Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

52 #rszágo» filés febrcár 10. 1882 377 gét, hogy a maga körében preventív intézménye- . ket létesíthessen. A társadalom igyekezett preven­tív intézményeket létesítem, felállította a dolog­házakat, hogy az elzüllött existentiák, kik ma kérésre nyújtják kezeiket, de holnap lopnak, rabolnak, azokban rendőrileg elhelyezést nyerje­nek. És ha nézem a kihágásokról szóló törvény­nek azon szakaszait különösen, a melyek ezen körülményről intézkednek, azt kérdem, hogy vájjon azon szakasz alkotásánál, a mely arról szól, akik a munkakereseti kedvet vagy akaratot kimutatni nem képesek, 8 napi fogsággal vagy esetről esetre 1 havi fogsággal büntettessenek, vájjon nem lehetett volna beilleszteni ezen sza­kaszba azt „vagy a hol dolgozó házak vannak, oda küldessenek". És ezzel meg lett volna mentve Magyarországnak egy szép, nemes, igen humánus intézménye, a mely ma a törvény életbeléptetésé vei bezárva van, bezárva van Budapesten, bezárva van Eger városában és mi történt ezen bezárással? Bizonyosan tudomására van az igazságügyminis­ter urnak, hogy ezen törvény életbeléptetésével Budapesten a dolgozó házban másfél száz ilyen csavargó, tehát, hogy ugy mondjam, jövendő bünösjelölt foglalt helyet és a mint a törvény életbe lépett, természetes a társadalomnak ezen sajátszerű részét ki kellett bocsátani. Az igazság­ügyminister ur maga is bizonyára megdöbbent a fölött, hogy ezen elzüllött egyének kibocsátásával nem marad más hátra, mint rögtön a rendőri bör­tönökbe, vagy államfogházakba helyezni őket. Ez tény, mert ma már azon egyének, a kik azelőtt a dolgozó házban voltak elhelyezve, legnagyobb részben az államfogházakban találtatnak és pedig már nem többé mint csavargók, koldulók, munka­kerülők, hanem mint tolvajok, zsiványok, rablók, mert azóta oda jutottak, a hol az igazságszolgálta­tásnak őket méltólag fogságra kellett kárhoztatni. En t. ház, indítványt ez érdemben ez aiKaíommai nem akarok tenni, de igenis óhajtottam a t. ház­nak és a t. kormánynak becses figyelmébe aján­lani ez ügyet annál is inkább, mert valóban szo­morú látvány lesz a társadalomban, hogy ha a.?. emberek, kik az ilyen humánus intézmények irányában figyelemmel viseltetnek, látni fogják, hogy a társadalom egyes alkotásai, melyeknek czélszerüségét és a közönségre üdvös voltát meg­tagadni nem lehet, mint enyésznek el és látni fogják, hogy a legjobb alkotások mint porlanak el, valóban jövőre még egyéb ilyen társadalmi jótékony intézetek létrehozására való kedv is meg fog szűnni, mert nem tudják az illetők, hogy mikor fog hozatni egy törvény, a mely azután az ő alkotásuk nemes gyümölcsét köny­nyelműen semmivé teszi és azokat könnyelműen szétzúzza, ugy mint ezen törvény könnyelműen, és fájdalommal kell kimondani, a minister ur által egész figyelmetlenül zúzta szét azon huma­KÉPYH. NAPLÓ. 1881 — 84. II. KÖTET. nus intézményeket, a melyek érdekében részint a múltban buzgó alapítók, részint a jelenben buz­gón fáradozó emberbarátok annyi éjét és napot tettek össze. Felhívom tehát a t. ház figyelmét arra, hogy itt Budapesten a dologházban körülbelül 140—Í50 csavargó, kóborló, a társadalomnak elzüllött elemei nyertek alkalmazást, részint hogy ottan, ha még lehet, megmentessenek a társadalomnak, részint azért, hogy legalább a társadalomnak külső része az ily veszélyes és a bűn utján járó egyénektől megmentessék. Fe!­hivom a t. házat és a kormányt, terjessze ki figyelmét ezen intézményre és ha lehet, találja módját, hogy ezen intézetek ajtai ne maradjanak zárva. Soká késni nem lehet vele, mert a zárt ajtók hamar berozsdásodnak és ha egyszer rozs­dát fogtak, többé ezt ki nem nyitja senki. De a t. kormányhoz azon kérést ás kérdést is vagyok bátor intézni, hogy vájjon tanulmá­nyozta-e ezen társadalmi intézmény ügyét? haj­landó-e. intézkedést tenni arra, hogy ezen meglevő intézmények eredeti rendeltetésüknek visszaadassanak, ugy, hogy a törvénynek oly módosítása történjék, melynek folytán azok hasz­nálható állapotba tétessenek. Hogy ezen intéz­mény fenmaradjon, azt én részemről egy rövid novellával könnyen elérhetőnek tartom és ugy gondolom, hogy a t. minister ur is el fogja is­merni ennek fontosságát; ha pedig netán azon felfogás uralkodnék a t. kormánynál, miszerint van meg idő e bajon segíteni, figyelmeztetem, hogy nincs sok idő, mert mondom, az ajtók be­vannak zárva és ha egyszer rozsdát fognak, azokat többé kinyitni nem lehet. Ajánlom kéré­semet a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök : Indítvány nem tétetvén, következik az első tétel. Tibád Antal jegyző (olvassa): 1. rovat. Dlavai fegyintézetnél 109,705 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa]: 2. rovat. Márianostrai fegyintézetnél 42,405 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 3. rovat. Munkácsi fegyintézetnél 85,105 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 4. rovat Szamosujvári fegyintézetnél 104,300 frt. Elnök : Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 5. rovat. Lipótvari fegyintézetnél 124,246 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 6. rovat. Nagyenyedi fegyintézetnél 23,425 frt. Elnök: Megszavaztatik. 48

Next

/
Thumbnails
Contents