Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

63. országos ülés február 23. 1882 215 általam említett eljárás által a legnagyobb nemzetellenes eljárást, hogy ne mondjam hazaárulást követte el. Hogy érdemlett büntetését elkerülte, az egyedül az országgyűlés többsége gyengédségének tulajdonítható. Valójában, t. ház, szánandó, nyomorúságos, sőt kétségbeejtő helyzet az, melybe e hazát és e nemzetet az egymást felváltó közösügyes kormányok, különösen Tisza Kálmánnak nemzetellenes politikája sülyesztette, mert összevéve a világosi gyalázatos árulástól kezdve működő egymást felváltó kormányok eljárásait, nem okoztak e hazának, e nemzetnek annyi bajt, annyi kellemetlenséget, nem követtek el a nemzet ellen annyi bűnt, mint elkövetett maga Tisza Kálmán ministerelnök ur, a ki, ha nem említem is azt, miszerint politikai hitehagyottsága által [Derültség a jobboldalon) e haza területén egyidőre legalább meghonosította a nemzet testén rágódó rákfenét, a közöstlgyeket . . . Elnök: Már harmadszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy legyen szíves szavait kissé jobban megválogatni, mert higyje meg, hogy habár fájdalmasan esnék, kénytelen lennék tőle megvonni a szót. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt akarja ő! Derültség.) Csanády Sándor.- Elmerem mondani isten és ember előtt mindazt, a mi meggyőződésem. Nem akarhatom tehát, hogy megvonassék a szó tőlem, sőt épen azért nyilatkozom, hogy a mámoros álmaiban nyugvó nép ébredjen fel álmaiból. (Elénk derültség.) A ki az 1878-iki közösügyes kiegyezkedés által megfosztotta e nemzetet ezredéves, őseink vérével szerzett önállóságától, a ki miuisterkedése alatt alig tett egyebet, mint lábbal taposta a nemzet jogait, engedelmes többsége által folytonosan magasabbra emehe a már úgyis elviselhetienné vált adókat és újabb meg újabb adók behozatala által ez országot az anyagi megsemmisülés és tönk szélére juttatta, a ki hat évi ministersége alatt 500 millióval szaporította az államadósságokat, a ki az utolsó időben Bosznia és Herczegoviua elfoglaltatása által egy oly sebet ütött a nemzet testén, mely alig gyógyítható. Ha végig tekintünk, t. ház, a nemzetek történelmén, (hulljuk!) azon meggyőződésre jujutunk, miszerint alig van nemzet, alig van állam széles e világon, mely annyi dulásnak, pusztításnak, rablásnak lett volna kitéve, mint szegény hazánk, mert mint máskor is említettem már, dúlta hazánkat, pusztította nemzetünket tatár, török, muszka, osztrák, (ügy van! a szélsőbalon.) S ha vérző sebeket hagytak is hátra hazánk területéről való távozásukkor, a hazaszeretatben, az alkotmányossághoz hű ragaszkodásban egyesült nemzetnek sikerült a vérző sebeket behegeszteni. (Helyeslés a szélsőbalon.) De a sebek, melyeket a közösügyek és Tisza Kálmán ministerelnök ur nemzetellenes működése ütöttek a nemzet testén, alig gyógyíthatók, (ügy van! a szélsőbalon.) Én t. képviselőház, a legnagyobb szerencsétlenségnek, a legnagyobb csapásnak tartom hazámra, nemzetemre nézve Bosznia és Herczegoviua elfoglalását, gyógyíthatlan sebnek a nemzet testén és mert ilyennek tartom, kell hogy a gyógyíthatlan seb kimetszessck a nemzet testéből. Ez az oka annak, hogy én nem fogadom el a tárgyalás alatt levő előterjesztést s a keleti hadjárat költségeinek fedezésére egyetlenegy garast sem szavazok meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem szavazok meg igenis azért, mert nem akarom, hogy a keleti hadjárat folytattassék, nem akarom, hogy a nemzet vére és vagyona még továbbra is pocsékoltassék idegen érdekben ; (Helyeslés a szélsőbalon) nekem a legforróbb óhajtásom, hogy Boszniából és Herczegovinából vonassanak ki csapataink, leforróbb óhajtásom, hogy e két tartomány bocsáttassék vissza a török fenhatóság alá s a török kormány hivassák fel, hogy csapataival vonuljon be e két tartomány területére, foglaljon el minden olyan állomásokat, melyek szükségesek arra nézve, hogy mégis tarthassa ezen tartományokban fenhatótágát. Ha a török katonaság is megtette kötelességét, akkor vonuljanak vissza ezredeink testvéreik körébe, karjaink közé. Nem fogadom el az előterjesztést. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Mihálovics Károly: T. ház! Midőn felszólalok pártolólag, figyelmeztetem t. képviselőtársaimat, kik talán azt gondolják, hogy horvátországi politikai nagy enuntiatiót fognak hallani, csalatkoznak, mert előre mondom, hogy nem. Én csupán egyéni nézetemet mondom ki. Kötelességemnek tartom az igen t. kormányt némely dolgokra figyelmeztetni, a mi talán nem titok, de talán az igen t. kormány figyelmét elkerülte, vagy talán nem is juott tudomására, — arra majd bátor leszek reflektálni, ha az administratióról fogok szólani, — de lehetetlen fel nem szólalni már azért sem, mert jó idő óta igen sokat hallom emlegetni a szláv politikát és annak káros voltáról és arról, hogy a szláv elem oly veszélyes, hogy szlávellenes politikát kell űznünk. Nem tehetek róla, de én is szláv vagyok. Kötelességemnek tartom kimondani és bebizonyítani, hogy a szláv elem még sem oly veszedelmes, a mint előadatott és egyelőre kijelentem, hogy ennek alapján előterjesztést elfogadom és sajnálom, hogy a t. delegatió mindjárt fontolóra nem vette, hogy az összeg korántsem lesz elég, hogy a dolgon keresztül estünk volna, hogy tudhatnók, mennyibe fog e lázadás lecsillapítása kerülni, mert az az egy mód, hogy onnan menjünk ki, még se lenne tanácsos, miután annyi áldozatot