Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

S7 erssáso 1 ^\ó> iaiBür 14. 1S82. 39 Ez a 7 millió frtnyi emelkedés azonban nem nevezhető adófokozásnak. 1875-óta az adóemelések, hozzá számítva a pótadóból eredő 7 millió forintot, összesen 18 millió frtot tesznek, ide számítva a 9 millió hétszáz­ezer forintot tevő jövedelmi pótadót De a többi, t. i. a 12 millió frt oly jövedelmeket képviselnek, melyek a gazdasági viszonyok fejlődéséből ered­nek." (Helyeslés a jobboldalon.) Turgonyi Lajos: Halljuk! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ha egy kis türelemmel lesz a képviselő ur, mind­járt meg fogja hallani. Az egyenes adóknál nem lehet oly nagy a fluctuátió, minthogy ezen adók­nak tárgyai és azok tételei nem változtak. De mégis volt több neme az egyenes adóknak, a melyeknél a jövedelem 1875. óta 1 millió 300,000 forinttal emelkedett. Nevezetesen a nyil­vános számadásra kötelezett vállalatok adója s a tőke kamat adó. így a fogyasztási adók, az újakat bele nem számítva, adóemelés nélkül 3 millió 600,000 forinttal emelkedtek a saját fejlődésük utján. így van a bélyeg- és a jog­illetékek jövedelme, mely 1 millióval emelkedett. A dohánymonopoliumból 5 millió forinttal több a nettó jövedelem; a sójövedelem tiszta szaporu­lata szintén 1 millió forintot tesz, a posta jöve­delem szaporulata pedig 600,000 forintot. Tény az, hogy ezen szaporulatok összesen 12 millió 500,000 forint több jövedelmet eredményeztek. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, egy oly ország, a melyben a jövedelmek oly mértékben szapo­rodnak ésfjmely átlátja annak a szükségét, hogy az adóemelést is kell alkalmazni a hol lehet, az ilyen ország érdemes azon bizalomra, melyben mindenfelől részesül. (Ügy van 1 , a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) A t. kép­viselő ur felemlítette az általam is felhozott eonversiót s azt monda, hogy ez esetben a pénz­ügyminister csak kötelességét teljesítette, mert nem tett mást, mint tenne minden privát ember akkor, ha a pénzviszonyok javulnak és olcsóbb kamatlábra redueálhatja tartozásait. (Halljuk!) Csakhogy ehhez, t. képviselőház, az európai pénz­tőkének bizalma is kellett és kellett még az is. hogy az állampapírok értéke növekedjék és pedig nagyobb mértékben, mint más államoknál, olyan­ban t. i., hogy azon külömbség, mely a mi papír­jaink és a szomszéd állam papírjai közt volt és eddig 16%-et tett, redueáltassék 4%-re, és hogy az effectivösszeg után ne 7 vagy több, hanem 5Ys%-re kapjunk pénzt. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindez szükséges volt ahhoz, hogy a rente con­versió létre jöjjön. Szükséges volt az európai pénzpiaca bizalma a mi életerőnkben, jövőnkben és fejlődési képességünkben, mindenesetre több bizalom, mint a mennyiben a t. képviselő ur ezek iránt viseltetik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, azzal, hogy most már annyira jutottunk pénzügyeinkkel, még a munka távol van attól, hogy be legyen fejezve. A munkát megkezdettük és most vagyunk azon az utón, hogy könnyebben vihetjük tovább, (ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem elég részletes jövedelem szaporításokat életbe léptetni, hogy egyszerre kell a deficitet megszüntetni. (Ellentmondás a baloldalon.) Igenis azt mondotta a t. képviselő ur, hogy apró jövedelmi emelések nem elégségesek és^ ez körül­belől ugyanaz. (Ügy van! jobbfelöl.) En is azt mondom, hogy, ha ez lehetséges volna, a pénz­ügyministerre volna ez legjobb. De t. ház! Ne­künk a jövedelmek fokozásánál minden esetre figyelnünk kell az ország gaz dasági viszonyaira és igy ma az országot ért sok csapás után, túlságos nagy adóemelésekkel előállani, felfogá­som szerint, nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De mégis ezeti ezél felé vezet, ha aprán­kint, fokozatosan igyekezünk az arányt kiadá­saink és bevételeink közt helyreállítani, de ezen ezél felé törekedni kell ezentúl is úgy, mint töre­kedtünk eddig. Ezek azok, t. ház, a miket Somssich Pál t. képviselő ur beszédjére nézve elmondani köte­ségemnek tartottam. Most méltóztassanak meg­engedni, hogy áttérjek a múlt ülésben hallott másik beszédre, Eötvös Károly t. képviselő ur beszédjére. (Halljuk!) A t. képviselő ur, midőn felszólalt és ele­mezte államháztartásunk hiányát elkezdte 49 mil­liónál, azután feiliczitálta magát 50- 55 millióra és végül eljutott egészen 60 millióig. Igazán kár volt, hogy a matató már két óra felé járt, külön­ben megérhettük volna, hogy a t. képviselő ur tovább is igy halad ; s valóban azzal az alapos­sággal haladhatott volna tovább is. (Élénk derült­ség és tetszet a jobboldalon.) Ha meg akarjuk állapítani a deficzit nagy­ságát, tisztában kell lennünk mindenek előtt azzal. hogy tulajdonképen mit értünk ezen kifejezés alatt. Azt akarjuk-e megmondani, hogy rendes államháztartásunkban, rendes bevételeink és ki­adásaink közt mi a hiány; vagy azt akarjuk-e mon­dani, hogy mi azon összeg, melyet saját jövedel­meinkből nem fedezhetünk akár beruházás, akár folyó-kiadás legyen az; vagy pedig azt akarjuk-e kifejezni, hogy mi az ezen szükséglet fedezésére felveendő kölcsön névértéke? Tisztában kell tehát lennünk, hogy ezen három közül, melyikkel aka­runk foglalkozni. Ha a másodikról van szó, t, i. hogy mi azon összeg, melyet 1882-ben az ország saját jövedelmeiből nem fedezhetünk és akár beruhá­zásokra, akár rendes szükségleteink fedezésére

Next

/
Thumbnails
Contents