pedig a szerződés olyformán, hogy nem csak a Tiszára és a Dunára, de az ország valamennyi folyóira kiterjedt. Hogy ezen terhes szerződéstől egyrészt meneküljön, másrészt, hogy azon pereket elkerülje, melyek azért szándékoltattak a consortium által a ministerium ellen isidittatni, mivel a Duna szabályozási munkák nem neki adattak át, kötötte meg Péchy minister ur í 879-ben a második szerződést, leszállítván igen tetemesen az árakat, mint előbb említettem, í frt 24 krról 91 krra. Végre a harmadik szerződés nyilvános ajánlati tárgyalás alapján köttetett és ezen ajánlati tárgyaláson a bécsi építő-társaság 18%, Luczenbacher 5%,, Deutsch 157o, Schaár Ede 18% árleengedést tett. És ha áll is az, hogy Schaár és Deutsch egy személy, mit én még ma sem tudok, azt csak nem fogja állítani a képviselő ur, hogy a bécsi építő-társaság és Luczenbacher egy személy Deutsehal és hogy tehát a verseny nem volt őszinte. Azt lehet erre mondani, hogy formailag
