Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

58 országos filés febrnár 17. 1882. 109 az indokolást tekinti, hanem azon elvet, mely az indítványban kifejezést talál. (Helyeslés a báloldalon.) A t. képviselő ur arról is beszélt, hogy nem ellenzi azt sem, hogy hátulról irják föl azt. Ez a hátairól kifejezés bennem sajátságos gondolatokat idéz fel s eszembe juttatja azt, a mit a múltkor egyik képviselőtársam mondott, hogy a képviselő ur társai háborúban csak a hátukat szeretik mutatni és hogy a háborúban mindig csak a hátukat látták még a régibb időben is. Ezt mutatja az is, hogy nem gondol vele, hogy ha hátul festik is rá a czímtáblát, mint a gyávaság bélyegét. {Derültség.) Elnök: Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, de ez egy kissé talán mégis erős volt. {Helyeslés.) Szalay Imre: A t. képviselő ur szabadságellenesnek nevezte indítványomat. No, szabadságot a képviselő úrtól nem kérek, mert a mint az erdélyi képviselő urak többször kifejtették, a szász urak, a hol többségben vannak, valóságos zsarnokságot követnek el a magyarokon. De, t. ház, hol van nyoma a szabadságellenességnek, a mikor megengedtetik a czégtábla kirakata, csakhogy valami adó alá vonatik. A képviselő ur tovább menve gunyoros beszédében, azt mondja, hogy a republikánusokat a fele adó alól fel kellene menteni. Hát én erre csak azt mondom, hogy én pedig azokat. a kik loyalitásukat oly nagyon fitogtatják, mint a szász urak, a kik különben 1848/49-ben szükségesnek tartották a muszkák behívását, még csak arra sem érdemesíteném, hogy őket még adóemeléssel is mintegy megbüntessék. A legszebb, hogy Steinaeker ur, a ki mellesleg megjegyezve, az iparosoknak egyik sokat emlegetett vezér-schwindlere ........... {Zaj. Mozgás.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy egymás iránt tekintettel kell lenni. Szalay Imre: Csupán azon indokból mondom, mert a képviselő ur engemet, mint a műborgyártás egyik védőjét állította oda, pedig én voltam az, ki a műborászok ellen a leghatározottabban küzdöttem. És ő volt épen az, ki, a mikor én a határozati javaslatot beadtam a műborgyártás ellen, határozottan ellene nyilatkozott valamennyi iparkamarával egyetemben ; és ő akar most engemet gúny tárgyául odaállítni, mintha én a müborgyártást pártolnám. És az is eredeti, hogy t. képviselőtársam ugy gerálja magát, mintha ő, nem tudom, micsoda született szász volna, pedig, a mint hallom, nem onnan a szász földről való, nem is a hammelni pat- ; kányfogó hozta ide, hanem Debreczen tözs- \ gyökeres magyar fészekből vándorolt Szász- 1 országba. Mert ott nem tudott volna semminemű proselitákat szerezni és nem tűnt volna fel semmikép, tehát kellett neki oly nátiót felkeresni, a hol feltűnjön. És még egyet tartok szükségesnek vele szemben megmondani, miután ő azt említette, hogy én felszólítottam őt határozati javaslatom aláirására. Hát kár volt neki felnem hozni azt is, hogy én vele szemben azon ajánlatot tettem, hogy elviszem őt is és még négy társát saját választókerületem egyik oly falujába, mely egészen sváb falu. Én megengedem nekik, hogy ők mind az öten beszéljenek, én csak öt perczig fogok beszélni. De mi lesz a következése? Azt a hátukon fogják találni. {Nagy derültség.) Azt vetették ellenére határozati javaslatomnak^ hogy ez a municipium dolga és nem szükséges. Ennem engedhetem meg azt, mert a municipium jogkörébe tartozónak nem tartom, mert ha végig gondolnák, mi történhetne. Hisz akkor épen ezen t. képviselőtársaim, a szászok, indítványoznák egy oly municipiumban, a hol ők többségben vannak, hogy minden magyar felirat 100 forinttal rovassék meg, ezt pedig nem tartanám osztó igazságnak. Mert Budapest Magyarország fővárosa, a melyre az ország milliókat áldozott; ott igenis felléphet az országgyűlés, de egyes helyeken nem tartom a magam részéről helyesnek. (Helyeslés a baloldalon.) Nem is hittem, hogy a t. minister ur költségvetésétől ezen indítványom által elvonom a figyelmet és avval, megvallom nagyon rósz szolgálatot tettem pártomnak és az ellenzéknek, mert ezen mellékes incidens folytán a t. minister ur, mint a német mondja, „mit heiler Haut" menekült. Szükségesnek tartom, miután felszólaltam, egynémely dolgot épen a péazügymiuisteri költségvetésre nézve felhozni. (Halljuk!) Én azt akarom határozottan kifejezni, hogy én azon költségvetést, melyet a pénztigyminister ur elénk terjesztett, el nem fogadhatom: nem fogadhatom pedig el azért, mert ugy látszik, meggyökeredzik a t. minister uraknál azon gondolat, hogy elvnek ne mondjam, hogy az állam csak arra való, hogy folytonosan jogokat szorítson meg és kötelességeket terjeszszen ki, a mi általában magára az országra nézve káros, hát még a mi helyzetünknél fogva, melyben Ausztriával szemben állunk, a lehető legrosszabb, mert azon híres vegyész Liebig szavai szerint, ha a „talajból folytonosan csak merítünk s annak sohasem adjuk vissza az elvont erőt, az előbb-utóbb végkép kimerül". —Magyarország így jár, ha a pénzügyimnister ur s az őt támogató többség Magyarországból az adócsavarnak minden nemével folytonosan kiszivattyúzza a pénzt, hogy Ausztriának adja, a honnan többé vissza nem foly. Mindezeknél fogva én nem fogadhatom el a költségvetést, hanem kérem a t. házat, hogy