Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. orszígcs fll.'í nép sympaíhiáit meg fogjuk nyerni és rendet fogunk ott csinálni és így a mi positiónk erősödik. Ez a második csalódás; ugy járt a kormány, mint azon politikus, a ki minden pártnak tetszeni kívánván, mindenik elejtette, a sok szék közt a pad alá került. Ott a katholikusok tárt karokkal vártak, az osmánok némi retnénynyel nézték a dolgokat: csalódtak mindannyian és a helyett, hogy a nyugalom, a béke, az új rendszerrel való kibékülés lett volna az; eredmény, folytonos elégedetlenség, a külföldhöz való folytonos feliratok és végre a mai lázadás következeit. Az állíttatott, sőt most a delegatióban is állíttatott, hogy a külföld helyesli eljárásunkat, nem fog belekeveredni és ezen lázadás merőben localis: ez íme a harmadik csalódás. És én nem fektetek súlyt Skobeleff áldomás-beszédére; hanem itt egy angol államférfiú, Grladstonra hivatkozom, ő monda Hands off — takarodjatok ki a Balkán-félszigetről. Ezt nem egy magánember mondta, hanem egy államférfiú; és Oroszország részéről nem Skobeleff maga, hanem az egész orosz sajtó, kivéve egy-két hivatalos lapot, az egész közvélemény mind támogatja, erkölcsi és anyagi erővel támogatja a lázadást: tehát a külföld nem helyesli a foglalást, nem közömbös; a hivatalos Oroszország halgát, a valódi Oroszország pedig ellenünk működik. Azt mo:;dta egy nagytekintélyű államférfiú a delegatióban: „Nem kell ezen mozgalomnak oly nagy súlyt tulajdonítani sem katonai, sem politikai szempontból, hamar le fog az győzetni." Én az ellenkező meggyőződésben vagyok és merem állítani, hogy azon lázadás, ha legyőzetik, tízszer, húszszor és azután mindig meg fog újulni és meg fog újulni mindaddig, — még pedig a külföldi izgatások folytán — mig majd az orosz nagy hatalom egy oly szép napra virrad, melyben alkalmasnak találja berniünket megtámadni és azon faj és vallási rokonainak segítségével legyőzni. Az én állításom t. ház, a történtekből a történendökre vonatkozik és érvelésem a logica szabályai szerint praecis és helyes; mert amint diákosan szoktuk mondani: ab esse ad posse vaíet argumentum. A történelmet mindnyájan mint jeles tudományt dicsőítjük. Azt mondja róla^Cicero : „Ez az életnek mestere, ez az igazságoéK a szövétneke." Ebből kellene tanulni nemzetéknek, kormányoknak, de fájdalom, nem tanulnak. Ott van Olaszország, anyagilag tejjel mézzel dédelgette Ausztria, évtizeneken át, gyengéit kímélte, még a papírpénzt sem erőszakolta reá, nemzetiségét fentartotta az administratióban, anyagilag sokkal jobb helyzetbe állította, mint a milyenben van ma; később, miden ily jó móddal nem tudott véget vetni az elégedetlenségnek, drákói szigorral lépett fel, kérdem: egyik, vagy másik eszközzel képes volt e Olaszország sympathiáját,megnyerni? Képes volt-e megakadályozni azon nemzeti aspiratiókat, a melyek a kis gyermektől kezdve uőben, férfiban egyformán ki voltak fejlődve? Megtudta-e akadályozni az egyesült Olaszországot? Nem, nem tudta akadályozni; folytonos nyugtalanságok voltak mindaddig, mig a kedvező pillanat beállott, a melyben realisálhatták törekvéseiket. Es a történelem tanúsága, ebből kellene okulni nemzeteknek, kormányoknak. Fájdalom! nem teszik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk!) AI éttermeknek szemére vetették, hogy a bécai kongressüsou a nemzetiségi kérdést, mint a politikának egyik főfaktorát nem vette figyelembe, egészen elmellözte, pedig akkor még a nemzetiségi kérdés Európa legnagyobb részében szunynyadt. Kérdem: ha szemrehányásra méiíó azért, mert nem volt elég előrelátó; neui sokkal nagyobb hiba-e ma nem számolni a nemzetiségi kérdéssel, midőn ez mint a déli nap, ragyogó sugarait mindenfelé elterjeszti? Higyje meg a t. ház, higyje meg a többség, higyje meg a kormány, lelkemnek legbensőbb érzését fejezem ki, hogy nem fogják megnyugtatni ott azon fajokat, hacsak szabad fejlődést nem biztosítanak számukra, ha nemzetiségüknek önálló kifejlődést nem engednek, hanem fölöttük uralkodnak; holott ellenkezőleg, ha ebben őket mint a jó szomszéd istápolják, ha a déli apró szláv államoknak kifejlődéséi; I barátságos, méltányos kölcsönösség alapján elő! seffitik: akkor nem keli nekünk azt a hosszú j határt védelmeznünk, a mint nem kellett eddig, megleszünk nyugton mini a hegyen innen, mind a hegyen tál. (Eüemnortdásoh jobbfelBL.) Helyesen monda Helfy képviselő ur, hogy Oroszország addig fog ott lázadásokat szítani, terjeszteni, mig áz alkalmas időpont el nem érkezik és akkor ugy bánik el velünk, a mint elbánt Törökországgal századokon át, mig megérkezett az idő, midőn Xémetország pártfogása alatt a háborút megkezdhette és gyozelmeskedett. És ez ellen, mondom csak egy orvosság vau és ez az egy orvosság az: megnyerni azon népek bizalmát; megnyerjük pedig nem az által, hogy elfoglaljuk hazájukat, ha oda küldünk a nyakukra idegen tisztviselőket, ha rájuk octrojáljuk azon törvényeket és azon adózási rendszert, a mely adózási rendszer századok alatt fejlődött ki Ausztriában, h;mem megnyerjük az által, ha bebizonyítjuk nekik, ha meggyőzzük őket arról, hogy nem gátoljuk őket kifejlődésükben; (Helyeslés balftlöl) ha megszerezzük bizalmukat és jó szomszédokat csinálunk belőlük. Minden más politika meghiúsul. Tiz, húsz lázadást is legyőzhetünk ezen győzelmek nem fognak bennünket 28*