Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
18 54. országos ülés február 13. 18S2 olyan zsarnok ember vagyok, szeretek uralkodni, nem hallgatok mások tanácsára. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy én a tanügy terén — s ezzel talán saját érdemeimet devalválom — mindig meghallgattam mások nézetét s tanácsát, sőt még azt is mondják, hogy sok enquétet tartok. Az egyetem ügyeiben minden kérdésben megkérdeztem az egyetemet; de személyes ügyekre nézve, méltóztassanak elhinni, hogy ha mindig a mások tanácsát követtem volna, bizony igen sok hasznos dolog az egyetemnél most nem léteznék és a legjobb tanárok egy része nem volna ott. Nekem nincsen semmi érdekem a kinevezéseknél, én protektiót nem szeretek gyakorolni, nekem nincsenek embereim, a kiknek hivatalt kell juttatnom s azt bizton állíthatom, hogy egy testület, a melyben annyi mindenféle érdekek vannak, nem járhat el oly elfogulatlanul, mint én. Egyébiránt meg fogom kérdeni máskor is az egyetem tanácsát, de lesznek esetek, a melyekben nem fogom követni javaslatát. Ilyen eset volt Hantken esete is, midőn 12 tanár ellene s 11 mellette nyilatkozott; de találkoztak az egyetemi tanárokon kivül igen jeles szakférfiak, a kik azt állították, hogy Hanthen oly tudományos tekintély a paleontológia terén, hogy senki sincs, a ki Fele e téren concurrálhasson és ezért ki is neveztem. Es kineveztetése hasznára lesz a geológiai intézetnek és nem lesz kárára az egyetemnek. Csak agy pár szóval kívánok még Dobránszky képviselő ur beszédére refleetálni, bár felszólalása inkább a részletes vitánál lett volna helyén. Mondhatom, hogy akkor, midőn minisíerré lettem, a legmagasabb állásuakou kezdve le a legalsóbb osztályokig ostromoltak az atyák, különösen olyanok, kiknek fiai a jogi facultásra jártak, hogy tegyek valamit nem a tanítási, hanem a tanulási szabadság körül, mert hiszen a tanárok teljesítették kötelességüket, de a tanulók nem. Volt eset, hogy bár 150-en iratkoztak be, ezeknek egyik fele nem ment az előadásokra, hanem falura mentek mulatni, vadászni és a másik felének is csak tíz százaléka járt az előadásra. Ily körülmények közt nem volt más mód, miut behozni correctivumul a most divó vizsgálati rendszert. Ne hasonlítsuk magunkat mindig Németországgal össze, nálunk ily kényszer intézkedésekre szükség van; nálunk nem a tanítási szabadságról kell gondoskodni, mert az létezik és nincs semmi tekintetben korlátok közé szorítva, de a tanulási szabadságnak nincs sikere, ez iránt van sok alapos panasz. Németországban a viszonyok kedvezőbbek e tekintetben a mieink ellenében. Ott a fiatalok, ha tanéveiken nem tanultak, egyetemi tanéveik befejeztével neki adják magukat a farmiásnak, —• ami nálunk nem történik; és vannak ott ezen kivül még más vizsgák, melyek az egyetemi vizsgákat pótolják. És a tanszabadság ellen ott is igen sok panasz van. Orbán Balázs képviselő ur előadására is van egy észrevételem. (Halljuk!) Előadása egyrészt épen azon czímre vonatkozik, mely most szőnyegen van, a központi kiadásokra. A képviselő ur élesen megtámad eugem, hogy milyen nagy mérvben szaporítom a személyzetet. Én, t. képviselőház, midőn azon pár egyén részére fizetés megállapítását kértem, csak kötelességemet teljesítettem. A pénzügyi bizottság megvizsgálta az ügyet, és meggyőződött arról, hogy a létszámszaporitás épen a nyugdíj érdekében történik és a képviselő ur megtámad, hogy minő borzasztó tényt, minő hazaárulást követek el azzal, hogy az alapból veszem azok fizetését. Ugya r i kérem a t. képviselő urat, nézze meg, nem minden alap maga fedezi-e költségeit, még a jótékonysági intézetek is; azt hiszem, ez is fedezheti a magáét. (Helyeslés jobboldalon.) Kérem tehát a t. házat, hogy a központi kiadásokat megszavazni, a határozati javaslatokat pedig, melyekre nézve véleményemet volt szerencsém nyilvánítani, mellőzni méltóztassanak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslata. Duka Ferencz jegyző (ujabban olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát, melyet a következő képviselők irtak alá). „Irányi Dániel, Sembery István, Vidiiezkay József. Bódogh Albert, Geisz László, b. Prónay Gábor, Orbán Balázs, Imre József, Hegedűs Károly, Tors Kálmán, Ugron Gábor, Krisztinkovich Ede, Csanády Sándor, Isaák Dezső, Széll György, Berkes János, Szalay Imre, Kiss Albert, Sárközy Aurél, Kállay János, Farkas József, Tassy Béla, Lázár Ádám, Náray Imre, Kis Dániel, Hentaller Lajos, Földes Gyula, Duka Ferencz. Lánczy Gyula: T. ház! Mindenekelőtt ki kell kérnem a t. ház elnézését, hogy különben is gyenge, és elégtelen hangom huzamosb indispositio folytán még hasznavehetetlenebb és még ércztelenebbé vált. Én a pénzügyi bizottság jelentésének egyik pontjára kívánom kikend a t. ház figyelmét. Ha ezt most az átalános vitánál teszem s nem az illető czímnél, annak szolgáljon mentségéül a tárgy fontossága és azon körülmény, hogy ezen tárgygyal kapcsolatban közoktatásunk és közművelődésünknek még egykét kapcsolatos kérdésére akarok néhány futó észrevételt tenni. (Halljuk!) A nagyszebeni jogakadémia ezíménéi ezen passus foglaltatik: „Ezen jogakadémia költségvetésével kapcsolatban felmerült és constatálva lőn a bizottságban a jogakadémiáknak általában
