Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

66. országos ülés február 27. 18S2. 313 legyen meggyőződve és küldjön ki bizottságot ? — Nem. Angliában küldettek ki parlamenti bizottságok, vizsgáltattak meg ügyek, de mielőtt azok kiküldettek volna, azok, kik a kiküldést indítványozták, rámutattak a bajokra és szolgál­tattak oly adatokat, melyeknek tudása mellett a parlament nem zárkózhatott el attól, hogy ki­küldje a vizsgáló bizottságot. Ha a parlamenti bizottságnak kiküldésére a magyar parlamentben elegendő volna egy egyszerű felszólalás, vagy egy, a kubikusokkal felvett jegyzőkönyv, akkor önérzetes ember a magyar állam szolgálatába nem állana. De én szolgálok a t. képviselő urnak más adatokkal is. Az a ministeri tanácsos, a ki annak idejében a baggerozási munkálatot vezette és a kinek véleménye alapján az ilyen ügyek­ben a ministeriam döntött és a ki ezen milliók felett disponált, Wolländo oly helyzetben hagyta családját halálakor, hogy az akkori mínister a rendelkezésére álló jutalékból annyit volt kény­telen az özvegynek és a gyermekeknek jut­tatni, hogy legalább egy pár napig tengődhesse­nek és a közlekedési ministerium főbb hivatal­nokai 50 írtjával gyűjtöttek össze bizonyos összeget, hogy a hátramaradt családot az inség ellen biztosítsák. No, t. ház, ott, a hol ezen ügyeknek közvetlen kezelője ilyen vagyoni viszo­nyok közt hagyja családját vissza, vesztegetésről szó nem lehet Midőn 10 évvel ezelőtt a képviselőházba jöttem, igen sokat beszéltek arról, hogy a kavicsozásnál minő visszaélések fordulnak elő és a közlekedési ministeriumra mutattak rá. Hallot­tam azt is, hogy azon osztály vezetője Metzner tanácsos, mint nagy vagyon birtokosa gyanusit­tatott. És t. ház, mintha csak azért, hogy a vád alaptalanságát igazolja, meghalt a tanácsos és a ház elnöke, az akkori közlekedési miiiister volt kénytelen a rendelkezésére álló jutalékokból bizo­nyos összeget a család fentartására utalványozni. Ott, t. ház, a hol a közvetlen kezelők ily vagyoni viszonyok közt vannak, csakugyan nem lehet ellenök vádat emelni. A t. képviselő ur azonban azt hiszi, hogy mindezeknek a véleménye öntsem ér, mert az államtitkár, átugorva az osztálytanácsosokon, a ministeri tanácsosokon, a folyammérnökségeken, a kezelő személyzeten, egyedül érintkezik és köti meg az üzleteket a vállalkozókkal. Nem t. ház, megvan a minist e­riumnak a maga ügyrendje, a mely szerint az ügyek kezeltetnek és a mely mellett a vissza­élésnek, ha elkövettetik egyik vagy másik közeg által, követtessék el az államtitkár, vagy alsóbb közeg által, mindegyiknél nyomának kell, hogy legyen. Én, t. ház, mindenkinek meggyőződését reepectálom, tiszteletben tudom tartam, de a meggyőződésnél van egy valami, a mi az én KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. meggyőződésem kimondásánál is bizonyos mér­tékben ennek kimondásától visszatart. Ha nekem az volna is meggyőződésem, hogy valaki visz­szaéléseket, hibákat követett el, ezen meggyő­ződésem kimondásától itt a t. házban még is tar­tózkodnám, mindaddig, a mig nem tudnék egy­szersmind oly bizonyítékokkal szolgálni, a me­lyek nem csak bennem, hanem másokban is ezen meggyőződést meg tudnák érlelni. Bármely jellemes, kitűnő ember legyen is valaki, bár­mely kétségbevonhatatlan becsületü legyen is, elfogadom, ha becsületszavára azt mondja : ő ezt és ezt tette, de arra sem nem kérem, sem nem fogadom el senkinek sem becsületszavát, hogy valaki gazember. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez megfordított állapot volna t. ház. Akkor arra, hogy megbélyegezzünk egyénekei, parlamenti tagokat, magas államhivatalnokokat, elég volna az, hogy egy pár ember becsületszavára állítsa azt : nekem meggyőződésem az, hogy ez fő­bűuös, ez gazember, ez csalt, ez lopott. Ily do­logra, t. ház, nem lehet becsületszót adni, de nem is lehet ilyet elfogadni. Azt mondja a t. képviselő ur és reá mutatott arra, hogy azért, mert meggyőződését kimondja, mert a bajt or­vosolni, kiirtani igyekszik és az iránt tesz ige­retet, hogy nagy szívósságot fog tanúsítani, azért a t. képviselő urnak nehéz a helyzete. No t. ház, jelenleg nem azt tapasztalom, hogy a t. képviselő urnak nehéz a helyzete, hanem azt, hogy nehéz a helyzete azoknak, a kik erős vádakat minden bizonyíték nélkül tartoznak vé­gig hallgatni itt e házban, hol el lehet mondsni valakinek becsületéről, el lehet mondani vala­kinek hivatalos működéséről, el lehet mondani valakinek egyéniségéről minden bizonyíték nél­kül oly dolgokat, melyek nemcsak az ő kezé­ből veszik ki kenyerét, hanem kiveszik azt egyszersmind családja kezéből is. Ezt, t. ház, senkinek e parlamentben, de senkinek ez ország­ban nincs joga tenni. Másokkal szemben, el­kezdve a koronás királytól, le az állam utolsó polgáráig mindenkinek egyetlen egy kötelessége az — és ebben nincs különbözet, t. ház — hogy any­nyira tartsa másnak jellemét, becsületét tisztelet­ben, mint a mennyire saját becsületét kivánja tisz­teletben tartatni másokkal. (Helyeslés jobb/elöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy parlamenti bizottságot akar kiküldetni, hogy kiderítse azt, hogy vájjon ártatlan-e azon vádlott, vagy bűnös. Ha a t. képvilelő ur parlamenti bizottság kiküldé­sét kéri, hát én kérdem a háznak tekintélyes jogász tagjaitól pártkülönbség nélkül : vájjon megvan-e lehetősége annak, hogy valaki ellen bíróságilag vizsgálatot indítsanak azon alapon, hogy valaki azt állítja, hogy az illető ezt vagy azt cselekedte? Mindaddig, mig bizonyos bizo­nyítékok, melyek alapján legalább vizsgálatot 40

Next

/
Thumbnails
Contents