Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-61

61. országos ülés február 21. 1882. 189 a nemzet akaratát csak ezen az utou tudta érvényesíteni, ma már elmúlt. Ma sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb módja van, csakhogy természetesen nem egyedül a képzelődésben élő külső többség, de törvényhozási többség is kell hozzá. Meg lehet a törvényt lerontani akaró határozat nélkül is buktatni a kormányt, mely nem megfelelően jár el a törvénynyel vagy a képviselőház többségének nézetével, a nélkül, hogy azon szerinte is olyan drasticus eszközhöz, melyhez egyébiránt évek óta mindig hozzányúlt, folyamodni kellene. (Mozgás a szélső' baloldalon.) A másik az, hogy a képviselő ur alaptalanul támadta meg annak jogosultságát, hogy én, midőn ő az irományok beterjesztését követelte, ez ellen felszólaltam. Engedelmet kérek, ez is olyan theoria, milyet sehol a világon nem hallottam és a melyet nem követnek sehol. Hiszen épen, ha irományoknak a ház asztalára való letétele követeltetik, a ministernek nemcsak joga, de kötelessége indokolni és megmondani, lehetőnek, szükségesnek és helyesnek tartja-e vagy nem. Azért a ház többsége az ő bölcsesége szerint határoz. (Derültség a baloldalon.) Lehet ez valakinek nevetséges, de csak annak, a kinek a parlamenterismusról fogalma nincs. Mert mig paríamentarismus lesz, a többség fog határozni s nem a kisebbség. Ez sajnos, de igaz. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ezeket megjegyezve, szabad legyen a törvényesség szempontjáról szólnom. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem vitatja, hogy a berlini szerződés megsértése nélkül lehetett-e ott az njonczozási rendeletet kiadni, de azt vitatja, hogyha kiadatott, ahhoz a két törvényhozásnak hozzájárulnia kellett. Én, t. ház, azt hiszem — és itt már hivatkozhatom auctoritásra, a berlini szerződés végrehajtása körül közelről és távolról érdekelt hatalmakra, — hogy az iránt, hogy a berlini szerződés alapján az occupatio és administratio lefolyásaként el lehetett rendelni az ujonczozást jelen alakjában, senkinek kételye nem volt; de igenis, ha akarja a képviselő ur, túlmenés lett volna a berlini szerződésben adott meghatalmazáson, ha ezen az administratio szempontjából igazolt intézkedés a két törvényhozás fóruma tárgyalása elé hozatik. ez lett volna a berlini szerződés stipulatióival ellenkező ténykedés, ez magában elég ok is volt arra, hogy ezt a lépést tenni nem lehetett ! A képviselő ur azt mondja, hogy hiába, ez kiegészítő része a véderőnek, ez másképen nem is képzelhető. Nem képzelhető, ha ott 30—40,000 ember lesz, hogy az Boszniában maradjon minden esetre. (Halljuk!) T. ház! Mindenesetre meg kívánom jegyezni először azt, hogy ma még újonczozás ott nem történt, csakis rendelet Yan kiadva az újonczozásra, másodszor 30—40,000 embernek fegyver alá szólításáról nem volt s nincs szó; harmadszor — s ez, a mi szerintem a dolog lényegére tartozik — hogy az én meggyőződésem szerint is, a mely perczben azon ott kisebb vagy nagyobb számban felállított haderő a magyar-osztrák monarchia közös hadseregének szerves kiegészítő részévé szándékoltatik tétetni, vagy a mely perczben azon haderő kisebb vagy nagyobb csapatának a monarchia bármelyik állama határai közé behozatala czéloztatik, azon perczben igenis már a törvényhozásoknak előleges jóváhagyása, rendelkezése kívántatik. (Helyeslés.) De mindaddig, mig ez nem czéloztatik, mig ott a szükséges tekintély megőrzése végett az újonczozási kötelezettség kimondása s az ottani viszonyokhoz alkalmazva, csekély mérvben érvényesítése czéloztatik, addig azt mondani, hogy megsértettük a védtörvényt, az alaposságnak még csak látszatával sem lehet, Ép ugy nem lehet mondani, hogy a boszniai administratióról szóló törvényt megsértettük, mindaddig, mig az ottani újonczok fentartására pénzt a monarchia két államától nem kérünk. Nem sértettük meg, mert csak röviden érintem, máskor ki volt fejtve, hogy a mit a vámjövedelmekről mond a t. képviselő ur, egyáltalában nem áll. Ki volt fejtve, hogy a vámjövedelmek Bosznia-Herczegovinában nagyobbak voltak a török időkben, mint a mennyi azon tartományoknak most kiadatik; de ki volt fejtve azon egyszerű körülmény is, hogy egy területnek vámjövedelme, ha ez nem külön teriilet, hanem egy nagyobb vámterületnek külön részecskéje, nem az azon terület lakói által fizetett vámjövedelem, mely az ő határaikon befolyt, hanem igenis az, mely az ottani fogyasztásnak megfelel. Hisz ha ez nem igy volna, ha csakis a saját határain befolyt vámjövedelem volna az, a mi az illetőknek jár, akkor Magyarország messze maradna attól, hogy az összes vámjövedelem 30%-jét kapja, pedig igen sokán még ezt is kevesebbnek tartják, mint a mi a magyar kincstárt ä vámból illeti. Megígértem, t. ház, hogy rövid leszek. Rövid is leszek és ha elfelejtek valamit, majd visszatérek reá. Most megkívánom jegyezni azt, hogy a t. képviselő urnak kár a magyar kormány irányában, mely ellen fellépni teljes joga van, oly kíméletesnek lenni, hogy bűnrészesül állítja oda és a közös ministerium irányában akarja a ház határozatának súlyát első sorban éreztetni. Mindaddig, mig e helyen leszek és leszünk, teljes érzetével és tudatával birunk annak, hogyha azok után, mik a közös ministerium által történnek, e helyen maradunk, a felelősséget is egyformán fogjuk viselni; nem