Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-52
g74 ! "*~ TSKÄS-OS 51 és gálom magamnak, sem irodalmilag, sem szóval ezt nem is követeltem. Annyit azonban minden pennaforgató és Írástudó ember tud, hogy én is a magyar jogirodalomnak egyik szerény munkása vagyok. Több nem vagyok semmi. A mi már most az idézetet illeti, azt a t képviselő ur alkalmasint elfelejtette megmondani, hogy azt a bírálatot mikor mondtam. (Felkiáltások a szélsőbalon: 1816-ban!) 1874-ben a „Jogtudományi Közlöny "-ben jelent meg és azt később a „Jogtudományi Közlöny" mint külön lenyomatot közrebocsátotta, hogy mikor, nem tudom, de a „Jogtudományi Közlöny "-ben 1874-ben jelent meg. No hát a képviselő ur gyönyörűségére elmondhatom, hogy 1875-ig mindig a personalunio eszméjét valló pártnak egyik harczosa voltam és az úgynevezett balközép párthoz tartoztam, de sohasem tartoztam a szélső balhoz. {Zaj a szélső baloldalon.) A szélső bal már létezett akkor, mikor a balközép fennállott és én a szélső balhoz sohasem tartoztam. A balközépiprogramm felfogását közjogi meggyőződésemből kifolyólag, midőn a büntető törvénykönyvet bíráltam, átvittem azon bírálatba is azon elvet, a melyet a balközép vallott és én is magaménak vallottam. Csanády Sándor (közbeszól) t Hitehagyott! (Altalános derültség). Kőrössy Sándor: Ezen szempontból irtam akkor azokat, a miket irtam. De kérdem t. ház, vájjon csak magam voltam-e,aki akkor 1875-ben belátta, (Derültség a szélső balfelöl) hogy ha azon az utón, melyen akkor haladtunk, tovább megyünk, akkor ez az ország elvész, örvénybe sülyed? Beláttam, hogy ha a közjogi harczot tovább folytatjuk, akkor Magyarország belszervez étét ki nem építhetvén, összeomlik. (Egy hang a. szélső haloldalon: íuití) Én tehát elveimet, a melyeket akkor vallottam, soha fel nem adtam sehol. (Egy hang a szélső baloldalon: Csak szegre akasztotta ! Derültség.) Azt kérdeztem magamtól, okos és eszélyes ember-é az, (Derültség a szélső baloldalon. Éljenzés a jobboldalon) a ki egy bizonyos czél felé törekedvén, látja, hogy az ut, melyen halad örvénybe, gödörbe vezet és merev következetességből belemegy a gödörbe? Vagy az-e az eszélyes ember, a ki észrevéve, hogy az ut hova vezet, igy szól: „Visszatérek. Megkerülöm." (Derültség a szélső baloldalon.) Tartoztam ennek kijelentésével a t. képviselőháznak, tartoztam önmagamnak, tartoztam választóimnak, kik előtt nyíltan elmondottam ezt és a kik engem ennek elmondása után küldöttek ide, (Éljenzés jobb/elöl) tehát választóim e tényekkel nézeteimet jóváhagyták. (Helyeslés jobbfeló'l. Mozgás a szélső balon.) Még egy pont van, hol a képviselő ur sza- I febrnár 10. 1882. vaimat félremagyarázta, állítván, hogy azt mondottam volna, hogy a monarchia másik fele nem engedi azt, hogy a hadbiróságokat eltöröljük és nem engedi, hogy szabad tetszésünk szerint rendelkezzünk a hadbiróságok, vagy katonai törvénykezés tárgyában. Én ezt nem igy mondottam t. ház, hanem azt hoztam fel, hogy miután a hadsereg közös, a logikai következetesség szerint még külön nem rendelkezhetünk vele, hanem azon másik féllel, melynek a közös hadsereghez épen oly joga van, mint nekünk. Ha tehát mégis egyoldalulag ragaszkodnánk büntető törvényünkhöz, akkor a huszárokra más törvény lenne, a vasas németekre ismét más.^ Ez a hadsereg közösségét ketté választaná. Én igy mondtam és igy értettem szavaimat, s azt hiszem, hogy mindenki meg van győződve, hogy mig a hadsereg közös, addig a monarchia egyik fele sem oldhatja meg egyoldalulag e kérdést s nem hozhat olyan törvényt, mely az egész hadsereget kötelezze, csupán a két törvényhozás egyértelműleg oldhatja meg e kérdést. (Helyeslés jobbf elől.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a mely metamorphosison keresztül mentem, az nem az utolsó s ő majd akkor fog foglalkozni bővebben beszédemmel. Meglehet, hogy nem az utolsó s e tekintetben olyan tekintélyre hivatkozom, kit önök is elismernek. Kossuth Lajos azt mondta: „A politika az exigentiák tudománya." Ha tehát a körülmények olyanok lesznek, hogy hazám jólétére és függetlenségére más ut lesz szükséges, mint a melyet ma követek s más is lehető lesz, akkor meglehet, egy másik metamorphosison megyek keresztül. De mig azt látom, hogy ha ezt ma tenném, hazám kivívott önállását s alkotmányát veszélyeztetném, nem birok bátorsággal hazámat a bizonyos veszélynek neki vinni (Helyeslés jobbf elől) s maradok azon utón, melyen járok, mert azt hiszem, hogy ez utón Magyarországot fel fogjuk építeni s akkor Magyarország nem volt, hanem lesz. Nem fakarok szólni a jogakadémiák bezárásáról s kár hogy a t. képviselő ur beszédemnek csak személyi részével foglalkozott, nem a tárgyival, mert a tárgyiból tudtam volna megítélni, hogy valóban ismeri-e azon nagy küzdelmet, azon különféle rendszereket, melyek az igazságügyi politika terén a külföldi irodalomban léteznek. Akkor, ha erről meggyőződtem volna, azt hinném, hogy a tisztelt minister urnak oka van bezárni az akadémiákat. De mig azt nem látom, hogy minden értelmes polgára a hazának tisztában van az igazságügyi politika elveivel, addig a jogakadémiákat fentartani óhajtom, mert azokban meglehet tanulni a jog- és államtudományi ismereteket. (Tetszés a jobboldalon.) Elnök: Én vártam, hogy a t. képviselő ur a királyi törvényszékekhez és járásbíróságokhoz
