Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
64 országos ülés február 24. 1882. 239 hitt fel, igyekezni fogok, kívánságának eleget [ ugyanaz marad, a mi ma volt. Az ülést betenni. I zárom. Holnap 10 órakor tartandó ülés napirendje j (Az ülés végződik d. u. 2 óra 15 perezkor.) —mit. • 1882. február hó 24-én. Péchy Tamás, később Szontagh Pál elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítés. A monarchia déli részén kitört lázadás elnyomására megszavazott 8 millió költségről szóló előterjesztés tárgyalása. Napirend megállapítása. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, gr. Szapáry Gyula, b. Kemény Gábor, Trefort Ágoston, Bedekovics Kálmán, Ordódy Pál és Szende Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Tibád Antal jegyző ur vezeti, a javaslatok mellett jelentkezőket Péchy Jenő, az azok ellen jelentkezőket Duka Ferencz jegyző urak fogják jegyezni. A múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesittetiri. Tibád Antal jegyző (olvassa af. hó 23-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése nincs. Bizottsági bejelentések nem levén, következik a napirend: Folytatólagos tárgyalása az állandó pénzügyi bizottság jelentésének, gróf Szapáry Gyula m. kir. pénzügyministernek előterjesztéséről, a monarchia déli részében és a megszállt területen kitört mozgalom elnyomására szükséges katonai intézkedések keresztülvitelére, a közösügyi bizottságok által megszavazott 8 millió forintnyi rendkívüli szükséglet tárgyában. Duka Ferencz jegyző: Mezei Ernő! (Nincs itt!) Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Eredetileg nem volt szándékom a t. házat fárasztani, figyelmét, türelmét ha csak egy perczig is igénybe venni, mindazonáltal azok után, mik bizonyos elvekre nézve e vita folyamában itt a házban mondattak, szükségét érzem annak, hogy állást foglaljak necsak az előttünk fekvő jelentés tárgyában, hanem kiváltképen a delegationális institutió dolgában. (Halljuk.') A t. ház emlékezni fog, hogy Baross Gábor t. képviselőtársam a maga álláspontjáról hozzászólott a delegátió keretéhez; ezzel szemben emlékezni fog a t. ház, hogy Eötvös Károly t. barátom e padokról a delegátiót mint oly bizottságot mutatta be, a mely semmivel sem külömb, mint akár a háznak könyvtári bizottsága. T. ház! Én sem az egyik, sem a másik nézetet nem osztom: én igenis elismerem, hogy a delegátió intézménye a törvényen alapszik, de a midőn ezt elismerem, egyszermind kinyilatkoztatom, mint leghatározottabb meggyőződésemet, hogy a delegátió intézménye noha törvényben is gyökeredzik, az alkotmány keretébe be nem vonható, be nem illeszthető intézmény. Az alkotmányos fogalomnak, még ha csak a parlamentáris praxist vesszük is, sarkalatos alapköve okvetlenül az, hogy a nemzet ügyeinek vezetésére nézve a souverainitást megosztjuk a törvényhozó testület és korona között. Mindazokra a szükségekre nézve kiváltképen, melyek a pénz- és véradót illetik, egy közbeszúrt bizottság határozatai erővel nem bírhatnak a nélkül, hogy a parlamentáris fogalom megingattassék, hogy ne mondjam meghamisittassék. Mert bocsánatot kérek, t. ház, Eötvös Károly t. barátom azt mondta, hogy ő a delegátió intézményében semmi egyebet nem lát, mint egy registráló és expediáló intézményt, mely bizonyos felsőbb hatalmi körök óhajtása szerint jár el. De t. ház, elismerem, hogy ez csakugyan ugy van és ezen intézménynek egészségtelen voltát, ezen intézménynek beillesztethetetlenségét az alkotmányosság fogalmába semmi sem mutatja oly világosan, oly fényesen, mint az a körülmény, hogy ezen registráló és expediáló intézmény viszont a törvényhozást magát registráló és iktató testületté törpíti le. Mert midőn itt az ország, a nemzet pénzéről és véréről van szó, akkor mi ugyan
