Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

52. országos ülés febrnár 10. ISS2. 361 volt sürgősebb kívánsága, mint halomra dönteni mindent. Nem mondom helytelenül, de talán mégis nem eléggé meggondolva történt ez, mert azon zavarok, a melyek ezen lépésünk folytán keletkeztek, ma is észlelhetők. E zavarok azok, a melyekből ki kell jutnunk és hogy ezekből kivezettessünk, erre fordítja a ministeríum, a kormány és a ház minden tevékenységét, és idejét (Helyeslés jobbfelöl.) Önök azt mondják: (Halljuk! Halljuk!) akkor volt polgári törvénykönyv, ma nincs. Ma vannak töredékek; vannak imitt amott maradványok, a melyek, habár a múlt kor szülöttei is, mégis szükségesek, mert rá vagyunk utalva, hogy használjuk. Ezen bizonytalanság oka annak, hogy Ítéleteink egymástól annyira eltérők, egymásnak gyakran ellentmondók. Vannak törvényeink, melyeket kénytelenek voltunk megtartani, de csak töredékeikben, melyeket átvettünk az osztrákoktól. Hiszen a birtokbiróságot, a telekkönyvi intézményt másként hogyan tartották volna fenn önök, pedig szükséges volt azokat fentartani? Ezen törvények nem állanak összhangban egyéb törvényes intézményeinkkel. Ebből zavarok keletkeznek. Hosszú ideig nem volt kereskedelmi törvényünk, a mely megfelelt volna az igényeknek. Mit tettünk? Évek munkáját szenteltük arra, hogy kereskedelmi törvényt alkossunk. Ismét évek munkája kellett arra, hogy a kereskedelmi eljárást, a mely a mai korba nem illett, olyanná tegyük, hogy ma egy vagy másfél hónap multával a legbonyolultabb kereskedelmi ügyek is elintéztessenek. Hát édes istenem, mindez egy nap munkája volt? Azok, kik szemrehányást tesznek azért, hogy e munkák nem gyorsíttatnak inkább, nem ismerik a helyzetet és a munkák terhes voltát.(Elénk helyeslés jobbfelöl.) Felhozatott, hogy a biró discretiójára van bízva ez országban az egyén élete, vagyona és becsülete, íme megalkottatott hosszú éveken keresztül, az illetőknek óriási önfeláldozásával a büntető törvénykönyv; egy büntető törvénykönyv, melyre büszkék vagyunk Európával szemben, mert azon magaslaton áll, melyet bármely ország szívesen vallana magáénak. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Igen könnyű azt mondani, hogy ennek a törvénynek hibái vannak, de fényoldalait önök nem fogják felemlíteni, mikor arról van szó. ki létesítette ezen törvényt. (Tetszés jobbfelöl.) Tehát segítve van a személy-biztonságon, az élet- és becsület-biztonságon. Vájjon csekély munka-e ez ? Intézkedés történt, hogy az alsóbb néposztályok csekélyebb ügyei gyorsan intéztessenek el és ime most előáll egyik t. képviselőtársam és azt mondja: 20 frtig itél a falusi biró, 20—50-ig a bagatell biró, azontúl a KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. II. KÖTET. kereskedelmi bíró, azontúl nem tudom telekkönyvi, dologi, váltóbiró és felszámol itt még egy rakás bíróságot. T. képviselőtársamat bátor vagyok figyelmeztetni egy körülményre. Mennél tovább fog fejlődni hazánkban is a cultura, mennél inkább fognak kifejlődni hazánkban az egyes jogviszonyok, a tudomány minél előbbre fog haladni egyes szakaiban, annál több bíróságra lesz szükség, ha^ megakarunk felelni a jogkeresők igényeinek. És a ki a kereskedelmi bíróságot esetleg a katonai, vagy a telekkönyvi bíróságot a falusi biróra akarná bizni, tisztelem a gusztusát, de nem osztozom benne. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen említettem, eszményi állapotokról senki sem beszél nálunk. Elismerem, vannak hiányok, melyeket pótolni kell, hézagok, melyeket ki kell egészíteni. De uraim, épen ez útban, e törekvésben támadják meg önök a kormányt, önök, kik nem tehetnek egyéb szemrehányást neki, mint azt, hogy egyszerre nem történik meg minden. Az egymásutánban önöknek íehetue joguk megtámadni és vádolni a kormányt, ha helytelen politikája van, ha az igazságügyi politika nem felel meg a viszonyok követelményeinek. De mutassanak önök egyetlen egy tételt, mutassanak egyetlenegy intézkedést, a hol az igazságügyi politika paralizálta volaa saját munkásságát, a hol az összhang nem létezett volna egy és más intézkedés közt, a hol talán az egyik törvény elidálta volna a másikat, vagy paralisálta volna hatásában. Ha önök ily intézkedést képesek felmutatni, igenis akkor önöknek lesz igazuk. De mig harmóniában, Összhangban működik a kormány, addig nincs igazuk, midőn az igazságügyi politikát vádolják. Önök vádolhatják talán lassúsággal, ha a nehézségeket nem veszik számításba, melyekkel meg kell küzdeni; vádolhatják talán érzékhiánynyal, ha nem ismerik az apró nehézségeket, melyekbe ütközik minden egyes lépés és melyek az érzéket, bárminő kifejlett legyen is, képesek megpótolui működésében. Önök hivatkozhatnak egy és más intézkedésnek elhallgatott vagy nyílt elítélésére — édes istenem, hisz ez mind könnyű dolog. Sokkal könnyebb vádolni, gyanúsítani, mint védelmezni; kivált akkor, ha azon vádakért az ember nem kénytelen oda állani, hogy jobban csinálja. Győzzék meg önök az országot arról, hogy önök jobban fogják csinálni és legyenek meggyőződve, oda fogják önöket ültetni azon helyekre. De addig, mig önök erre nem képesek, addig méltóztassék megbocsátani, — .... (Egy hang a szélső balon : Hogyan jutott az előadó azon pártra f Németh Albert: Hát hogy jutott oda a tisztelt colléga ur? Busbach Péter: . . . utóvégre én nem 46