Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

270 65. országos ülés február 25. 1882. volt, hogy a franczia-porosz háború legnagyobb ellensége, Thiers sem tagadta meg a franczia kormánytól a háború viselésére szükséges eszközöket. Ezzel szemben a tegnap felszólalt képviselő utalt arra, hogy Thiers nem szavazta meg a hadüzenetet. Én t. ház, nem is erről beszéltem. Azt természetesen nem lehet követelni egy ellenzéki férfiutói, hogy egy olyan háború megkezdéséhez, melyet nem helyesel, beleegyezését adja. De nem erről volt szó, hanem azon eszközökről, melyek a háború viteléhez szükségesek. És itt legyen szabad figyelmeztetnem a t. képviselő urat arra, hogy ugyanazon ülésben, mely a hadi kontingens megállapítása ügyében tartatott, épen Thiers volt az, a ki a legnagyobb kontingenst ajánlotta és pedig ajánlotta ezt azon indokolással: „Tudják-e, hogy Szadovánál miért győzött a porosz ? Azért mert Bécsben nem voltak készen a háborúra, Berlinben azonban készen voltak arra." A különbség a dologban csak az, hogy a mig Thiers ellensége volt nemcsak az akkori kormánynak, hanem a dynastiának is, addig a t. képviselő és pártja kijelentik, hogy ők csak a kormánynak ellenségei, de a dynastiának nem. Thiers azonban mindamellett megadta azon eszközöket, melyek az állam megvédésére szükségesek, a t. képviselő ur pedig nem adja meg azon eszközöket, melyek annak megvédésére szükségesek. És ezek után azt hiszem, hogyha kettőnk közöl valakinek joga volt Thiersre hivatkozni, ugy bizonyára nekem volt és nem neki. (Ugy van! á jobboldalon.) De visszatérve már most a különvéleményre, méltóztassék megengedni, hogy arra röviden a következőkben foglalhassam össze nézeteimet. (Halljuk!) A politikát, a mely bennünket Boszniába vezetett, két okból hibáztatta az igen t. ellenzék. Hibáztatta egyrészt azért, hogy az oly áldozatokat követel, a melyek mellett, mint állítják, lassankint elfogunk vérezni és ugyanakkor elfordítja tőlünk a keleti népek sympathiáját ugy, hogy ha eljön azon nap, melyre utalás történt, a melyen a keleti koloszszal szembe kell szállnunk, akkor mindazon népek ellenünk lesznek. A tévedés, t. báz, nézetem szerint abban van, hogy ezen okoskodás a népek sympathiájának eredetét és természetét nem veszi számba. A sympathia eredete az érdekközösségben rejlik és a mint ezen érdekek közössége változik, a szerint változnak a sympathiák is. És hogy ezen sympaíhiák változók, utalok arra, hogy a Duna és a Száva mentén fekvő tartományokban, régebben, midőn önálló magyar állam létezett, majd magyar, majd török sympathiák uralkodtak. Később, midőn a monarchiát kellett számba venniök, majd orosz, majd osztrák, sőt egyideig franczia sympathiák is uralkodtak és mondhatni, hogy mindazon államok, melyek a Duna és Száva mentén vannak, minél fejlettebbek lesznek, annyival több szállal fűződnek hozzánk és különösen a mai helyzetben — midőn megkötöttük azon különböző kereskedelmi szerződéseket, melyekről épen önök állították, hogy azon országoknak túlságosan kedveznek — a tarifának egy változtatása által többet használhatunk vagy árthatunk ezen országoknak, mint a távollevő Oroszország minden rubeleivel. Es hogy ezen politika, melyet eddig kapcsolatban a boszniai politikával, ezen országokkal szemben követtünk, csakugyan növelte a sympathiát ezen országokban irántunk, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Látszik! Halljuk! a jobboldalon) arra nézve bátor vagyok magukra az eseményekre hivatkozni. (Halljuk! a jobboldalon.) Senkisem fogja tagadhatni, hogy ma Romániában kevesebb sympathia van Oroszország iránt, mint azelőtt volt; és ellenkezőleg több a sympathia irántunk és a monarchia iránt, mint azelőtt volt. Hasonlóképen ott van Szerbia, hol azt hiszem, a mai kormányt nem fogják összehasonlítani a Risztics-féle kormányzattal és annak irányával. De merek hivatkozni magára Montenegróra is, melynek kormánya midenesetre más magatartást követ most, mint a minota keleti háborúban velünk szemben tanúsított. íEs ha itt méltóztatnak hivatkozni arra, hogy más a kormányok magatartása és más a nép érzelme, mely maradandó, mint különösen Szilágyi Dezső t. képviselő ur mondta, akkor legyen szabad nekem is azon distinctio módjára, melyet a hivatalos és nem hivatalos Oroszország között tesznek, egy megkülönböztetést tennem a nagy tömeg és azon körök között, melyeknek érzelme és nézete a követendő politika irányát meghatározza. Nem mondom, hogy a nagy tömeg Szerbiában már symphathisál velünk, de mégis állítom, hogy azon férfiak, kiknek nézete és felfogása a politikára nézve irányadó, igenis meg vannak győződve, hogy a csatlakozás és a solidantás Ausztria-Magyarországgal kedvezőbb rájuk nézve, mint az a politika, mely Oroszországgal kaczérkodik. Azt hiszem tehát, nem kell attól tartanunk, hogy ezen népek sympathiáit elvesztenők és őket ellenünk lázítanék, különösen ha elég óvatosak és erélyesek leszünk egyrészt ezen népek érdekeit előmozdítani, de ebben bizonyos határokat megtartunk és megmutatjuk nekik, hogy minden érdekeiket előmozdíjuk mindaddig, mig azok a magunk érdekével nem ellenkeznek. S hogy a politika ezen másik oldalát is bebizo-