Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-52
358 52, sr&zágos ülés február 10, 1882. tik abban, hogy a vallásfelekezetek ügyeit soha , ^em fogom könnyelműen az országház, az ország színe elé hozni. (Tetszés a szélső baloldalon.) De, mélyen t. képviselőház, áttérek ezek után röviden a t. igazságügyminister ur szives megjegyzéseire. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az igen t. minister ur azon kezdte, hogy összebasonlításaimat bizonyos mértékig kifogásolta, azt állította, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak , a mennyiben pl. a francziaországi igazságszolgáltatás költségeiből én 21 milliót kií'eledrem és így azon állításom, hogy Francziaországban az igazságügy olcsóbb lenne, tulajdonkép nem is való. Bocsánatot kérek mélyen t. igazságügyminister ur, én a 21 milliót nem feledtem ki, mert a francziaországi budget szerint az nem az igazságügynél, hanem a belügyi íárczánál kezeltetik. De attól eltekintve, t. ház, hajlandó vagyok a 21 milliót a 35 millió frankhoz hozzáadni és akkor kijön 56 millió frank. Méltóztassanak jól megjegyezni, hogy frank. Ezt elfeledte az igazságügyminister ur hangsúlyozni. Tehát 56 millió frankba kerül Francziaországban az igazságszolgáltatás, még ha ezt hozzávesszük is. És ba méltóztatnak az 56 millió frankot 36 millió lakos közt felosztani, még mindig azt tartom, kedvezőbb lesz az arány, mintha 11 millió forintot meghaladó összeget 13 millió lakos közt kell felosztani. De lett volna oly szives a t. igazságügyroinister ur és felelt volna az összehasonlításnak főrészére, arra t i., bogy Francziaország hány bíróságot tart fenn ezen igazságügyi budgetből és hányat Magyarország. Ezt azonban a t. igazságügyminister ur szorgalmasan kerülte. Azt is mondta a t. minister ur, hogy Ausztriában a centralis igazgatás, minthogy ott decentralisatio van és így bizonyos összeg a főtörvényszékekre is esik, némi csekély összeggel mégis magasabb, mint nálunk. De t. ház, én nem állítottam azt, bogy Magj'arországon drágább az igazságszolgáltatás, mint Ausztriában, sőt világosan kiszámítottam, hogy a raig ott a budgetből 94 kr., nálunk csak 82 krajczár esik fejenkint. De hát volna azután azon valami csodálkozni való, ha 20 milliót tevő budgetből a centrális igazgatásra egy pár forinttal több jutna, mint nálunk a 11 millióból ? Nagyon természetes, hogy a 20 milliónyi budget mellett a centrális igazgatás létszáma kell, hogy nagyobb legyen és ennélfogva nagyon természetes, hogy a költségvei esnek is nagyobbnak kell lenni. De a t. igazságügyminister ur megfordította a számot és azt mondotta, hogy ott a 9 íőtörvényszéknéí öszszesen sincs annyi biró, mint nálunk a királyi táblánál. Megengedem. De hát a t. minister ur elfelejtette volna, hogy Ausztriában nemcsak törvényszékek vaunak, hanem 844 járásbíróság is van, holott nálunk csak 373 járásbíróság van? Vagy talán azt lenne szives állítani, hogy kevesebb biró van a 844 járásbíróságnál, mint a 373-nál? Én ezt alig merem elhinni. A t. igazságügyminister ur igyekezett azon állításomat is megczáfolni, hogy a vidéki törvényszéki elnököket systematice mellőzi az előléptésben és erre vonatkozólag ezt mondja: „Az elnöki állás már magában véve oly díszes és önálló, hogy igen sok elnök előléptetést nem is kér és nem is kivan, ha pedig kérik és kívánják, hogy ezt tekintetbe nem venném, azt a tények ozáfolják meg. Hiszen újabban a királyi táblához a n.-szebeni, a íugosi, a zala-egerszegi, a temesvári e's egyéb törvényszékek elnöke lett előterjesztésemre kinevezve." Ha a t. igazságügyminister ur idézetével és állításával, satyrát akart mondani, akkor ez nagyon sikerült. Miért? Hát, t. ház, előléptetés az, ha egy vidéki törvényszék elnöke, ki a királyi táblai biró rangfokozatában áll, akként léptettetik elő, hogy a királyi táblához eszközölt kinevezésnél a rangsorozatbau ő lesz a legutolsó biró ? Azt hiszem, hogy valóban nem csoda, ha ezen vidéki törvényszéki elnököknek nincsen ilyen nemes ambitiójuk. hogy ily előléptetés után vágyódnának. A t. igazságügyminister ur az általam felhozott példák valódiságát beismerte; de a menynyiben netalán kételye lenne az iránt, hogy a budapesti bíróságnál csakugyan fordult elő eset, midőn a vizsgálat 8—10 évig tartott, erre nézve vannak aktáink s ha méltóztatnak parancsolni, ezeket is le fogom tenni a ház asztalára. De igyekezett a t. igazságügyminister ur a legfőbb ítélőszék elnökének általam idézett bucsúzóját oly színben feltüntetni, a minőben azt feltüntetni nem lehet. Szerencsémre sikerült azt megszereznem, méltóztassanak azt meghallgatni. Nagyon, nagyon jellemző az igazságügyi viszonyainkra, nagyon jellemző társadalmi viszonyainkra és fokozza értékét azon körülmény, bogy oly helyről, oly személytől származik, a kinél sem elfogultságot, sem pedig más mellékérdeket feltenni nem lehet. Mit mond ez igazságszolgáltatás érdeke mellett annyi éveken át küzdött, igazán tapasztalatdús férfiú? Azt mondja: „Napjainkban is tapasztaljuk, hogy a lakosságnak egy része még hazát cserélni is hajlandó és kivándorol, mig azonban oda eljut, azalatt a tönkremenés procedúrájának keservén megy keresztül, mert készebb egy rész még a börtönökben is menedéket keresni; s igy ezek mind előmozdították a peres ügyleteket a polgári és btínfenyítő téren s ez volt egyik oka az ügyszámok folytonos szaporodásának.
