Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

12 54. országos ülés febrnár 13. 1882. A mi pedig a be nem vett, mindamellett keresztyén vallású egyéneket és a felekezetnélkülieket illeti, azok egyenesen törvényen kivül állanak, azoknak házasságai érvénytelenek, az ezekből született gyermekek törvénytelenek, s ők maguk, daczára annak, hogy előbbi lelkészeik szolgálatát nem veszik igénybe, törvény által köteleztetnek, hogy azoknak fentartásához járuljanak. Ide számítandók a nazarénusok, baptisták és mindazok, kik valamely határozott vallásfelekezethez nem csatlakoztak. Valahányszor a nazarénusokról szólani alkalmam volt, mindannyiszor kijelentettem, hogy azoknak azon hitágazatát, mely szerint fegyvert viselni vonakodnak, határozottan nem pártolhatom, mert azt tartom, hogy a vallási meggyőződés a polgári kötelességek teljesítése alól senkit fel nem menthet. De a baptisták és mindazok, kik valamely meghatározott felekezethez nem tartoznak, azonban az ország törvényeit tiszteletben tartják s teljesítik, ily szigorú, ily mostoha bánásmódot valóban nem érdemelnek. Magok a nazarénusok is kell, hogy végre megtudják, mily feltételek alatt gyakorolhatják szabadon vallásukat. Ez uraim, a tényleges helyzet vallás dolgában ; hogy pedig ez nem vallásszabadság, azt, ngy hiszem, szükségtelen bizonyítani, valamint szükségtelen bizonyítani azt, hogy ezen sajnos állapotnak törvény utján, a vallásszabadság behozatala által megváltoztatása égető és elhalaszthatatlan szükség (ügy van! a szélső baloldalon.) Avagy kell-e, szükséges-e bizonyítanom, hogy a vallásszabadság az embernek veleszületett joga, a melytől őt megfosztani nem szabad? Avagy kell-e, szükséges-e említenem, hogy a vallásszabadságot minden polgárosodott nemzet, mihelyt a középkor homályából kibontakozott, alaptörvényei közé iktatta? Avagy kell-e. szükséges-e arra figyelmeztetnem önöket, uraim, hogy ott, a hol a vallásszabadság létezik, a vallásos érzelem bensőbb és elevenebb, mint másutt és hogy ugyanott, ugy a közművelődési mint a jótékonysági intézetek sokkal számosabbak, mint bármely más országban, hol a vallásszabadság még nem létezik? Avagy kell-e szükséges-e a 19-ik század vége felé arra figyelmeztetnem önöket, a felvilágosodott férfiakat és azon nemzet képviselőit, mely már századokkal ezelőtt véres harczokat küzdött a vallásszabadságért, — hogy a mit apáink maguknak kivívtak és a mit mi magunk számára megtartani, biztosítani el vagyunk határozva, azt többi polgártársainktól és felebarátainktól igazságtalanság nélkül meg nem tagadhatjuk? (Felkiáltások: Igaz!) Avagy kevésbé igazságszeretők legyünk-e mi, mint voltak ősapáink, kevésbé szabadelvű legyen-e azon párt, mely szabadelvűnek nevezi magát, mint volt az, a mely nem viselte e czímet? (ügy van! a szélső halon.) Mert már 1869-ben az akkori képviselőház egyhangúlag elfogadta ugy a vallásszabadság, mint a polgári házasság elvét, utasítván az akkori vallás- és közoktatási ministert, hogy ez iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő. Es a minister ur előde, boldogult b. Eötvös József, mégis felelt ebbeli kötelességének. A ház — fájdalom — nem tárgyalta az általa benyújtott törvényjavaslatot. A következő országgyűlésen azonban Deák Ferencznek hatalmas felszólalása következtében, a ki szintén az általános vallásszabadság és a kötelező polgári házasság mellett nyilatkozott, egy bizottságot küldött ki a képviselőház, a mely e végből javaslatokat készítsen. A javaslatok elkészültek, de tárgyaltatásuk újra elmaradt. Azóta pedig ezen ügy, daczára a gyakori sürgetésnek, ismételve és ismételve elodáztatott. Legyen szabad reménylenem, hogy a mostani országgyűlés jóvá fogja tenni, a mit elődei elmulasztottak. Ellenségeink untalan azzal vádolnak, hogy elmaradt, félig barbár nemzet vagyunk és azt vetik szemünkre, hogy csak magunk jogait és magunk érdekeit tekintjük és biztosítjuk, a másokéit ellenben elnyomjuk, másoknak igazságot szolgáltatni vonakodnak. Mutassák meg uraim, a vallásszabadság kimondása által is, hogy ezen vádak alaptalanok! Meglehet, t. ház, hogy nehéz napok, a megpróbáltatás napjai várnak reánk, midőn a hazának minden fiára, fiainak hazaszeretetére, odaadására, áldozatkészségére és lelkesedésére lesz szüksége és midőn a nyugot és közép-európai népek rokonszenve, talán igen becses támaszul fog szolgálni. Igyekezzünk uraim ezen érzelmeket előre biztosítani magunk számára oly cselekedetek által, melyeket érdekelt polgártársainknak elismerése és hálája s a szabad nemzetek rokonszenve, barátsága, nagyrabecsülése bizonyosan követni fog. Ezen czél előmozdítása végett arra kérem a t. házat, méltóztassék határozatilag kimondani: hogy a vallás- és közoktatási minister utasittatik, miszerint a vallás tökéletes szabadsága tárgyában törvényjavaslatot terjesszen elő. (Helyeslés.) Zsigmondy Vilmos: T. ház! Nem volt szándékom a szőnyegen lévő költségvetési vitában felszólalni, miután a költségvetést mind általánosságban, mind részleteiben megszavazom. Ha mégis teszem, teszem azért, mert szó nélkül nem hagyhatom Herman Ottó t. képviselőtársam azon állításait, melyeket a szombati ülésben tartott beszédjében egyik legújabb időben kinevezett egyetemi tanár ellen tett; értem Hantken Miksa tanárt, a ki legújabb időben a palaeontologia tanszékére kineveztetett. 0 meg nem nevezte ugyan, de részemről minden tétovázás nélkül teszem, miután, ha végig nézek hazánk illető szakférfiain, meggyőződésem szerint nálánál kitü-